Van miből meríteni. A nemzetközi hírű, mátyusföldi (királyrévi származású) zenészek alkotta Ghymes együttes 30 éve ápolja a Kárpát-medence zenei hagyományait, sajátos köntösbe bújtatja és továbbadja közös zenei kincsünket. Több ezer fellépés, húsznál több zenei album, Kossuth-díj a tanújele annak a művészi munkának, amit megtorpanások nélkül végeznek. A zenekaralapító Szarka-fivérek idősebbik tagja, Szarka Gyula nyilatkozott a Felvidék.ma-nak.
Felvidékről indulva az egyik legsikeresebb és legelismertebb magyar zenekarrá, egy sajátos képződménnyé nőttétek ki magatokat az elmúlt évtizedekben. Ilyesmire gondoltatok, amikor a zenére tettétek fel az életeteteket?
-Elsősorban azért kezdtünk el zenélni, hogy saját magunkat és a körülöttünk lévő lányokat szórakoztassuk a nyitrai kollégiumban, s amikor a gímesi ifjúsági táborban felléptünk, az volt az első olyan megnyilvánulásunk, amikortól számítjuk a zenekar megjelenését.Aztán a dolog egyre komolyabb lett, az Ifjú Szivekben játszottunk 15 évig, s olyan repertoárunk alkult ki, amely arra sarkallt bennünket, hogy ezt kell folytatnunk. Jöttek a lemezek, a Tűzugrással, a Regével elindult egy olyan jó értelemben vett lavina, amelyből nem volt kiszállás.Kezdtünk díjakat is kapni, ami megint csak azt igazolta, hogy amit csinálunk, jól csináljuk. A koncerteket is egyre többen látogatták, kiderült, hogy a zenénkre igényt tart a közönség. Persze, ez utóbbi a legfontosabb, a közönség szeretete, s hálistennek, 15 éve telt házas koncertjeink vannak, legyenek azok Csíkszeredában vagy Békéscsabán. Reméljük így lesz ez április 9-én Pozsonyban is.
Sokféle jellemzés elhangzott már a zenekarról, ezek közül most azt emelném ki, hogy a Ghymes a felvidéki magyar kultúra első számú exportcikke. Helyénvalónak tartod ezt a megközelítést?
-Üzleti szempontból lehet, hogy jó (nevet)… Zenélünk, és aztán nyilván megjelennek a minősítések, a kritikák. Csak örülhetünk annak, ha valakik úgy érzik, hogy mi egy fontos exportcikk vagyunk. Mostanság már úgy gondolkodunk, s a magyar nyelvterületen egyre többen, hogy sokan vagyunk, a Kárpát-medence, ahol a fő helyünk van itt Európában, olyan hely, hogyha elindulunk mondjuk Nádszegről, ahol élek, s ezer kilométer után a Székelyföldön még mindig magyarul beszélnek, az nagyon nagy dolog, és jó, hogy így van még manapság is. És nyilván minden jó érzésű embernek, aki a nemzethez tartozik, fontos, hogy így legyen. Semmi sincs csak úgy magától, mindenért meg kell dolgozni. S mi úgy érezzük, tesszük a dolgunkat, jó ápolni ezt a kultúrát. Óriási kincset örököltünk, olyan csodálatosak a hagyományaink, mint kevés nemzetnek, csak bányászni kell bennük és továbbadni. Mi a magyar népzenének minden apró részletét ismerjük, megtanultuk és építkezünk belőle. Természetesen befogadónak kell lenni más zenékre is, de elsősorban az ember a saját kultúrájával legyen tisztában. Azt művelje és adja át. Mi ezt csináljuk már három évtizede.
Mire számíthat, aki jövő szerdán ellátogat a pozsonyi koncertetekre?
-Mint mindig, a pozsonyi régi vásárcsarnokban is megteszünk mindent azért, hogy olyan koncertkerekedjen, amelyen megtaláljuk a közönséggel a közös hangot, hogy jól érezzük magunkat és egymást, egyszóval, hogy jó buli legyen. Hogy mit fogunk játszani? Nemrég jelent meg épp egy pozsonyi kiadó jóvoltából a „Best of”albumunk, amely harminc év dalaiból ad válogatást. Ez tulajdonképpen négy lemezt jelent, ezekről játszunk jó néhány dalt és az ezt megelőző „30 fényév” lemezünkről. Mindig az a legfontosabb, hogy a koncerten olyan hangulat teremtődjön, ami tovább lendíti, előbbre viszi a közönséget és minket is. Ezért is várunk mindenkit nagy szeretettel…
Barta József, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”43466,41565,41094,40006,39226″}
