Felvidéki magyar újságíróként néha találkozunk a szlovák nyelvből való gépi fordítás esetlegességével. Ilyen volt, amikor a komáromi Monostori híd átadásakor a magyar fél biztosította az újságírók belépőjét, így került a nyakunkba a „SAJTÓ” helyett „TLAČ” felirat. Nagy betűkkel virított a nyakunkban, hogy nyomtatás. Mi, akik mindkét nyelvet bírtuk, értettük, mi okozta a bakit és nagyot nevettünk. A szlovák kollégák értetlenül pislogtak, de elfogadták a helyzetet.
Kassa megye honlapján nemrég különösen kedves példája bukkant fel ennek: a megyeelnök hivatalos köszöntője a szlovák verzióban kifogástalanul így zárul: „Váš župan” – vagyis „Az Ön megyeelnöke”. A magyar változatban azonban egészen más karakter lépett színre: „Üdvözlöm, Rastislav Trnka vagyok… a fürdőköpenye.”
A vélhetően gépi fordítás és/vagy emberi figyelmetlenség első látásra komikus, másodikra pedig arra hívja fel a figyelmet: a többnyelvűség nem csupán technikai kérdés, hanem érzékeny és fontos közösségi gesztus, amelyben a részletek is számítanak.
Kassa megye a többnyelvűség bajnoka
A bakit elnézve is érdemes kiemelni: Kassa megye messze a legnyitottabb a régiók közül. A honlap hat különböző nyelven érhető el – ez szlovákiai viszonylatban szinte példátlan. A megyében élő nemzetiségek és idelátogatók szempontjából ez valódi előrelépés.
Eperjes megye – szép a többnyelvűség, de…
mert hát ki ne szeretné a lengyel turistákat jobban megszólítani, mint a saját magyar lakosait. Úgy tűnik, a megyének van nyelvérzéke – csak épp a magyar nem tartozik a beszélt nyelvek közé.
Nagyszombat megye tisztességesen teljesít
A megye weboldala szlovák, magyar és angol nyelven érhető el, ráadásul külön magyar nyelvű Facebook-oldalt is fenntartanak. Ez a fajta odafigyelés jól mutatja, hogy a nyelvi sokszínűség nemcsak feladat, hanem vállalt felelősség is.
Nyitra megye: angol van, magyar nincs
A többnyelvűség mintája azonban esetleges. Nyitra megye csupán szlovák és angol nyelven kommunikál – holott területén jelentős számban élnek magyarok. Nehéz megindokolni, miért fontosabb az angol, mint a magyar nyelv érvényesülése ott, ahol a lakosság igényelné a magyar nyelvű kommunikációt. Mivel a megyében a legnagyobb frakciója épp a magyar pártnak van, ezért nem lehet azt mondani, hogy az itt élő magyarok nem jutnak kellő, anyanyelvükön is elérhető információhoz: a megyei képviselők rendszeresen tájékoztatják az itt élőket magyarul saját csatornáikon.
Besztercebánya: minimális többnyelvűség
Besztercebánya megye szintén csak két nyelven – szlovákul és angolul – szól a polgáraihoz. Ha képesek idegen nyelven megszólalni, felvetődik a kérdés: miért nem képesek az ott élő magyar közösségek nyelvén is?
A többnyelvűség mint tükör
A „fürdőköpeny” nyelvi botlása megmosolyogtató, de valójában egy mélyebb jelenségre világít rá: arra, hogy a többnyelvű kommunikáció nem pusztán adatfeltöltés és fordítói rutin, hanem tiszteletadás az adott régióban élő közösségek felé. Ahol működik, ott erősíti a bizalmat és a kapcsolatokat. Ahol hiányos, ott érdemes elgondolkodni, vajon miért…
Végül mégis tanulságos
A jó szándék jelen van – Kassa megye példája mutatja, hogy soknyelvűen is lehet minőségi módon kommunikálni. A többi megyének pedig érdemes lehet megfontolnia, hogy a két- vagy többnyelvűség nem felesleges teher, hanem befektetés a régióban élő emberek és az idelátogatók felé – hiszen számos magyarországi család választja úti célul a Felvidéket.
És ha ez a fejlődés néha egy-egy fürdőköpenyen át vezet, nos…akkor legalább van min mosolyognunk, de közben meghaladtunk egy neuralgikus pontot.
A vicces esetet egyébként Pandy Péter, a Magyar Szövetség Kassa megyei képviselője osztotta meg közösségi oldalán – mi is ott figyeltünk fel rá.
SZE/Felvidék.ma
