Hazatért Mátrai Makovits Jenő öröksége. Százöt darabos hagyatéka bekerült a Gömör-Kishonti Múzeumba. Ebből most megtekinthető a rimaszombati cserkészet alapítójának mellszobra.
A rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeum július hónap műtárgyaként Mátrai Makovits Jenő festőművész mellszobrát mutatja be a nagyközönségnek, amely a közelmúltban került az intézmény gyűjteményébe. Ez a különleges és finoman kidolgozott alkotás egy kiterjedt, összesen százöt darabos hagyaték részét képezi, amelyet a Művészeteket Támogató Alap hathatós pénzügyi támogatásának köszönhetően sikerült véglegesen megvásárolnia és hazahoznia a múzeumnak – tájékoztatta a Felvidék.ma-t Tóth Szilvia, a Gömör-Kishonti Múzeum PR-menedzsere.
A felbecsülhetetlen értékű kulturális hagyatékot eddig a művész Magyarországon élő unokája gondozta és kezelte a legnagyobb odafigyeléssel.
A frissen megszerzett gyűjtemény ráadásul nemcsak a bemutatott mellszobrot foglalja magában, hanem egy rendkívül jelentős festmény-, rajz- és grafikakollekciót, értékes személyes fényképeket, valamint Mátrai Makovits Jenő egykori cserkészjelvényét is.
Mint megtudtuk, a hagyatékból és az életútból katalógus is készülni fog és jövőre kiállítást is terveznek.
Kolár Angelika művészettörténész az életmű ismertetése során elmondta, hogy Mátrai Makovits Jenő 1896-ban született Rimaszombatban, és ott szívta magába a kultúra szeretetét. Felsőfokú művészeti tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Egyetemen végezte, ahol a korszak olyan jeles alkotóival együtt, mint Gwerk Ödön és Galanda Mikuláš, sajátította el a festészet klasszikus és modern alapjait. Tanulmányai sikeres befejezése után azonnal visszatért imádott szülővárosába, ahol a két világháború közötti időszak egyik legmeghatározóbb, legsokoldalúbb kulturális és közéleti személyiségévé nőtte ki magát.
A rimaszombati közélet motorja és a művészetek mecénása
A neves gömöri művész nemcsak festőként alkotott igazi, maradandó értékeket, hanem aktívan és fáradhatatlanul részt vett Rimaszombat mindennapi társadalmi életében is. Az ő nevéhez fűződik a helyi cserkészet megalapítása, jelentős szerepet vállalt a város sportéletének fellendítésében, elkötelezett tagja volt a helyi múzeumi egyesületnek, és hosszú időn keresztül a múzeum művészeti gyűjteményeinek lelkiismeretes gondnokaként is tevékenykedett. Emellett rendszeresen nívós kiállításokat szervezett, színházi előadásokat rendezett a helyi színjátszóknak, látványos díszleteket festett, valamint számos nagyszabású közösségi rendezvény sikeres lebonyolításában működött közre.
Fotó: Gömör-Kishonti Múzeum
Művészi munkássága és kreativitása a festészeten túl a szobrászatra, sőt a precíz restaurálásra is kiterjedt. Az ő keze munkáját dicséri az első világháborúban hősiesen elesett katonák emlékműve Rimaszombat főterén, valamint Tompa Mihály szobra a közeli Hanván. Saját magán-művészeti tanfolyamokat vezetett rimaszombati műtermében a tehetséges fiataloknak, emellett a nagybalogi művésztelep szakmai vezetőjeként is elkötelezetten dolgozott a hazai alkotókért.
A kényszerű távozástól a bábfilmek világáig
A második világháború végén, a viharos 1944-es esztendőben magyar nemzetisége miatt el kellett hagynia szülőföldjét, és Magyarországra kényszerült emigrálni. Bár 1945 után a megváltozott körülmények között már kevesebbet festett, egy teljesen új, izgalmas művészeti terület felé fordult, és a modern film világa iránt kezdett elmélyülten érdeklődni. Így az elsők között készített vizuális terveket a korai magyar bábfilmekhez, később pedig értékes természetrajzi dokumentumfilmek létrehozásában és forgatásában vett részt szakértőként.
Mint megtudtuk, 1966-ban még egyszer, utoljára visszatérhetett szeretett szülővárosába, ahol a nagy jelentőségű, A gömöri festők művei című reprezentatív kiállításon számos saját olajfestménnyel, lírai pasztellel és grafikával szerepelt a helyi közönség előtt. Egy évvel később, 1967-ben Budapesten érte a halál, ott is helyezték örök nyugalomra.
A múzeumban most bemutatott mellszobor és a hozzá kapcsolódó teljes hagyaték nemcsak egy jelentős gömöri alkotó életművét gazdagítja méltó módon, hanem a teljes régió művészeti és kulturális örökségének megőrzésében is mérföldkőnek számít. Aki teheti, mindenképpen látogassa meg a rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeumot ebben a hónapban, és hajtson fejet Mátrai Makovits Jenő emléke előtt, akinek idén emlékezünk meg születése 130. évfordulójáról.
HE/Felvidék.ma
