Futball a pályán, gyűlölet a lelátón – feszült estét hozott a Slovan komáromi vendégjátéka

2–1-es vereséget szenvedett a KFC Komárom a címvédő Slovan csapatától a Niké Liga szombat esti mérkőzésén. Ján Bernát az első félidő végén vezetéshez juttatta a hazaiakat, a pozsonyiak azonban Šporar két góljával fordítottak. A több mint 4100 néző előtt lejátszott, végig feszült találkozó jóval többről szólt a kilencven percnél: a lelátón ismét előkerült a gyűlölet nyelve…

A stadionban már a kezdés előtt érezni lehetett, hogy ez nem hétköznapi bajnoki lesz. A főlelátó lila-fehérbe öltözött, a komáromi B közép piros-fehér-zöld koreográfiával készült, előkerült a huszáros „Meghalni lehet, elfáradni soha!” molinó, a lila füstfelhő pedig tovább emelte a rangadó hangulatát.

A Slovan először lépett pályára az új komáromi stadionban, a hazaiak pedig gondoskodtak róla, hogy ezt ne felejtse el…

A vendégszektor viszont már a kezdés környékén gondoskodott róla, hogy ne csak a futballról legyen szó. A „maďarské kurvy” skandálás többször is felhangzott, később pedig a „na Slovensku po slovensky” rigmus is előkerült.

A pozsonyiak ezzel aligha „fedeztek fel” új műfajt: a szlovák élvonal egyes lelátóin sajnos túlságosan is ismerős ez a „repertoár”.

Micsoda kifinomult vendégszeretet egy egykori magyar koronázóvárosból érkezőktől…

Dunaszerdahely után most Komárom is ízelítőt kapott abból, mit „tud” a Slovan vendégszektora, amikor a futball helyett a magyargyalázást választja. A komáromiak válasza azonban sokkal inkább a saját csapatuknak szólt.

A hazai B közép hangosan és kitartóan buzdított, amikor pedig a vendégszektor újabb gyalázkodással próbálta magára irányítani a figyelmet, a lelátó felhördüléssel, füttyel és „Ria-ria-Hungária!” skandálással reagált.

A pályán a Slovan ugyan többet birtokolta a labdát, a KFC azonban szervezetten védekezett, gyors átmenetekkel és hosszú indításokkal próbálta megbontani a pozsonyi védelmet. Yaya Touré csapata az első félidőben kétszer is a kapuba talált, de mindkét találatot les miatt érvénytelenítették. A VAR újra és újra munkába állt, a néző pedig lassan azt érezhette, hogy a mérkőzésen a videóbíró is főszerepet kapott…

Aztán a hosszabbításban jött az, amire a hazai lelátó várt. Špiriak indítása után Palán remekül készítette elő a helyzetet, Ján Bernát pedig közelről nem hibázott: 1–0.

A feszültséget egy pillanat alatt felváltotta az öröm: a Komárom megmutatta, hogy a címvédő ellen is van karaktere…

A fordulás után azonban gyorsan változott a kép. Šporar egy újabb leshelyzet után még egyszer betalált, ezúttal már szabályos körülmények között: Barseghyan megpattanó lövése éppen elé került, ő pedig az üres kapuba passzolt. 1–1.

A KFC ismét megszerezhette volna a vezetést: Tamás Nándor kapufáról bepattanó lövését azonban a VAR-ellenőrzés után sem adták meg, a játékvezető szabálytalanságot látott a gól előtti párharcban. Nem sokkal később a Slovan újabb gólját is törölték.

Ekkorra a mérkőzés már feszültebb lett. Sok apró szabálytalanság és egyre hangosabb reklamálás követte egymást.

Hazai szemmel többször is úgy tűnt, hogy a játékvezetői mérleg a pozsonyiak felé billen: a KFC javára várt szabadrúgások közül több is elmaradt…

A Slovan végül a 86. percben fordított. Marcelli szabadrúgásból begyakorolt figurával szolgálta ki Šporart, a szlovén csatár pedig közelről megszerezte saját maga második, csapata győztes gólját. A hajrában a hazaiak kapusa, Pindroch is előrejött a szögleteknél, az egyenlítés azonban elmaradt.

Így a Slovan három ponttal távozott Komáromból, a KFC pedig kilenc forduló után továbbra is vár első győzelmére.

Ha valamit ez az este megmutatott, az az, hogy a komáromi stadion már most több egy új futballpályánál: hangja, karaktere és közössége van.

Portálunkon korábban részletesen írtunk a Slovan történetének magyar kötődésű edzőiről és játékosairól is. Braun József, Borhy Károly, Pecze Károly és Kubala László neve aligha fér bele abba az egyszerűsített futballtörténelembe, amelyet a „maďarské kurvy” és a „na Slovensku po slovensky” skandálása szeretne felmondani.

A klub múltja ugyanis akkor is létezik, ha a lelátón éppen kényelmetlen rá emlékezni…

Boldogok lehetnek hát a vendéglelátón tomboló Naďok, Sabók, Fazekašok, Kováčok, Farkašok és Takáčok. Nem állítom, hogy minden ilyen név mögött kizárólag magyar felmenők állnak, de történelmi iróniából így is jut bőven. A régi Pozsonyban számos család magyarul beszélt és imádkozott, miközben ma ugyanebből a városból érkező szurkolók Komáromban magyarokat gyaláznak.

Talán ennél pontosabban semmi sem mutatja meg, mennyire rövidlátó tud lenni az identitás, amikor a történelem helyét átveszi a rigmus…

A KFC most bosszúsan, de emelt fővel zárhatja ezt az estét. A lilák következő bajnoki mérkőzésére október 10-én, Kassán kerül sor.

Bartalos Nikolas/Felvidék.ma