Szabó Ottó a DAC egyik alappillérének számít, hisz csupaszív, kiegyensúlyozott játékával mindig stabilitást ad a csapat szerkezetének. Mostanában viszont nem láthatjuk őt a pályán, hiszen már a szezon elejétől sérüléssel bajlódik, valószínűleg teljes intenzitással csak januártól állhat edzésbe. A klub hivatalos honlapjának – fcdac.sk – értékelte az eddigi teljesítményt és saját helyzetét.
A bokámmal bajlódom már egy jó ideje, és sajnos nem tudok mit kezdeni vele. Előtte már csak a fájdalomcsillapítók segítettek, azokkal tudtam csak edzeni és játszani. A diagnózis szerint pihentetnem kell a bokám, kezelésként injekciókat és olajozást kapok rá, aminek a beépülési ideje fél év, tehát igazából januárban kezdhetem csak meg teljes erőbedobással végezni az edzéseket. Addig lassan, fokozatos terheléssel lehet az injekciók után edzeni.
Hetente kétszer beszállok a csapatba edzésen, de jelenleg ez a két alkalom a maximum. Majd egy hónap múlva ez háromra növekszik, és így tovább. Közben az edzőteremben gyakorolok, és olyan dolgokat csinálok, amelyek által nem esek ki a ritmusból és nem maradok le a többiek mögött.
Vannak olyan napok, amikor érzek fájdalmat, és van, amikor nem. Ez a gond vele, hogy nem lehet kiszámítani.
A csapat teljesítményéről is beszélt:
Sérülésem ellenére is részese vagyok a csapatnak és számomra nem meglepő az eredményesség. A tudás mindig is megvolt, és most néhány olyan játékossal is kiegészültünk, akik nagyon jól beilleszkedtek. Nem csak létszámnövelő, hanem minőségi emberek jöttek. Ez által meglátszódik a játékunkon, hogy komplexebb csapat vagyunk, és végre megmutatkoztak azok a dolgok, amelyeket az edző már lassan egy éve próbál belénk nevelni. Ez a múlt félévben még nem jött ki, pedig azt hittük, ki fog. Kellett egy kis idő, amely most eljött. Most már csak az a kérdés, hogy ezt hosszútávon miként fogjuk bírni, de szerintem nagyon jó úton haladunk. Mindig is az volt a jelmondatom, hogy szépen, lassan kell felfele haladni, még ha kisebb léptekben is. Jó irányba, felfele megyünk, és ez a legfontosabb.
Kevesen tudják, hogy Szabó Ottó a csapat úgymond pénztárosa. A játékosok megegyeztek, hogy egy megadott kvótarendszer alapján fizetnek a közös kasszába bizonyos tetteikért. Perkálniuk kell gólokért, lapokért, edzések mulasztásáért vagy késésért.
Ez egy picit húzós munka, mivel ‘megőszülök’, mire mindenkinek elmondom, hogy adja ide azt a pénzt, ami jár. Maradjunk annyiban, hogy bunyó még nem volt a pénzért, de harc azért van . Valakinek ezt is vállalnia kell, és én lettem az, aki ezt a piszkos munkát elvégzi a csapatban.
A belépők a legdrágábbak. Akik aláírják a szerződést, azok fizetnek szépen. Vagy pedig a későn érkezők, és akik nem jönnek időben edzésre. A Szarka Ákos négy góljáért is fizetett szépen, de nem vette büntetésként, inkább örömteli az ilyen befizetés, szívesen fizetne minden meccs után. Hadd érezzünk mi is valami örömöt abból, hogy ő négy gólt szerzett – és az általa befizetett pénzből hadd vegyünk magunknak valamit. Ez ezzel jár, és ilyenekért szívesen fizet az ember. Ha büntetések vannak azért, mert valaki késik, vagy nem jön edzésre, azt nem szívesen szedem be. Viszont a szabályok azért vannak, hogy be kell őket tartani.
Jövőbeli terveiről is szót ejtett.
Pályafutásom befejeztével a sport rehabilitáció területén szeretnék dolgozni. Szerepel a terveim közt egy ilyen központ létrehozása, ám néhány engedély hiányában még nem nyitottam ki hivatalosan, ezért még nem is dolgozom benne. De nagyon szeretnék már segíteni azokon az embereken, akiknek problémájuk van, és a saját tapasztalataim által tudok nekik segítő kezet nyújtani. Amint a papírok készen lesznek, nekivágok. Már csak arra várok, hogy a közegészségügyi és a többi engedély elkészüljön, aztán beindítom a központot.
Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”56020,55921,55887,55865,55714,55655,55572″}
