Hatályos kormányrendelet, ratifikált nemzetközi egyezmények, államközi szerződések, alkotmányos jogaink és törvények biztosítják kisebbségi jogainkat – mi, illetve önkormányzataink mégsem élünk velük…
Egy hónapja történt…
Nyolcfős delegációval érkezett novemberben Morvai Krisztina felvidéki tényfeltáró útjára a Nemzeti Jogvédő Szolgálat képviseletében. A független európai parlamenti képviselő és jogász kollégái több helyszínen (Dunaszerdahelyen, Komáromban, Léván és Medvesalján) tartottak előadást a kisebbségi nyelvhasználatról, a Szlovákiában élő kisebbségeket megillető jogokról, azok védelméről és betartatásukról, majd javaslatokat is tettek.
Morvai Krisztina előadásaiban hangsúlyozta: fontos, hogy megismerjük azokat a jogi normákat, amelyek megilletnek bennünket. Kiemelte, hogy a szlovák törvények – köztük a kisebbségi nyelvhasználatról szóló is – rendezik a jogviszonyokat. „Sokszor kedvezőbben, normálisabban, mint ahogy a jelek szerint a felvidéki emberek tudnak róla” – tette hozzá Morvai.
Nem kisebbség, őshonos nemzeti közösség vagyunk
Következetesen és sokszor használta a kisebbség szó helyett az őshonos magyar nemzeti közösség kifejezést. Nagyon határozottan mondta el véleményét, mely szerint a Felvidéken élő magyar nemzetiségű személyekre nem helyes kifejezés a kisebbség. Morvai Krisztina szerint sehol sem nevezhetjük magunkat kisebbségnek, ahol ténylegesen a magyarság van többségben.
Dunaszerdahelyen például így fogalmazott az európai parlamenti képviselő: „Itt őshonos magyar nemzeti közösség él, a szlovákság van kisebbségben”. Tovább folytatva megint hangsúlyozta, hogy az itt élő őshonos nemzeti közösségnek tudatosítania kell a jogait és ezekkel a jogokkal élnie kell.
Lendületes, közérthető előadásában többször igen határozottan fogalmazta meg véleményét. Elhangzott tőle az is, hogy nem a szlovákokkal van baj.
„Azokkal a magyarokkal, akik nem mernek magyarként élni. Azokkal van a baj”
– fogalmazott Morvai Krisztina.
Alapvető jogunk a nemzeti önrendelkezés
Érvelésében többször hivatkozott a nemzetközi jogra, mely nagyon fontosnak tartja a nemzeti önrendelkezéshez való jogot, mint kollektív emberi jogot. Hivatkozott a Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányára, melynek első paragrafusa is alapvető, elidegeníthetetlen, kollektív emberi jognak tartja a nemzeti önrendelkezést.
Nagyon markánsan foglalt állást: „Ez nem egy szívesség, amit megad az állam az őshonos nemzeti közösségnek, hanem a nemzetközi jog által biztosított kollektív emberi jog” – ismételte meg a politikus.
Határozottan arra biztatta hallgatóságát, hogy el kell kezdeniük a jog nyelvén gondolkodni. Nem hagyni jogaikat megsérteni és jogorvoslattal élni, amennyiben jogaik csorbulnak. Feladatunk betartatni a törvényeket – mondta Morvai, majd a nemzeti kisebbségek nyelvhasználatáról szóló törvényből olvasott fel több példát, érthetően tolmácsolva azokat.
Az első eredmények
Morvai Krisztina és felvidéki támogatói a Jogsegélyszolgálat munkatársaival egyeztetve december közepéig összesen 512 önkormányzatnak (516 település részére) küldték ki a Magyar Polgári Kör, a HVIM és a Somorja Hangja által készített elektronikus levelet (melyet később postán ajánlott levélként is feladtak). Ebben arra szólítják fel az érintett önkormányzatokat, hogy jövő év januárjától magyar nyelven is tegyék elérhetővé a közérdekű információkat a település önkormányzata által üzemeltetett weboldalon, az elektronikus kormányzati rendszerben (e-government), és biztosítsák az egyéb nyelvhasználati jogokat az önkormányzat területén.
A leggyakoribb kifogások: Nincs rá anyagi, sem humán erőforrás
Eddig mindössze pár válasz érkezett, tudta meg portálunk. Ezek közül is – egy kivételével – minden önkormányzat kifogásokat keres. Az ügy elhivatott szorgalmazóját, Polgár Hajnalkát kérdeztük, mondja el erről a véleményét. „Kevés önkormányzat veszi a fáradságot és fordítja le önerőből az általános érvényű rendeleteit, illetve határozatait, ám ennek az 512 településnek a kisebbségi nyelvhasználatról szóló kormányrendelet ezt a kötelességül szabja.
Egyszerű példa az egyszerű polgárral
Polgár Hajnalka egyszerű példát hozott fel. Amikor az önkormányzat felszólítja az állampolgárt, hogy fizesse be az adót, ám a polgár azt a választ adja az önkormányzatnak (bár tisztában van azzal, hogy a törvény az adó befizetésére kötelezi és ő ennek jogosságát nem is vonja kétségbe), ugyan mondják már meg neki, hogy milyen pénzforrásokból fizesse meg azt. Ilyenkor az önkormányzat ezt szépen tudomásul veszi, és többet nem foglalkozik vele, vagy következetesen behajtják a polgáron az adót? – teszi fel kérdést.
Van megoldás: uniós foglalkoztatáspolitikai pénzek
Polgár Hajnalkától megtudtuk, hogy az önkormányzatok megkövetelhetik a belügytől, hogy biztosítsanak számukra a törvények betartására pénzforrásokat – legalábbis azt az önrészt, amellyel az önkormányzatok pályázhatnak uniós forrásokra. Kevesen tudják, de léteznek ún. uniós foglalkoztatáspolitikai pénzforrások, amelyek kimondottan ilyen célokra pályázhatóak meg: honlap működtetésére és fordításra is, amely anyagi forrásokból embereket is tudnának alkalmazni – mondja.
Az országos elektronikus kormányzati rendszernek sincs magyar nyelvű változata
Polgár Hajnalka szerint további kérdések is felmerülnek: az elektronikus kormányzati rendszerbe (e-government) is már eleve kétnyelvűen kellene leadniuk ezeknek az önkormányzatoknak az általános érvényű rendeleteiket, határozataikat, az ügyfélfogadásaikat, illetve az összes nyomtatványukat. Persze az is kérdés, hogy erre maga a kormány felkészült-e, mert jelenleg nem látható más nyelvű mutáció az e-government oldalán.
Kikényszerítjük a jogainkat: nem többet és nem kevesebbet, csak azt, amit a törvény garantál
Arra a kérdésre, hogy mi lesz a következő lépés, Polgár Hajnalka határozottan válaszolt: amennyiben nem kapunk kielégítő válaszokat, vagy félvállról vesznek bennünket, feljelentést teszünk.
„Megjegyzem, a törvény egyértelmű: ha magyar nyelven kérdezünk ezektől az önkormányzatoktól, akkor minimum két nyelven kell válaszolniuk. Ha csak szlovákul válaszol valamelyik önkormányzat, akkor törvényt sért”
– fogalmaz. A Felvidek.ma úgy tudja, erre is volt példa.
Minden olyan esetben, amikor az infotörvény szerint nem megfelelő módon, terjedelemben vagy egyáltalán nem adnak választ, feljelentést tesznek – tudtuk meg. „Először a kormányhivatalnál teszünk feljelentést, mert nem biztosítják a nyelvtörvény által előírt jogokat. Eljárást indítunk ellenük, ha kell, kikényszerítjük a jogainkat: nem többet és nem kevesebbet, csak azt, amit a törvény garantál számunkra” – fogalmazott Polgár Hajnalka.
Két levél 512 önkormányzatnak
A Magyar Polgári Kör, a HVIM és a Somorja Hangja által készített és szétküldött leveleket tartalmuk szerint is megkülönbözteti Polgár Hajnalka. Az első levél a nyelvhasználati jogok és az infotörvény betartatása szólítja fel az önkormányzatokat.
A másik levél rámutat a 2001 és 2011 közötti magyarságfogyásra. A levélben kérik az önkormányzatokat, számoljanak be arról, milyen intézkedéseket hoztak annak érdekében, hogy ezt a folyamatot megállítsák. „Felszólítottuk őket, hogy kezdeményezzenek kormányszintű tárgyalásokat arról, hogy olyan intézkedések szülessenek, amelyekkel be tudják tartani azt az uniós jogszabályt, miszerint semmilyen olyan döntést nem hoznak, amely erőszakosan megváltoztatná a lakosság összetételének a számarányát. Márpedig a számok azt mutatják, hogy vannak ilyenek“ – fogalmazza meg aggodalmait Polgár Hajnalka.
Legyen regionális nyelv a magyar – akár ezt is megtehetnénk
Emellett az érintett települések önkormányzatait felszólítják arra is, hogy saját önkormányzatuk területén általános érvényű rendelettel emeljék regionális nyelvvé a magyar nyelvet és tegyék kötelezővé annak oktatását a szlovák nyelvű intézményekben is, második idegen nyelvként.
Polgár Hajnalka végül arról beszélt portálunknak, hogy a kölcsönösségi elvek alapján esélyegyenlőségről csak akkor beszélhetünk, ha ez működni fog. „Ahogy a magyar ember megtanulja az államnyelvet, úgy annak a szlováknak a számára is, aki magyarlakta területen él, biztosítani kell, hogy megtanulhassa a regionális nyelvet.” Hozzátette: ha nem fogjuk láttatni magunkat, és ha nem merünk élni a jogainkkal, akkor elveszünk.
