Az oktatásügyi reformot a koalíciós többség támogatásával sikerült a startvonalra állítani. Ez kétségkívül elég az oktatási törvény elfogadásához, de ahhoz, hogy az általa beinduló reform valóban teljesítse faladatát, távolról sem elégséges – írja Kopcsay Márius a Pravda mai számában. Fejtegetését így folytatja: Egy olyan dologról van ugyanis szó, mely túlmutat egyetlen választási cikluson, sőt a koalíciós többségen is. Elsősorban ugyanis az összes iskolás gyermeket, azok szüleit és pedagógusait érinti. És tekintettel a művelődés kulcsfontosságú szerepére, jelentősen befolyásolja majd az egész társadalom jövőbeni fejlődését.
A reform céljai igencsak nemes ideálokat követnek és bizonyosan mindenki örömmel csatlakozna a kitűzött célokhoz – tananyagcsökkentés, a biflázás cseréje az alkotó módon és összefüggéseken alapuló gondolkodásra –, továbbá ahhoz az elképzeléshez, mely szerint a tanulókat nemcsak tanítani kell, hanem nevelni is.
A probléma viszont abban van, ahogy ezeket a célokat a gyakorlatba szeretnék átültetni. A legfőbb gond elsősorban az, hogy a reformról egy nem megfelelő és rövid vita zajlott csupán. Több szakértő is arra figyelmeztet, hogy a reform előkészületei kutyafuttában és időszorításban történtek, így aztán a reform egy évvel történő elhalasztása nagyon is helyénvaló kompromisszum lehetne. Szintén kritikus hangok hallatszottak az egyes tantárgybizottságok felől is, mely bizottságok a tanmeneteket voltak hivatva összeállítani az egyes szaktantárgyak esetében. Az egész folyamatot pedig nem csupán az idő hívó szava tolta egyre előbbre – egyébként jogosan, hiszen a reform tényleg megkésett –, hanem a politikai megrendelés is. A kormány és a miniszter azon igyekezete, hogy mementót állítson ezzel az utókornak.
Az előkészületi munkák és a parlamenti tanácskozás egyaránt bebizonyították, hogy a reform a politika és a politikai hangulatok túsza, ami bizonyosan rossz jel, tekintve az egész folyamat fontosságát. Továbbá arra a tényre, hogy a reform sikere attól függ, hogy miként fogadja majd el a szakmai és a laikus nyilvánosság. Egyszerűbben fogalmazva, vajon az MKP és az SZDKU választói is elfogadják-e sajátjuknak a Mikolaj-féle reformot. Ebből a nézőpontból viszont az oktatásügyi reform startja bizony nem volt a legszerencsésebb.
Kopcsay Márius, Pravda, Felvidék Ma
