A Pozsonyi Magyar Galériában / Május 1. tér l0 –l2. / június 3-án, a Trianoni szerződés aláírása 90-ik évfordulójának előestéjén nyílt meg az az egy hónapig tartó vándorkiállítás tárlatindító rendezvénye, melyen a Pozsonyi Műtermek szabad művészeti társaság tagjai-, s az általuk meghívott vendégművészek hommage kiállítás keretében emlékeztek meg – első királyunkról, Szent Istvánról.
A megnyitóbeszéd után Brogyányi Mihály, pozsonyi helytörténész mutatta be azokat a Szent-Istváni emlékeket, amelyek a koronázó városban többségükben ma is hirdetik az uralkodó emlékét. Bevezetőként közöljük a kiállítás kurátorának-, a Pozsonyi Magyar Galéria művészeti vezetőjének, Kalita Gábornak megnyitóbeszédét.
Immár hagyománnyá vált, hogy a Pozsonyi Műtermek szabad művészeti társaság tagjai amellett, hogy egyéni művészi krédójuk feladatait is végzik, hosszú évek óta, rendszeresen rendeznek olyan omázs, vagyis emlékező, emlékőrző kiállításokat, amelyek az elkötelezettség tanúbizonyságai nemzetük, nemzetiségük mellett. A szlovákiai magyar képzőművészek körében az egyetlen olyan csoport a miénk, amelyik megalakulása óta teljes mellszélességgel vállalja ezt a nemes kihívást, s tagjai nem veszik magukat körbe olyan védőpáncéllal, amely az idegen kultúrák, a szellemi rébuszba burkolódzó kifejezésformák nyújtanának számukra ama meggondolásból, hogy az esetleges megbélyegzések-, a kompromittálás leghalványabb árnyékát is kényelmesen elkerüljék. A küldetés,amit vállaltunk,számos értékes művet,nagyszerű kiállítást-,- A Pozsonyi Magyar Galéria zászlaja alatt immár sorrendben az ötvenhetediket – művészi élményt eredményezett. Felejthetetlenek számunkra azok a kiállítások, amelyeket elhunyt művésztársaink emlékére rendeztünk. Ilyen volt többek között a Zs nagy Lajos, költő, szerkesztő- ,Janiga József festőművész-, Dúdor István festőművész emlékére létrehozott tárlatok. József Attila -, Kassák Lajos-, Kempelen Farkas-, s más nagyok emlékét is megörökítettük festményeinken-, grafikáinkon keresztül. Szép élményt hozott az Esztergomi Keresztény múzeumban megtartott MS Mester besztercebányai táblaképe felszentelésének ötszázadik évfordulója alkalmából rendezett kiállításon való részvételünk is műveinkkel. Az Hommage Esterházy János festmény-, szobor- és grafikai gyűjteményünk, – amelyet 2008-ban alapítottunk – immár kilenc alkalommal került bemutatásra honi földön, s az anyaországban, s most nyáron ismét Budapest fogadja a gyűjteményt több helyszínen-, kiállítóteremben. A szív felől érkező művészi igyekezet szép példája ez az állandóan bővülő gyűjtemény, amelyet valóban nagy elismerés övez, s Kárpát-medence szerte viszi majd a jövőben is jó hírét mind a Pozsonyi Magyar Galériának, mind segítőinknek, a felvidékieknek, s természetesen a résztvevő képzőművészeknek – a gyűjtemény számára adományozott műveiken keresztül. Tehát ők is áldozatot hoznak,hiszen azoknak a szlovákiai magyar képzőművészeknek, kiállításszervezőknek, akik nem kommersz műveket alkotnak, akik idejüket áldozzák a magyar jellegű, ismétlem magyar és nemzeti jellegű kiállítások szervezésére, utaztatására, többségükben a létminimum alatt élnek- rendszeres havi bevétel nélkül. De ennek ellenére sem panaszkodnak, ők ugyanis – kérni sem tudnak. Nekik ugyanis – gerincük van , hiszen nem tartoznak az elmúlt rezsim kiemelt, úgymond angazsált, ma is futtatott szocreál képzőművészek kaméleonjai-, bóvlit kínáló ügyeskedői közé.
A Szent István – Pozsonyban című hommage kiállításunk témája valóban mindannyiunkat a szívünknél érintett meg. Az említett téma számunkra koránt sem új, hiszen mint a Pozsonyi Műtermek tagjai már évek hosszú sora óta odafigyelünk arra, hogy a megsemmisítés, vagy az önmegsemmisülés veszélyével fenyegetett magyar jellegű Pozsonyi műemlékek tovább ne sérüljenek, s fennmaradjanak. Persze a jelen kiállítás alkalmával elsősorban Szent István reánk hagyott nemes szellemisége szolgált igazi múzsaként-, ihletőként. A kereszténység témáját csoportunkban az elmúlt rendszerben is a keblünkre emeltük, vagy később akkor is, amikor nemzetiségünk – a nagy demokratizmus sötét időszakaiban – a porban hevert. A Pozsonyi műtermek tagja, Nagy József, – aki idős kora ellenére is rendkívül termékeny és aktív – Keresztút című alkotásai – titokban persze – számos honi és anyaországi templomunk falára felkerültek, később az ő tervei alapján megalkotott magyar királyi korona rézlemezekből elkészített, nagyméretű patinált mása – Csáky Pálnak, a magyar koalíció pártja elnökének, akkor nem kis veszélyt hordozó hathatós segítségével – felkerült Ipolybalog templomának tornyára. Odébb néhány faluval is áll már Szent István szobor, amely a Pozsonyi Magyar galériában is többször kiállító művésztársunk Oláh Szilveszter alkotása, mely bátor terv megvalósulásáért Hrubík Béla, a Csemadok országos elnöke tett sokat. Schrantz György, a Somorjai ravatalozó vallásos témakörű mozaikfalát készítette el l989 előtt. Az én alkotásom, a több méter széles, A Mi oltárunk című triptichon, patinált anszámblázs, nemzetiségünk trianon óta tobzódó megpróbáltatásairól vallott 1995-ben, amikor mi nemzetiségiek, az induló demokrácia eufóriája után – komorak, lehangoltak voltuk. Jaksics Ferenc festőművész, illusztrátor ebben az időben készítette el egy hitközösség számára a Szent Márton témakörű hatalmas oltárképét.
A jelen kiállításunk krédójaként azt a célt állítottuk magunk elé, hogy Szent István szellemiségét, a mának is szóló üzenetét a legszélesebb skálájú művészeti eszközök segítségével ábrázoljuk, s a láthatónak az ábrázolása mellett – teret nyújtsunk azoknak az alkotói-, szellemi konstrukcióknak is, amelyek mély érzelmi szinten, a vallási meditáció szféráiba vezetik a hozzáértő szemlélődőt.
A Párkányban élő,elsősorban az esztergomi szellemi közegben tevékenykedő és kiállító Bugyács Sándor Fennmaradásunkért című, három alkotásból álló kolorált tusrajzát hozta el nekünk erre az emlékező kiállításra. A király arcának olyan szintű ábrázolásával lepett meg minket, mely vonalakban az értők az évezredes történelmünk részleteit olvashatják le – minden rezdülésükben.
Jaksics Ferenc pasztellje és olajképe a már említett vallási mediáció izgalmas színtereire viszi el a befogadót. A női arc, s a kereszt – magyar szimbólum, a folytatódás, a fennmaradás, az ezeréves küzdelem, a talpon maradás szimbóluma. Érdekes összefüggés az is, hogy Jaksics Ferenc nagy műveltségre szert tett elődei – mint például Jaksics Gergely polihisztor és utazó – akinek hagyatéka a pannonhalmi apátságon van megőrizve – az ezerhétszázas és ezernyolcszázas években Esztergomában éltek, a magyar kereszténység lelki, szellemi központjában.
Kutak Adrienn, Ipolyságon élő keramikus művész Az ég és föld között című, vegyes technikával készült alkotása a kereszt szimbólumával – agyag, fa és természetes patina felhasználásával – fejezi ki érkezésünket és távozásunkat, ami a földön a kereszt szimbólumával jelzett közegben zajlik le. A keresztet az általános értelemben felfogott király ajánlotta fel nekünk ,vagyis tágabb értelemben vett világmindenség őskirálya, s életterünk , anyaföldünk királya.
Én ezennel három patinált anszámblázsomat hoztam el erre a valóban jeles témában próbálkozó tárlatra, a középső kép – szimbólum hordozó. Címe, A MI ereklyénk,s szövegrésze egy mostani történésre utal, ugyanis a Kassai Dómban nemrég bukkantak rá egy védjeggyel is ellátott Szent István ereklyére, amelybe egy háromszög alakú csonttöredék lett beépítve. A mi ereklyénk, amelyet mindannyiunknak tiszta szívvel őrizni kell, úgy ahogy tették ezt őseink is, a képen látható szimbólumok összessége. A másik kép, A királyok keresztje kőveretes megjelenésében jelzi – kiket is képvisel. A harmadik kép latin szövegrésze azt jelzi, hogy az ember ifjú korában is képes a nagy tettekre. István királyunk is ifjú korában vívta meg sikeresen népével azokat a véres harcait, melyeken keresztül nemzetét a kereszténység útjára irányította.
Nagy József, festőművész, grafikus, illusztrátor ismét gondolatkeltő képeket hozott tárlatunkra. A napsugár, a fény színeiben megalkotott egyik festménye büszkeségünket, a Dómot ábrázolja, melynek részelemei a korona egyes idomaiból tevődnek össze, s egy szilárd együttesként jelennek meg, hasonlóképpen, mint István gyönyörű országa. A festmény egyik rébusza, érdekessége az, hogy első pillantásra a képen nem érzékeljük a kontúrjaiban ábrázolt koronát,csupán egy nagyon erős, sok elemből álló építményt érzékelünk. A hajdani magyar országépítés szimbólumaként is felfogható ez az alkotás, ahol a király nem a kimondott egyeduralmat, hanem az egyesítést, az erős egységet képviseli koronája révén. Nagy József másik, korábban készült fekete-fehér nyomata a várdomb irányából látható Szent Márton Dómot ábrázolja teljes pompájában.
Nagy Zoltán illusztrátor, grafikus, festőművész, a Király imája című, két darabból álló pasztellje a meditáló, országa békéjéért imátkozó királyt ábrázolja.
Az alkotó Államalapító című, négy szektorból álló tollrajza Nagy Zoltán brilliáns rajztudásáról árulkodik,s arról, – amelyet már egyéni kiállításának megnyitóján is szóltam; – ő a szituációs rajz mestere, amikor tenyérnyi területen képes események sorozatában gondolkodni. A király a csillagok alatt akrill-festménye az égiek szuggesztív hatásának ábrázolása – földi történéseinkre.
Mag Gyula szobrászművész a Várkonyban, 1992-ben alkotott Szent István szobráról készített fényképfelvételeket láthat a szemlélődő a Pozsonyi Magyar Galéria jelenlegi kiállításán. Az alkotó gyakorlott mestere a kültéri-, monumentális szobrok készítésének, többek között a Komáromi Európa udvarban is láthatunk magyar királyról alkotott szobrát. A várkonyi Szent István szobor szép példája annak, miként is lehet művészien, egyben szemet vonzóan is összehangolni magát a tökéletesen kimodelezett szobrot, ennek architektonikai
segédelemeit, amelyek királyi teret-, királyi jelenésformát képeznek – a király számára, s királysága részére.
Koós István festőművész rimaszombati műterméből hozta el nekünk azt a két nonfiguratív, absztrakt képét, melyek mondanivalóján keresztül tágabb, a világmindenség végtelenjein keresztül vizsgálódhatunk korok,uralkodók,történelmi helyzetek összefüggéseiről, s a mi helyünkről a világmindenségben. Aki látta itt a Pozsonyi Magyar Galériában a tavaly ősszel megrendezett kiállítását- ez a tárlat is annak a feladatunknak a része, hogy galériánkban bemutassuk a szlovákiai magyar képzőművészeket, – bizonyára felfigyelt Kóós István Végtelen című művére,mely egy nyolcas alakzatra formált vásznon örökítette meg immagináris formaelemeken keresztül a kozmosz, a világmindenség történelmét, mai létét.
Schrantz György festőművész, grafikus, aki mindig is az alkotói lelkiismeret teljében készül fel a Pozsonyi Műtermek immár hagyományos, magyar jellegű monotematikus kiállításaira, itt látható festményein, grafikáin keresztül több pozícióból-, művészi megközelítésen keresztül közelítette meg Szent István, a király – témakörét. A szimbólumokat brilliánsan alkalmazni tudó alkotó a főfalon látható szövegrészes képén azt a Szent Istvánt láttatja, aki ájtatos módon volt jelen hosszú évszázadokon keresztül, s ma is keresztény kegyhelyeinken, közösségi- egyházi színtereken, elődeink otthonaiban -olyan festmény szobor, nyomat, vagy akár a képzelet formájában, mely mindig is a lelki vigaszt,- a kiutat, a reménységet-, a jövőt jelentette s jelenti a halandó számára. Az alkotó többi olajfestménye azokat az országlási vérzivataros időszakokat, a megsemmisülést, az újra talpra állást, a megmaradásért való megalkuvást ábrázolja, ahol idegenből érkezett torz arcok jelennek meg a korona alatt, amikor a király üldözötté vált, s csak a korona maradt fenn, ám az ország elveszett-, amikor – csak a korona érkezett vissza idegenből eredeti népe elé. A szinte drámába sűrített jelenetek a szimbólumot mégis elemi erővel helyezik vissza pozitív tudatunkba, vagyis a korona eredeti küldetésének toronymagas piedesztáljára.
Trianon előestéjén, június harmadikán itt a koronázó városban talán szintén szimbólumjellege lehet egy olyan hommage kiállításnak, amely a magyarok királyának, a magyar királyok királyának, Istvánnak, s nemzetének állít emléket. Annak a Szent Istvánnak, akinek nevét, tetteit többségükben szlovák honfitársaink is tisztelik, akinek emléke lelkiekben ma is a békés együttélést, a közös vallást,a társnemzetek közötti megbékélést-, s a békét – szimbolizálja.
A megnyitóbeszéd után Brogyányi Mihály helytörténész ismertette azokat a Szent-Istváni emlékeket, amelyek ma is megtalálhatók Pozsonyban, vagy emlékeinkben élnek. Bevezetőként megemlítette, hogy épületekben-, festményekben-, szobrokban-, írásos emlékekben számos helyen jelenik meg Szent István Pozsonyban. Például a pozsonyi vár Szent István korában értékelődött fel, a vár ekkor épült igazi kővárrá. A vár mellett volt a Pozsonyi prépostság, melyet István alapított, melyet aztán a 13-ik században lebontottak/ ezek alapjai ma is feltárt állapotban léteznek/,vagyis az említett egyházi kegyhely leköltözött a vár alá, ahol ma a Kapucínusok utcája környékén található a Papi líceum- és több más egyházi intézmény-, a Szent Márton dóm, amely 1563-tól 1963-ig a magyar királyok koronázó helye volt. Szent István királynak szentelt templom van a Kapucínusok utcában. Az oltárképen, amelyet Udalricus testvér festett, Szent István ajánlotta fel a koronát. A gyümölcsöző Boldogasszonynak szentelt templom oltárképének két szárnyán Szent István és Szent László látható. Ez az egyetlen olyan kegyhely ma a koronázó városban, ahol magyar nyelvű misét celebrálnak. Négy további templomban is találhatók Szent Istvánt-, az ő kegyes emlékét őrző alkotások-, emlékjelek, melyeket a szlovák nemzetiségű hívők is magukévá fogadtak. A Haltér pestisszobrának egyik szoboralakja is – Szent Istvánt örökíti meg. Itt még számos ilyen emléket sorolhatnánk fel, melyek mind-mind inspirációul szolgáltak a megszólított képzőművészeink számára.
A témájában is becses, minden magyar- és nemcsak magyar szívet megdobogtató szentünk és királyunk emlékére rendezett kiállítás július 3-ig tekinthető meg a Pozsonyi Magyar Galériában, a koronázó város szívében, a Szent-Istváni emlékek közvetlen közelségében. Azok a kiállításszervezők-, honi-, vagy anyaországi egyházi-, vagy más magyar közösségek, kulturális központok-, városvezetés, akik-, amelyek szívesen kiállítanák a már most is nagy érdeklődésnek örvendő vándorkiállítás anyagát helyi közösségük előtt, az alábbi E-mail-on érdeklődhetnek; ateliergabriel@centrum.sk.
Felvidék Ma, Kalita Gábor, Foto: -ita-
1.Nagy József; Szent Márton Dóm, királyok koronázó temploma / kombinált technika – 2009 /
Schrantz György; A felajánlott ima / olaj -2010 /
Kalita Gábor; A mi ereklyénk /patinált anszámblázs – 2010 /
