Azt írja napilapunk az első oldalon, hogy bírósági ügyem van Bugár Bélával. Nem pontos a hír. A pontos információ úgy hangzik, hogy Bugár Béla és a Most bíróságra adott engem, mert a választások előtt azt találtam mondani, hogy tisztázatlan a Most létrejöttének és tevékenységének politikai és pénzügyi háttere. S azt is mondtam, hogy a Most létrejötte és általa a szlovákiai magyar politikai egység megtörése nem magyar érdek. Még azt is hozzátettem, hogy smeres összefüggések sejthetők a háttérben.
A napilap arról is felvilágosította még a tisztelt olvasót, hogy engem telefonon nem tudtak elérni.
Nos, az információ az Új Szó múlt szombati számában jelent meg, s engem pénteken tényleg felhívtak egy telefonszámról, ahová nem lehet visszahívni – az alatt a 10 perc alatt, amikor éppen egy élelmiszerüzlet pénztáránál álltam sorba fizetés előtt. Nem tudtam felvenni a telefont, többször viszont nem kerestek: részükről csak tessék-lássék trükk volt az egész. A másik oldalt persze megszólaltatták. Ennyit a korrekt tájékoztatásról.
A bírósági ügy viszont tény, s ezzel kapcsolatban három megjegyzésem is akad.
Az első: igazat mondtam, nincs mit változtatnom a szavaimon. Ha bárki elgondolkodik azon, mi történt velünk az elmúlt fél évben, nem állíthatja, hogy ez a szembenállás, ami a szlovákiai magyar társadalomban létrejött, a mi érdekünk. A kampánykiadásokat látva pedig tényleg erős oxigénhiány kell ahhoz, hogy valaki elhiggye, a Most jóval kevesebbet költött a kampányára, mint az MKP – s ráadásul mindezt a feleségek megspórolt konyhapénzéből, mint azt állítják.
A második: Fico, Slota és Dzurinda jóval keményebbeket mondott a Mostra, mint én, a szlovák sajtó egyre elszántabban ostorozza Bugárt és pártját – joggal. Slota élő adásban állította, hogy a Mostot Fico hozta létre azért, hogy az MKP-t meggyöngítse. Dzurinda is a Smer ötödik hadoszlopáról beszélt velük kapcsolatban. Nem érdekes, hogy az „együttműködés pártja” csak a magyar vitapartnerét adja bíróságra, a szlovákokkal szemben pedig feltűnően elnéző? Slota, Dzurinda és Fico kritikája baráti, szlovák-magyar megbékélő. A Csákyé meg ellenséges, mert mi van akkor, ha a magyar szavazók között néhányan mégiscsak elkezdenek gondolkodni?
S a harmadik: ha valaki tény- és tárgyszerűen megnézi, mi történik velünk és körülöttünk a választások óta is, nincs olyan érzése, hogy nagyon átverték a szlovákiai magyar választókat?
Utoljára ebben az országban Vasil Biľak akarta bíróságra adni azokat, akik kimondták a véleményüket. Észak-Koreában és Kubában ma is történnek hasonló esetek.
Ami személyemet illeti, sok mindent összehordtak már rólam, de azt eddig senki nem merte állítani, hogy ijedős természetű lennék. Kibírtam, kibírtuk a negyven év diktatúrát, a mečiarizmust, a Fico-korszakot. Csak épp kopik a közösség, kopik az ember – de hát erről is szól az életünk. Ám igazán az elvesztett idő és az eldobott lehetőségek a zavaróak. Amikor felesleges dolgokra kell elpazarolni az energiákat, olyankor, amikor inkább építkeznünk kellene.
Ezért sem jó az, ami június 12-én történt. A szlovákiai magyarok maguk állították parkolópályára a saját kipróbált csapatukat. Kinek fog ez fájni?
Nem jó dolgok történnek mostanság. A fiúk a Mostból megfélemlítéssel, ígérgetésekkel és az önkormányzati jelöltek korrumpálásával próbálkoznak a helyhatósági választások előtt. Ezt sem akarja senki észrevenni?
Kinek jó ez a paranoia, ami kialakult a szlovákiai magyar társadalomban? Bugárék már a szlovákokkal szemben is azt játsszák, mint velünk szemben: a kritikára azt mondják, hogy nem igaz, vádaskodás csupán. Hideghéty urat is alaptalanul vádolja mindenki, Lovasová asszony esete is véletlen volt. A szlovák sajtó írja, hogy ahol ennyi sok a véletlen, mint a Most jelölései esetében, az már rendszernek tekinthető.
Sokan mondják, hogy a Most sok helyütt az SOP és az ANO kikopott lobbistáit szívta fel. Kalandorok is mentek a Mostba. Az MKP-ból olyanok is, akiknek bizony akadtak nem éppen szívderítő ügyeik. S hogy lekötelezettjeik pénzügyi támogatóiknak, akik most benyújtják a számlákat. Ezek szerint ami történik, törvényszerű. Már a nem éppen magyarbarát hírében álló Pravda is azt írja, hogy a Most nevű lobbicsapat csak a saját pénzlenyúlási lehetőségeivel törődik, a szlovákiai magyarok érdekeire fütyül. Kíváncsi vagyok, a fiúk a Pravdát is beperelik-e? Meg a Sme glosszaíróját az enyémtől sokkal keményebb véleménynyilvánításáért? Esetleg Štefan Hríbet is, aki pedig eddig rendkívül nagy elfogultsággal viseltetett az ún. új projekt irányában.
Amerikai bölcsesség: egy embert sokáig lehet az orránál fogva vezetni. Tömegeket is sokáig. De mindenkit örökké, az nem megy.
Ráadásul nem mindenki hajlandó eljátszani a három majom szerepét sem: nem látni, nem hallani, nem szólni.
Annál ugyanis komolyabb a helyzet.
Csáky Pál Facebook-blogjából – www.csakypal.eu
Felvidék Ma
