A Klebelsberg Kultúrkúriában tartott felvidéki bemutatkozás izgalmas része volt a kerekasztal beszélgetés a felvidéki magyarok helyzetéről Boldoghy Olivér színésszel, Karaffa János lelkésszel, Szabó Ottó festőművésszel, Papp Adrianna polgármesterrel.
A beszélgetést az ismert riporter, Kondor Katalin vezette.
Megkértük Papp Adriannát, Debrőd polgármesterét, hogy foglalja össze a kerekasztal beszélgetés lényegét:
Először is szeretném elmondani, hogy megtisztelő volt a programban részt venni, köszönet illeti a budapesti és a felvidéki szervezőket is. Fontosnak tartom azt is, hogy a Klebelsberg Kultúrkúria munkatársaival megismerkedtünk, megállapodtunk abban, hogy tartani fogjuk a kapcsolatot, ez a mi térségünkben nagyon sokat jelenthet. Ami a beszélgetés lényegét illeti, Kondor Katalin nyitó kérdése a meghívottakhoz az volt, hogy milyen Szlovákiában magyarnak lenni. Boldoghy Olivér szerint, aki magyar állampolgár lett, sajnos nem divat mostanában magyarnak lenni a Felvidéken. Az ott élő magyarok nagy része a többségi nemzethez közelítő, hozzájuk igazodó magatartást részesítik előnyben. Karaffa János a jelenleg érvényben lévő kisebbségekre vonatkozó törvények tükrében fejtette ki véleményét. Szabó Ottó művészként szerencsésebbnek tartotta magát, hiszen, egy művész értékét az általa produkált alkotások mivolta, minősége határozzák meg, tekintet nélkül arra, hogy szlovák-e vagy magyar. Viszont magánemberként Ottót is zavarja a magyar kisebbséggel való bánásmód. Én polgármesterként és az MKP országos vezetőségi tagjaként főleg a politikai szempontokat figyelembe véve tartom a magyar kisebbség helyzetét bonyolultnak az által, hogy egy pártszakadás miatt a Szlovákiában élő magyarok szemfényvesztés áldozatai lettek.
Még nem is olyan régen a csonka Magyarországról a határon túlra látogatók meglepődve vették észre, hogy ott is beszélnek magyarul. Ennek kapcsán Kondor Katalin következő kérdése a résztvevőkhöz az volt, hogy szerintük ki tehet arról, hogy ez megtörténhetett, hogy ilyen tudatlanság uralkodott. Egyetértettünk abban, hogy valamelyest mindannyian hibásak vagyunk. Véleményem szerint az iskolákban hiányosan oktatott történelem az egyik alappillére a szlovákok és magyarok közti feszültségnek, de nem csak a Szlovákiában használatos történelemkönyvek mellőznek jelentős részeket a magyar történelemből, hanem a magyarországiak is. Ezért nem alakulhatott ki a magyar fiatalok jelentős részében az egészséges nemzeti öntudat.
Szabó Ottó rámutatott a bennünket képviselő politikusok felelősségére, akik sorsdöntő helyzetekben nem álltak ki a magyarok érdekeiért, hagyták, hogy érvénybe lépjenek olyan törvények, melyek nemcsak hogy hátrányosan különböztetik meg a magyarokat, hanem tovább mélyítik a magyarok és szlovákok közti nézeteltéréseket. Ez a felelősség ma is terheli politikusainkat
A beszélgetés záró részében véleményt cseréltünk arról, hogy hogyan lehet javítani a jelenlegi állapoton. Boldoghy Olivér a magyarok és szlovákok közti kitárulkozó, őszinte beszélgetéseket tartotta a lehető legjobb megoldásnak. Véleményem egyezett a Szabó Ottóéval, miszerint előbb saját magunkat kell meghatároznunk, és eldöntenünk, hogy mit akarunk. És e mellett szilárdan ki kell állnunk anélkül, hogy megsértenénk a többségi nemzetet, ám ez nem lehet a végtelenségig szempont. Úgy gondolom, az őszinte beszélgetések helye egyelőre a közvetlen környezetünkben van, ahol szlovák barátainkban erre megvan a befogadó készség, ám a jelenlegi Szlovák politikában, ahol Esterházy Jánost a szlovák állam első embere fasisztának tartja, határozottabb hozzáállásra van szükség.
Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”31178, 31167, 31104″}
