A budapesti Polgárok Háza Kárpát-medencei Magyar Népművészet rendezvénysorozatának 2012. tavaszi évadában a Felvidék népművészetéből kínál ízelítőt. A sorozat 18. estjén, február 24-én elsőként az Alsó-Garam- és Alsó-Ipoly-mente mutatkozott be. (+Képgaléria)
Trznadel Angéla kulturális programigazgató köszöntője után az Alsó-Garam-menti kurtaszoknyás hatfalu jelen lévő három polgármestere mutatta be a tájegységet. Elsőként Góra Mónika, Garampáld polgármestere kapott szót. „E hat falunak nemcsak viselete azonos – mondta –, hanem köznapi és ünnepi szokásaik is szinte teljesen megegyeznek. Községeit kilencvenhat százalékban magyar anyanyelvű római katolikus emberek lakják. Bár falvaink évről évre kevesebb lelket számlálnak, a szülőföldjükhöz ragaszkodó szorgos-dolgos emberek igyekeznek megőrizni őseik hagyományát, és ápolják őseink ránk hagyott kincseit. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy egy-egy ünnep vagy rendezvény alkalmával fiataljaink szívesen öltik magukra népviseletünket.”
Wass Albert szavait idézte, melyek – mint mondta – kifejezik a határon túli magyarság élni akarását:
„Hontalan vagyok, Mert hiszek jóban, igazban, szépben.
Minden vallásban és minden népben, És Istenben, kié a diadal.
Hontalan vagyok, De vallom rendületlenül, hogy Ő az út s az élet,
És maradok ez úton, míg csak élek, Töretlen hittel ember és magyar.”
Gróf Katalin, Kisgyarmat polgármestere először faluját mutatta be. „Hagyományaink ápolását évekig a Csemadok alapszervezet, jelenleg pedig a Dédapáink nyomában polgári társulás vállalta fel. Elődeink életéből sok szokást megtartottunk, szívesen főzzük nagyanyáink ételeit, és őrizgetjük a még meglévő tárgyi emlékeket.” Majd részletesen bemutatta a kurtaszoknyás népviseletet, mely – ahogy fogalmazott – egyedülálló a magyar népviseletek közt.
Hubač Sándor, Bart polgármestere röviden ismertette a települést, melyről az első írásos emlék 1223-ból származik. „Az évszázadok során Bart többször kihalt, majd az esztergomi érsekséghez tartozott mind a hat település, így tisztán katolikus a lakosság. A II. világháborúban nagyon sokat szenvedtek a települések: Kéménden nagy tankcsata volt, Bart pedig naponta cserélt gazdát. A lakosság kihalt vagy elköltözött, a házak hetven százaléka megsemmisült. A háború után az egész falu újjáépült. A hetvenes években az iparosodó városok elszívták a fiatalokat, így jelenleg a faluból három generáció hiányzik: az 50, 25 évesek, és az ő gyermekeik. Sajnos úgy tűnik, hogy a fogyás visszafordíthatatlan – mondta. A munkanélküliség 15-16 százalék, mi vagyunk az a része Szlovákiának, mely a legjobban el van nyomva.” A pozitívumokat is kiemelte: sok üres ház van a faluban, melyek közül tízet-tizenkettőt budapesti lakosok vettek meg, két család teljesen letelepült. „Egy paradicsom a kis falunk, mert zaj nincsen, kikapcsolódni lehet, patakjaink vannak, két horgásztavunk van, melegvíz-furatunk van, amit sajnos egyelőre nem tudunk kihasználni. A falu él, az egyház él, vannak tömegszervezetek, van sport, iskola és óvoda is” – zárta szavait.
A rendezvényen szereplő másik tájegységet, az Alsó-Ipoly-mentét és néphagyományát Dikácz Zsuzsanna, az ipolyszalkai Tájház vezetője és a Csemadok szalkai alapszervezetének elnöke ismertette. „Mária Terézia 1754-ben mezővárosi és vásártartási jogokat adott adományozott Ipolyszalkának, és négy nagy vásár megtartását engedélyezte, ennek köszönhető a falu széles, hosszú főutcája. A lakosság kilencvenhat százaléka magyarnak vallja magát, de tán csak két ember él a faluban, aki nem tud magyarul – mondta.
Szoros kapcsolatban vagyunk a Garam-mentével, közös programjaink vannak, közös népviseleti bálokat kezdtünk rendezni. Amint látják, a mi viseletünk kicsit más, hosszabba szoknya, de számomra éppen olyan gyönyörű – vallotta. Jelen van legidősebb tagunk, Rozi néni, akinek kézműves termékei a kiállításon is láthatóak, és itt van viseletben az ő unokája is, így adódik át a hagyomány generációról generációra.
Ipolyszalkán 61 évvel ezelőtt alakult meg a Csemadok, és azóta a színpadi folklór is él. 2004-ben a tárgyi hagyatéknak is helyet adtunk a Tájházban, melyet a magyarországi Illyés Közalapítvány támogatásával tudtunk megvásárolni és felújítani, illetve később bővíteni is. Így jelenleg egész gyermekcsoportokat el tudunk szállásolni, rendszeres kézműves táboraink alkalmával. Először a hagyományos szövést elevenítettük fel, majd a kosárfonást. Juhák bácsi segítségével felelevenítettük a hagyományos kötélverést, akinek nemcsak kézművessége, hanem anekdotái is sokakat vonzottak a tájházba. Az udvaron épített kemencénkben kuglófot és rétes sütünk, melyet ma este meg is kóstoltatunk Önökkel. A kézműves foglalkozások mellett a gyermekek táboraink alkalmával kipróbálhatják a népi játékokat, lovaglást, kincskereső ösvényen bolyonghatnak, a felnőttek pedig kikocsikázhatnak a falu 350 pincéjéhez bort kóstolni.
Azt szeretnénk elérni, hogy a régiek tudását, hagyományát, élővé tegyük újból és használjuk, hiszen hatalmas kincs maradt ránk, csak elő kell hozni, és élni kell a hagyományokat. Szeretettel várjuk Önöket Ipolyszalkára” – zárta szavait Dikácz Zsuzsanna.
A rendezvény folklórműsorral folytatódott, ahol elsőként a kisgyarmati „Dédapáink nyomában” hagyományőrzők léptek színpadra. Egy régi lakodalmi szokást, a kárlátót mutatták be a közönségnek: amikor a menyasszonyt elvitték a vőlegényes házhoz, a falusiak szerint a menyasszonyos házat kár érte; ezért még a menyecskévé öltözés előtt a vendégek egy csoportja – miután a boroktól már igen jókedvre derült – kárlátóba ment a menyasszonyos házhoz. A „vendégseregben” – azaz a színpadon – ezúttal ott voltak a bartiak és az ipolyszalkaiak is.
Ezután a barti Bíbic Néptánccsoport és a zselízi Kincső Ifjúsági Néptáncegyüttes együtt adta elő műsorát, melyben Vág-Garam-közi táncokat mutattak be, főként az Alsó-Garam-mentéről. Juhász Eszter közreműködésével megismerhettük a kurtaszoknyás falvak XX. század eleji viseletét is, melynek szoknyája akkoriban hosszú volt, féllábszárig ért.
A műsor közben egy garampáldi kisleány, Tóth Rebeka mondott tréfás mesét az ácsról, aki még a halált is rászedte. A zselízi Gereben népzenei együttes muzsikált, Juhász Bence Zsombor pedig cimbalom szólót adott elő a neves dunántúli muzsikus, Tendl Pál emlékére.
A fergeteges hangulatú est közönsége zsúfolásig megtöltötte a Polgárok Háza dísztermét; az est végén a zenekar muzsikája mellett ipolyszalkai kemencés kuglófot és rétest, valamint Drozdík József Kéménd-iszomfalvi borait kóstolhatták meg.
A sorozat március 23-án Csallóköz és Mátyusföld kézműveseinek kiállításával folytatódik, a nemeskosúti Berkenye Néptáncegyüttes közreműködésével.
‘Sigmond Bertalan sorozatszervező, Polgárok Háza/Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”32604″}
{phocagallery view=category|categoryid=431|limitstart=0|limitcount=0|type=1}
