Nem szabad megállni félúton, hanem folytatni kell a küzdelmet Esterházy János rehabilitációja érdekében – jelentette ki Nadežda Kavalírová, a csehországi Politikai Foglyok Konföderációjának elnöke szombaton Prágában az egykori szlovákiai magyar politikus életével foglalkozó nemzetközi tudományos konferencián.
A Visszaadni Esterházy Jánosnak becsületét címet viselőt tudományos fórumot a Koexistencia közhasznú társaság szervezte a csehországi Együttélés politikai mozgalommal és más civil szervezetekkel karöltve. A tanácskozást Rákóczi Anna, a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének az elnöke is üdvözölte.
„Nem lesz könnyű küzdelem, mert a cseh és a szlovák állam nehezen érti meg és nehezen békélnek meg azzal, hogy egy kisebbségi politikusnak joga van védenie nemzetét” – mutatott rá Kavalírová. Emlékeztetett arra is, hogy Esterházy a háború alatt számos lengyelt és zsidót is megmentett.
A prágai Balassi Intézetben lezajlott konferencia keretében megnyitották a Hommage a János Esterházy című kiállítást. A Pozsonyi Magyar Galéria vándorkiállítását a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének prágai helyi szervezete hozta a cseh fővárosba. A kiállítást Kalita Gábor, a galéria művészeti vezetője, a gyűjtemény kurátora nyitotta meg. Elmondta, hogy az Esterházy emlékének szentelt műveket már több mint harminc városban mutatták be.
Csehországban első ízben tartottak tudományos tanácskozást Esterházy Jánosról (1901-1957), a szlovákiai magyarság két világháború közötti, illetve a második világháború alatti vezető politikusáról.
Esterházy a 2. világháború idején, az akkori fasiszta szlovák állam törvényhozásában – a parlament egyetlen képviselőjeként – nem szavazta meg a zsidók deportálását elrendelő törvénytervezetet.
A világháború után letartóztatták, majd a csehszlovák hatóságok átadták a szovjet titkosszolgálatnak. A szlovák Nemzeti Bíróság 1947-ben halálra ítélte, a vád szerint a fasizmussal való együttműködésért. Elnöki kegyelemben részesült, és életfogytiglani büntetést kapott. Az 1955-ös általános amnesztia során a büntetését 25 évre csökkentették.
A súlyosan beteg Esterházy a mírovi várbörtönben halt meg 1957-ben és 2007 őszéig nem volt köztudott, hol temették el. Cseh történészek – az Esterházy család kérésének eleget téve – kiderítették, hogy Esterházy urnája a prágai Motol köztemető közös sírjában található. Neve 2011 őszén felkerült a kommunizmus áldozatainak motoli emlékművére.
„Ez egy európai válasz arra, hogyan így is lehet viszonyulni a kérdéshez” – jegyezte meg Pető Tibor, Magyarország prágai nagykövete, aki védnökséget vállalt a konferencia felett. A diplomata úgy látja: Csehországban már sok minden történt annak érdekében, hogy Esterházy újra visszakerüljön a történelembe, az őt megillető helyre. „Esterházy János teljes életet élt, mindig megtette, amit a sors kimért rá” – szögezte le Pető Tibor.
Duray Miklós, felvidéki közíró és politikus, a Szövetség a Közös Célokért polgári társulás elnöke szerint „történelmi tett lenne”, ha Csehország rehabilitálná Esterházyt. Duray szerint Csehországban már több lépés történt Esterházy rehabilitációja érdekében, elhárult néhány akadály, s most már a politikának kellene lépnie, hogy azután a bíróság is dönthessen a rehabilitáció ügyében.
A politikus emlékeztetett arra, hogy az eredetileg csehszlovákiai Együttélés (Duray a mozgalom megalapítója és első vezetője volt), már 1990-ben felvállalta Esterházy szellemi örökségét.
Duray úgy vélekedett: Esterházy egyszerre volt „realista és idealista” politikus. Realista, mert tényként kezelte az első világháború után kialakult új nemzetközi helyzetet, s idealista, mert ebben a helyzetben is bízott és hitt abban, hogy ilyen körülmények között is el lehet érni a régiónkban élő népek egyenjogúságát.
Esterházy 1945-ös letartóztatásával kapcsolatban Duray rámutatott Gustáv Husák, volt kommunista politikus személyes felelősségére is. Husák volt akkoriban a szlovák kormány belügyi megbízottja, lényegében tehát a belügyminiszter.
Kocsis László, a prágai Esterházy Emlékbizottság elnöke emlékeztetett: a cseh képviselőház 2012-ben egy Esterházy rehabilitációját sürgető petícióra azt a választ adta, hogy cseh bíróságok ebben ez ügyben nem dönthetnek, mert Esterházyt egykoron szlovák bíróság ítélte el. Karel Schwarzenberg akkori külügyminiszter pedig azt mondta, hogy az Esterházy-kérdést legjobb lenne a visegrádi csoportot belül megvitatni.
Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke elkerülhetetlennek minősítette Esterházy János rehabilitálását. Úgy vélte, Csehország sem bújhat ki e téren a felelősség alól.
„Ha Esterházyn rajta marad a háborús bűnös bélyege, azzal tulajdonképpen a magyarság megbélyegzettsége is fennmarad” – szögezte le Patrubány.
Martényi Árpád, a Rákóczi Szövetség Esterházy emlékbizottságának a munkáját ismertette a résztvevőkkel.
Knirs Imre, Komárom alpolgármestere, az Egy jobb Komáromért polgári társulás elnöke arról beszélt, hogy Komárom lakossága számon tartja Esterházyt és az általa vezetett társulat támogatja rehabilitációját.
A konferencián magyar, cseh és lengyel történészek tartottak előadásokat. Néhány előadó hiányolta a szlovák történészek távollétét.
Aleš Kýr, a Cseh Köztársaság Börtönfelügyelősége dokumentációs és történeti kabinetjének vezetője részletesen ismertette, hogy sikerült munkatársaival együtt megtalálni Esterházy János elveszettnek hitt urnáját. A kutatás hátterét és egész történetét, valamint a megtalált perdöntő levéltári dokumentumok, bizonyítékok másolatait az érdeklődők a Prágai Tükör című folyóirat 2007. évi 5. számában találják meg.
Zdeněk Hazdra, a prágai Totalitárius Rendszereket Tanulmányozó Intézet igazgatója a „Nemesek a nem nemes világban” felvázolta, hogyan veszítette el az első világháború után az addig társadalom-meghatározó szerepét az arisztokrácia. A történész rámutatott, hogy az 1918-ban létrejött Csehszlovákiában a korábban kozmopolita arisztokrácia fokozatosan erősen nacionalizálódott. Csehországban az arisztokrácia mintegy 70 százaléka a cseh, 30 százaléka a német nemzettel azonosult inkább. A magyar arisztokrata családok közül Csehországban a Pállfy és a Serényi családot említette. Jogosnak minősítette, hogy az 1918 után a többségi pozícióból kisebbségi pozícióba került népcsoportok igyekeztek elérni az egyenjogúságot az újonnan többségbe került népekkel. Az adott helyzetben szerinte teljesen logikus és természetes volt, hogy a magyarok nem tudták magukévá tenni a csehszlovák állam eszméjét.
Tóth Andrej, a prágai közgazdasági és a české budějovicei egyetemről Esterházy politikai karrierét elemezte. Rámutatott: míg a húszas években Esterházy nem igen volt aktív, a harmincas években egyre inkább bekapcsolódott a politikai életbe és a felvidéki magyarság meghatározó személyiségévé nőtte ki magát.
Simon Attila, a somorjai Fórum Intézet igazgatója Esterházy politikai pályafutásának kicsúcsosodásával, az 1938-1945 közötti évekkel foglalkozott. Hangsúlyozta: nagyrészt Esterházynak köszönhető, hogy a második világháború alatt a szlovákiai magyarság nem fasizálódott, s inkább távol tartotta magát a nácizmustól.
Szarka László budapesti történész azt mondta, hogy a történeti viták, így az Esterházy-kérdés is folyamatosan újra vannak értékelve. Kifejtette: az Esterházy-kérdés nemzeti alapú megközelítése ma felülír minden más megközelítést, s miután ezen a téren diametrálisan eltérnek a magyar, illetve és a szlovák vélemények, rövid távon a kérdés nem lehet megoldani.
A történész emlékeztetett arra is, hogy a határkérdés a második világháború közti időszakban nem volt tabu, mint mostanában, s akkor legitim dolognak tartották megvitatását. Ilyen szempontból ezért nem érheti bírálat Esterházyt, aki mindvégig élvezte az akkori hivatalost Budapest támogatását. Leszögezte, hogy Esterházy támogatta Szlovákia és Kárpátalja autonómiáját Csehszlovákián belül, mert összhangban a budapesti kormánypolitikával úgy vélte, hogy ezek azután visszatérhetnének a Magyar Királyság keretei közé. A korabeli szlovák politikai vezetés azonban félt a magyaroktól, s nem ezt az utat választotta, visszatérés Magyarország keretei közé már elfogadhatatlan volt a számára. „A magyarbarát szlovák autonómia a harmincas években már illúzió volt” – jegyezte meg.
Arkadiusz Adamczyk, lengyelországi egytemi tanár előadásában az Esterházy János jelkép vagy antihős témáját járta körül. Összefoglalta ki miért értékeli pozitívan, illetve bírálja a csehszlovákiai magyarság volt vezetőjét.
Eva Irmanová, a Cseh Tudományos Akadémia munkatársa részletesen felvázolta a cseh politikusok, történészek és a közvélemény álláspontját Esterházyval kapcsolatban. Elmondta, hogy nagyfokú a tájékozatlanság és az álláspontok gyakran előítéletekből, egyoldalúságból fakadnak.
Molnár János, az Esterházy örökség kutatója „Esterházy János hitvallása a kommunista börtönök világában” címmel tartott előadást.
Esterházy viszonyát a szlovákiai zsidósághoz Janek István, a Magyar Tudományos Akadémia munkatársa elemezte. Szerinte Esterházy valószínűleg magában hordozta a korabeli előítéleteket, de bizonyíthatóan nem volt antiszemita, ahogy azt ma ellenfelei és bírálói állítják. Esetleges rehabilitációját talán ezen a téren is el lehetne indítani.
Lukáš Novotný a pilseni Nyugat-Csehországi Egyetem munkatársa Wenzel Jakschról, az első csehszlovák köztársaság befolyásos szociáldemokrata német politikusának életútjáról tartott előadást.
Tóth Andrej, a tanácskozást összegző zárszavában megállapította: a cseh történettudomány továbbra sem súlyának megfelelően kezeli a magyar kisebbséget, s általában a kisebbségi kérdést a volt Csehszlovákiában. Kimutatható az egyoldalúság és az elfogultság is. Mellőzik például azt a tényt, hogy a két világháború közti időszakban a revizionizmus minden olyan európai országban, amely az első világégés következtében területeket vesztett, része volt a hivatalos külpolitikának. Ez akkoriban nem volt tabu, hanem egyike a valos politikai ügyekben.
Az egész napos tudományos tanácskozást a Rozsnyói Református Egyházközség Alapiskolája diákjainak színvonalas műsora zárta. Általános volt a vélemény, hogy a konferencia jól sikerült és értékes előadások hangzottak el. Külön ki kell emelni, hogy a konferencián megjelent Tomáš Kafka, a cseh külügyminisztérium közép-európai osztályának az igazgatója is.
További képek a konferenciáról ITT tekinthetőek meg.
Kokes János, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”54336,54492,54187,53853,53763,53215,53070,52943,52877″}
