A gútai furbify ügyvezető-igazgatója, a Vágj bele! című könyv szerzője, fiatal vállalkozó és sikeres menedzser, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága által meghirdetett Példakép Alapítvány külhoni különdíjasa és a szélűzött óceánok tajtékzó hullámainak vitorlása.
Péntek délután 16 óra 35 perc. A helyszín a gútai vasútállomáson túli piros tetejű épületegyüttes egyik modern irodája. A tekintélyes, tágas helyiségben nincs semmi hivalkodó, sem a külsőségekben, sem a belső berendezésben. Péntek délután lévén békésen csendes az iroda. Ákos beljebb tessékel, kávé, üdítő kerül az asztalra.
Amíg pohárért fut át a másik irodába, szemügyre veszem a vitrinbe kitett okleveleket. Az egyiken ez áll: „Keszeli Ákosnak, aki készen áll arra, hogy legendás élményt nyújt vevőinek… akik folyamatosan újravásárolnak tőle és ajánlják tovább legjobb üzleti partnereiknek. Képessé vált arra, hogy üzleti céljai eléréséhez azonnal CSELEKEDJEN!“
Nem azért jöttem, hogy a fix áramkörökről meg a számítógépek beépített jellegzetességeiről beszélgessünk.
Fotó: Keszeli Ákos archívuma
– Érdekel a hardver, de inkább az, ami az emberre vonatkozik, a veleszületett hajlamok, meg a környezet, vagyis a „programok“. – Ákos érti, hogyan gondolom, s mindjárt a szüleire tereli a szót:
– Édesanyám nagyon intelligens, kreatív asszony volt…
Ezt igazolhatom. Amikor 22 évvel ezelőtt első osztályosként átlépte a Corvin Mátyás Alapiskola (akkor az Iskola Utcai Alapiskola) küszöbét, édesanyja a viseltes és sérült padok láttán rögtön szervezkedni kezdett. Azt javasolta, hogy a szülők szedjenek össze pár koronát és fessék színesre a kopott kis padokat. Az eredmény néhány nap múlva magáért beszélt…
– Hát igen, mi is menthető, kopott számítógépeket tesztelünk és csinosítunk. Nem számít, ha a test sérült, a hardver akkor is százszázalékos és csinosítható.
Ákost életének meghatározó élményeiről kérdezgetem, a gyökerekről, a gyermekkor színeiről, példát adó környezetéről.
-A vállalkozási vénámat szüleimtől örököltem. Édesapám parabola – antennákat szerelt, majd törött autókat hozott be külföldről. Ezeket értékesítette. Én már beleszülettem ebbe az általuk létrehozott vállalkozói világba. Édesanyám mindenben segítette apámat. Már akkor, tíz évvel ezelőtt eldöntöttem, hogy én is a magam ura akarok lenni… Amikor alapiskolás voltam, alig vártam, hogy az iskolából hazajöjjek, s figyeltem, hogy édesapám milyen könnyedén tárgyal az ügyfeleivel. Mindig a nyomában voltam…
– A Corvin Mátyás Alapiskolában mi volt a kedvenc tantárgya, kik voltak a kedvenc tanárai?
– A matematikát nagyon szerettem, kedvenc tanárom az osztályfőnöknőm, Szabó Andrea volt, őt mindenki szerette. Nemcsak a földrajzot szerettette meg velem, de emberileg is sokat köszönhetek neki.
Keszeli Ákos (fotó: az interjúalany archívuma)
– Miért jelentkezett a Selye János Gimnáziumba?
– Igazából nem is tudom. Talán azért, mert az alapiskolában kitűnő tanuló voltam, és akkor még nem döntöttem el, hogy mi szeretnék lenni.
– A gimnázium milyen „programokkal” gazdagította az akkor már jó minőségű „hardvert”?
– Amolyan fekete bárány voltam. A tanároktól folyton csak azt hallottam, hogy belőlem nem lesz semmi, ha nem megyek egyetemre. A vállalkozási elképzeléseimet nem tartották reálisnak. Aztán valahogy a motiváció hiánya miatt is nem nagyon tanultam. Négyeseim is voltak a gimiben. Egyedül Kalácska tanár úr készített fel az életre, nagy-nagy szeretettel gondolok rá. Az érettségi után aztán a komáromi ipariban végzett Angyal Tomi barátommal rögtön belevágtunk.
– Sok barátja van?
– A barátaim évek, évtizedek óta ugyanazok. A már említett Angyal Tomi és Tánczos Gerhart – ő még gyerekkori barátom. A barátságok sokat jelentenek nekem, ahogy az emberi kapcsolatok is. Huszonöt embernek adok munkát, a munkatársaimmal ápolt jó kapcsolatot is fontosnak tartom.
-És a szerelem?
-Sikereim titka Vajai Klaudia, a párom. Céljaim elérésében mindig mellettem van. Ő tudja a világ legjobb sült lazacát készíteni párolt brokkolival – ez a kedvenc ételem. Egyébként esküvőszervező, tizennnégy éve vagyunk együtt.
Keszeli Ákos és Klaudia (fotó: Keszeli Ákos archívuma)
– Szereti a pénzt?
– A pénz elérhetővé tesz dolgokat, de én jóval tovább látok… A világ legsikeresebb és leggazdagabb emberei is elismerik, hogy amikor az ember ki tudja elégíteni a szükségleteit, bizonyos mennyiség után már nem boldogít.
– Személyes céljai?
– Igen, szeretnék családot alapítani, három gyereket szeretnénk. Több helyen is laknánk, az egyik hely Gúta lenne, nagyon kötődöm a városhoz. Most még egy darabig utazni szeretnék, a cégem miatt.
Ákossal beszélgetünk még az elavult iskolarendszerünkről, az üzleti világban jelenlevő mohóságról, arról, hogy a szabad magánvállalkozás gyengesége az, hogy amíg kiváló minőségű árut állít elő, ez gyakran káros mellékhatásokat – mérgező hulladékokat vagy egészségtelen munkakörülményeket eredményez.
– A mi erősségünk az, hogy a környezetvédelemre is nagy hangsúlyt fektetünk.
– Mi az életfilozófiája?
– A pénz és a pénzen megvehető javak túlzott hangsúlyozása leminősíti az emberi kapcsolatokat. A pénzre összpontosító fölfogás magát a munkát is leminősíti. Azt szeretném elérni, hogy a munkásaimnak a munka élvezetet jelentsen, ne csupán terhet. Én nemcsak a pénzszerzés és az önmegvalósítás kedvéért csinálom, hanem az embertársaimért is. Az életben azok a legjobb dolgok, amelyekhez ingyen lehet hozzájutni: barátság, szerelem, emberi kapcsolatok.
– Vagy átvitorlázni három hónap alatt a Csendes-óceánt Dél-Amerikától Ausztráliáig – teszem hozzá búcsúzóul.
