Teljesen vakvágányra került az elmúlt években a honi könyvkiadás, amíg a rendszerváltás utáni évtizedekben még rendszeresen be lehetett szerezni a felvidéki magyar könyvkiadók kiadványait, mára gyakorlatilag teljesen leépült a hazai magyar könyvkiadás, s ember legyen a talpán, ha a világhálón felfedez egy-egy szlovákiai magyar kiadványt. Gömörben az elmúlt hetekben három új és nagyon fontos kiadvánnyal is gazdagodtunk, Kerényi Éva egykori gömöri fürdőket bemutató kötete mellett Farkas Ottó és Csordás János egy-egy munkája megjelent.
Igaz, mindhárom némileg kalandos úton, Kerényi Éva könyvét a magyarországi, de vezetője, Csipka Rozália révén gömöri kötődésű Siker Kiadó jelentette meg, Farkas Ottó a Regélő Múlt Polgári Társulás, míg Csordás János szintén egy magyarországi kiadó (united p.c.) közreműködésével adta ki legújabb munkáját. A terjesztés ugyancsak ad hoc módon, a szerzők közreműködésével történik, és szerencsésnek mondhatja magát, aki végül hozzájut ezekhez, a régió történetéhez annyi adalékkal szolgáló kötetekhez.
Kerényi Éva: Fürdőélet a 19. századi Gömörben
Kerényi Éva rimaszombati történész immár második kötete ezúttal nem az akáclombos városba nyújt bepillantást, hanem a XIX. század második felében felélénkülő fürdőéletbe. A kötet anyagát a szerző nagyon szerencsés kézzel három részre bontja, s előbb a magyarországi fürdőéletet vázolja fel, majd megérkezik Gömörbe, s végül az egyes fürdőhelyeket látogatja meg. Ezeknek a többsége ma már csupán az emlékezetben él. Van, ahol már az épületeket is elbontották, s van, amelyik figyelmezteti az adott települést, nagyon rosszul sáfárkodott a rá bízott örökséggel.
Ajnácskő, Várgede, Lévárt, Csízfürdő, Rozsnyó, Nagyrőce, Jolsva, Dobsina – volt időszak, amikor százával-ezrével jártak ezekbe a községekbe gyógyulás vagy esetleg csak kikapcsolódás után vágyakozva akár messzi tájakról is. Ezek közül egyedül Csízfürdő él és virul – itt még ma is megáll a gyorsvonat – , az ajnácskői fürdőről már a környék lakosai sem tudnak, az egykori cseviceforrás is elapadt, ahogy a várgedei fürdő egyre inkább szétmálló épületén is egy telefonszám jelzi: az épület eladó.
Kerényi Éva alapos munkát végzett, s nagyon jó stílusérzékkel is megáldotta a Sors, a könyvet nemcsak a történészek, hanem a laikus is élvezettel olvashatja, amelyben megelevenedik a dicső múlt, s amíg olvassuk az egyes fürdők leírását, ha virtuálisan is, szinte mi is szétnézhetünk egy-egy képzeletbeli látogatás erejéig.
Sokan beszélnek ma elszegényedett, de természeti kincsekben még mindig olyannyira gazdag tájainkon a turizmus fontosságáról, s némi fantáziával és bátorsággal talán egyes fürdőhelyekbe akár még életet is lehetne lehelni talán. A határ túloldalán erre már sok helyen rájöttek, lásd. Bükkszéket, Mezőkövesdet, Egerszalókot vagy Tiszaújvárost.
Farkas Ottó: Keserves nászút
Az egykor újságíróként kenyerét kereső Farkas Ottó nyugdíjasként nem kis vállalkozásba fogott, feldolgozni a mítoszokban, mesékben és élet írta történésekben gazdag Medvesalja rég- és közelmúltját. Mivel kiadóra nem akadt, létrehozta a Beszédes múlt könyvek sorozatot, s ha nem is kis szellemi és anyagi tőkét ugyancsak belefektetve, de már a kilencedik munkájánál jár (ahogy a sorozatban jelent meg Zagyi József visszaemlékezése is), nem szólva a különösen hiánypótló útirajzáról (ez ugyancsak ihletet adhat a falusi turizmus fejlesztéséhez), amely a Bagolyvártól a Baranta-völgyig barangolja be Medvesalját és tágabb környékét.
A most megjelent Keserves nászút című oral history-ja egy máig ki nem beszélt időszakot, a hetven évvel ezelőtti kitelepítések gömöri eseményeit dolgozza fel a még élő (vagy már közelmúltban elhunyt) szemtanúk visszaemlékezései alapján. Bár alig akadt olyan család, amelyik ne lett volna érintett az akkori tragikus történésekben, bizony nagyon sokan még évtizedek múlva sem voltak hajlandóak beszélni az akkori történésekről, ugyanis féltek.
Ahogy például jómagam sem tudtam meg semmit nagyapámék kálváriájáról, s amikor sokadszor kérdeztem rá, miért is sántít a faluban csak Csámpásként hívott nagybátyám, apám mindössze annyit mondott, mert lefagyott a lábujja a vagonban. Nagybátyám halála után a hagyatéka között találtam egy családi fotót, amely Kralupy nad Vltavou-ban készült 1948-ban. Amíg a család zöme később hazajött, a minap elhunyt nagynéném ott ment férjhez, s amikor a kétezres évek elején találkoztunk, nemhogy a gyerekei nem tudtak magyarul, de már ő is csehül válaszolgatott a kérdéseinkre.
Sok-sok hasonlóan szomorú történetet tartalmaz Farkas Ottó megkerülhetetlenül fontos kötete, amelynek már készül a folytatása is Az iglói levél címmel.
Csordás János: Lelkesedés és kiábrándulás
Amíg Farkas Ottó újságíróként kereste a kenyerét, a rimaszombati Csordás János (aki a napokban ünnepli 60. születésnapját) építésügyi hivatalnokként. Mindezek ellenére nemcsak engedélyek kiadásának szignálására használta a töltőtollát, hanem középiskolás kora óta rendszeresen ír. Elbeszéléseket, helyzetképeket, közéleti mozaikokat.
A kilencvenes évek elején betársult a Gömöri Hírlapba jegyzetírónak. Első kötetét Árnyékos oldalon címmel még a Madách Kiadó adta ki, később már egy magyarországi maszek kiadónál jelentek meg rendelésre a munkái (ennek árnyoldala, hogy egy-egy kötetét alaposan kitartják árából), s így olvashattuk a Kívül a körön című elbeszéléseit tartalmazó munkáját, s a napokban megjelent Lelkesedés és kiábrándulás című kötetét, amely a Gömöri Hírlapban, főleg a kilencvenes évek első felében megjelent velős meglátásait tartalmazza.
Ahogy kiderül, annak idején Rimaszombatban is nagy-nagy lelkesedés övezte az ún. rendszerváltást (amelyről ugye mára kiderült, hogy szimpla gengszterváltásról volt szó), de a lelkesedésből csupán a szabadrablás maradt, s a régió totális leépülése, vagyis leépítése. Vagyis mindent összegezve, a totális kiábrándultság. Ezt fogja meg nagyon pontosan Csordás János új könyve, amelyet a szerző más munkáival (Gimnáziumi éveink, Félúton, Rimaszombat a városrombolás jegyében) akár a világhálón is elolvashatnak. A szerzőnek a kerek jubileumhoz önző módon sok-sok termékeny esztendőt kívánunk még, s jó lenne, ha ezeket a kilencvenes években elkezdett közéleti szószaporításait újfent folytatná, hiszen a téma még mindig az utcán hever.
