Szerdán a somorjai Zalabai Zsigmond Városi Könyvtárban mutatták be az 1956 Felvidék tükrében című filmet, melyet Kőrös Zoltán és Laczkó Sándor álmodott meg és készített el. Kőrös Zoltánnal beszélgettünk.
Ha jól tudom, a Muszkaföldön és a most készülő Nyugati fogságban után ez a harmadik dokumentumfilm, amelynek a létrehozásában közreműködik. Hogyan esett a választása a dokumentumfilmekre?
Már 2009 óta foglalkozom az úgynevezett oral historyval, azaz diktafonra rögzítek beszélgetéseket idősebb emberekkel. Eddig több mint 300 emberrel beszélgettem, 1938-tól 1968-ig szinte minden téma érdekelt, de olyanokkal is készítettünk interjút, akik még az első csehszlovák köztársaság idejére is emlékeznek. A beszélgetéseket hallgatva és megvitatva Laczkó Sándorral arra jutottunk, hogy jó lenne olyan visszaemlékezőket kiválasztani, akiket kamera elé lehet állítani. Így született meg a Muszkaföldön című film, majd annak második része, a Nyugati fogságban, ez most van készülőben.
Hogyan jött az ötlet, hogy elkészítsék az 1956 Felvidék tükrében című filmet?
Bohák György film- és színházi rendező keresett fel bennünket, miután megnézte az előző filmjeinket. Felajánlotta, dolgozzuk fel, hogyan érintette Dél-Szlovákiát a magyar forradalom. Mivel több olyan visszaemlékezővel is beszéltünk, akinek voltak emlékei ezzel kapcsolatban, belevágtunk a munkába. 1956-nak többféle vetülete van, s több történeten keresztül szerettük volna bemutatni ezeket az időket. Olyan embereket szólaltattunk meg, akik valamilyen módon felléptek az akkori kommunista rendszer ellen, vagy legalább volt ehhez fűződő érdekes élményük. Ezek a fellépések természetesen szimbolikusak voltak csupán, de a maguk nemében bátorság kellett hozzájuk.
Dolník Erzsébet a komáromi diákok kiállását mesélte el, akik nem akartak aláírni egy hűségnyilatkozatot. Ez természetesen kihatott a saját és a tanáraik életére is. Hasonló volt Kocsis Győző fellépése, aki buzdító verset írt a forradalom napjaiban, melyet egy osztálytársa szavalt el. Ebből persze nagy botrány lett.
Több olyan személlyel is beszéltünk, akik abban az időben a fegyveres erőknél szolgáltak. Tóth Pali bácsi például 1956 november elején rukkolt be, és a kizárólag magyarokból álló alakulatát három részre osztották, mert nem akarták, hogy egy helyen sok magyar legyen. Vagy ott van Kovács Ferenc esete Köbölkútról, őt mint a népi milícia tagját akarták Esztergomba küldeni a forradalom ellen, ám társaival együtt megtagadták ezt.
Ön szerint miért fontos, hogy beszéljünk a témáról?
Ez a történet is megmutatja a kommunista rendszer igazi arcát, hogy milyen mértékben fojtotta el a szabadságot Csehszlovákiában. Még ha az akkor itt történteket nem is lehet a magyarországi eseményekhez viszonyítani, ahol vér folyt az utcákon, de itt is sokaknak volt problémájuk a rendszerrel, sok embert tartóztattak le a nézeteik miatt. A szabadságot még ma is fenyegeti a szélsőséges gondolkodás, és ezt nem szabad lebecsülni, legyen szó akár vörös, akár barna ideológiáról.
Nálunk miért nem volt tapasztalható ilyen fellépés a rendszer ellen?
A történészek több okról beszélnek. Csehszlovákiában nem volt olyan erős szovjetellenesség, mint például Lengyelországban és Magyarországon, ahol még egyfajta ellenzék is működött a kommunista pártokon belül, ami nagyobb megmozdulásokhoz vezetett. Ugyanakkor a felvidéki magyarok meg voltak félemlítve, hiszen 1945 és 1948 között a Beneš-dekrétumok, a reszlovakizációs kényszer és a kitelepítések megtették a hatásukat.
Hogyan zajlott a film bemutatója Somorján?
Én úgy érzem, hogy a közönség pozitívan fogadta a filmet, erre utal a vetítés utáni érdekes eszmecsere is – többen a saját, vagy családtagjaik történetét is elmondták az 1956-os forradalomról. Mindenesetre a témával továbbra is szeretnénk foglalkozni.
Aki netán lemaradt volna a filmről, hol nézheti meg?
Az idén még Vágkirályfán vetítünk november 11-én, de mivel most a Nyugati fogságban projekten dolgozunk, a további bemutatókat a jövő év folyamán látjuk esedékesnek.
