Budapesten, a Magyarság Házának Falk Miksa nevét viselő termében „Kitelepítések 70” címmel képzőművészeti kiállítást rendeztek a felvidéki kitelepítések 70. évfordulója alkalmából.
A kiállítás kurátora Méry Beáta nagy érdeklődés mellett mutatta be a gyűjtemény alkotásait. Az alábbiakban köszöntő beszédében megfogalmazott gondolatait tesszük közzé:
Sok szeretettel köszöntök mindenkit, külön köszöntöm a megjelent kiállító művészeket.
Nagy öröm számunkra, hogy épp a mai napon nyithatjuk meg a kiállítást, ugyanis egy éve ilyenkor kezdődött el kiállításunk története: 2017. április 12-én, a felvidékről kitelepítettek emléknapján tettük közzé felhívásunkat, amelynek nyomán útjára indítottuk képzőművészeti kiállítás-sorozatunkat.
Ennek az útnak mérföldköve a mai tárlatnyitó: a somorjai, pozsonyi és szimői helyszínek után a mostani sorban a negyedik, egyben első anyaországi bemutatkozásunk. Nagy örömünkre szolgál, hogy pont ma és pont itt, a Magyarság Házában mutatkozhatunk be, hiszen mind a dátum, mind a hely szimbolikus.
Engedjék meg, hogy a kiállítás egyik kurátoraként szóljak pár szót magáról a kiállításról és az alkotásokról.
A kiállítás szakmai felelőse a Pozsonyi Magyar Galéria, élén Kalita Gábor publicistával, képzőművésszel. Az általa alapított Pozsonyi Műtermek szabad művészeti társulás közel húsz év alatt 123 kiállítást rendezett. Ezek közül több hommage jellegű vándorkiállítást is, ami a felvidéki magyar képzőművészeti életben egyedülállónak számít, mint például a 2006-ban útjára indított Esterházy János-emlékkiállítás. E kiállítás szerte a Kárpát-medencében 35 alkalommal volt látható. A Pozsonyi Magyar Galéria kiemelt küldetésének tartja a magyarság számára fontos témák feldolgozását, a jelen tárlat is ebbe a hagyományba kapcsolódik bele. Az immáron gyűjteményes tárlat utaztatása és a szervezés lebonyolítása a Szövetség a Közös Célokért társulás védőszárnyai alatt valósul meg.
Összesen 41 alkotó 60 alkotását vonultatja fel a jelenlegi tárlat: a tradicionális, klasszikus technikáktól kezdve, mint a tollrajz, festmény, linóleummetszet vagy bronzszobor, az olyan kortárs, kísérleti jellegű technikák is megjelennek, mint az object és az installációk, vagy a digitális alkotások.
Az alkotók szemüvegén keresztül élénken vetül elénk a vészterhes kor, ami sokunk számára már csak félve elmondott elbeszélésekből, megkopott családi fotókról ismert: a jogfosztottság, emberi méltóság sárba tiprásának kora.
Ahány alkotó, annyiféle megközelítésmód, annyiféle anyagban kimerevített gondolat, érzés, emlék, vélemény, ami a múlt súlyos eseményeit, sokszor a jelenben is hordozott terheit és traumáit tárja fel. Érzékeny, egyben személyes és kitárulkozó, dokumentáló és feltáró jellegű, erőteljes anyag: egy olyan kor emlékei, amikor a haza, otthon, család, közösség számunkra oly természetes, harmonikus fogalma áttetszővé és törékennyé, majd fájdalmassá vált, egy pillanat alatt szertefoszlott az erőszakos elűzetés során.
A Pozsonyi Magyar Galéria képzőművészeinek alkotásai erőteljes szimbólumokkal dolgoznak: Jaksics Ferenc színes pasztelljei expresszív belső élmények kivetülései a magyarok deportálásával kapcsolatban. A téma már a nyolcvanas években is foglalkoztatta az alkotót, csakúgy, mint Godany Sándor felvidéki művészt is, aki képein az ember és haza viszonyát boncolgatja. Kalita Gábor asszamblázs technikával készült két nagyméretű képe erőteljes, markáns véleményt fogalmaz meg, nevesíti a felelősöket. Kovács Csonga Anikó városnévtábla installációi rávilágítanak az események mai napig tartó hatásaira.
Sok alkotó családi, személyes történetekhez nyúl vissza: emlékezéseiket mindegyikük sajátos technikával örökíti meg és dolgozza fel. Ilyen alkotások például Szőke Erika fotográfiai kollázsa, gumiolajnyomata, Juhász Tibor ablakkeretbe foglalt festménye, Kertész Dániel fotó- és dokumentumkollázsa, Csízy László elektrografikája, avagy Széri-Varga Géza kisplasztikája. Ürge József alkotása egy faragott, derékba tört kopjafa, mely a Családfa címet viseli.
Az alkotások egyik központi, visszatérő motívuma a ház, a haza, az otthon jelképe. Ehhez szorosan kapcsolódnak a ház tartozékai: ajtó, ablak, kerítés, és persze a föld, amivel az ember szinte összeforrt, eggyé vált.
A repedezett, szikkadt iszap Pató Károly nagyméretű linómetszetén az elhagyatottság, a nehézségeken való átkelés szimbóluma.
Prutkay Péter részletesen kidolgozott, épített és gazdag jelenetekkel ellátott ajtaja, mely önmagában is szimbolikus: átjáró, azaz egy átmeneti állapotot képvisel.
Nagy József Hazatérője ikonszerű alkotás. A ház és a haza jelentése összeforr és átlényegül.
Szabó György szobrain az elhagyott ház, mint csontváz, avagy kalitka: élettelen anyag jelenik meg. Marsai Ágnes kisplasztikája az egységből való kiszakadást jeleníti meg, Oláh Katalin Kinga Piétája az elhagyatottság, a magányosság jelképe.
Árvay Zolta nagyméretű képén a kerítés szétválasztó erő: az idegen anyag, a kilincs és a drót beemelése fokozza az idegenségérzetet.
Lőrincz Zsuzsának szintén fontos kifejezőeszköze a drót: a drótból készült haranglábak, házak elhagyatott vázai töviskoszorún állnak. Az ő alkotásában csakúgy, mint Schrantz György képén a szenvedés bibliai keretet kap.
Az absztraktabb képek az alkotók legbelsőbb érzéseinek kivetülései: Székely Móri Márta festménye és Réti Ágnes alaktalan, átfedésben levő, nyugtalan formái és síkjai vészterhes idők érzetét keltik, vészjósló, szürreális világot idéznek, csakúgy, mint Palásti Erzsébet grafikái. Fazekas Levente tömege a halálsoron menetel: az absztrakt struktúrákból arcok bontakoznak ki, melyek koponyaszerűen merednek ránk.
Kívánok minden kedves látogatónak megrázó, hiteles művészi élményt: ne csak nézzük, olvassuk is az alkotások mondanivalóját, beleérző képességünket előbányászva hagyjuk, hogy meséljenek, hassanak ránk, és emlékeztessenek egy talán nem is annyira, távoli korra, világra.
Végezetül engedjék meg, hogy pár szóban köszönetet mondjak azoknak, akik segítették e tárlat létrejöttét: a Szövetség a Közös Célokért társulásnak, a Felvidek.ma kollektívájának, a Pozsonyi Magyar Intézetnek, és a budapesti Rákóczi Szövetségnek. Kiemelten szeretnék köszönetet mondani a Magyarság Házának és köszönöm a megtisztelő figyelmet.
