Kijev felszólította a szlovák miniszterelnököt, hogy kérjen bocsánatot a gondatlan szóhasználatáért, miszerint a Szputnyik V vakcináért Kárpátalját kínálta fel az oroszoknak. Egy miniszterelnöktől ilyen meggondolatlan és diplomáciailag durva kifejezés meglehetősen ritka. Hasonlókat legutóbb legfeljebb Ivan Gašparovič volt képes produkálni, igaz, az ex-államfő sohasem szellemeskedni akart, egyszerűen a képességei generálták a bugyuta elszólásokat.
Igor Matovičnak ugyanakkor nem ez az első ilyen poénosnak hitt „nyelvbotlása.” Korábban koalíciós társát, Jana Bittó Cigánikovát cigányozta le diszkréten, nomen es omen, utalva a nevére. Egy másik alkalommal pedig, amikor helytelenül fogalmazott egy sajtótájékoztatón (természetesen szlovákul), akkor minket, magyarokat talált meg poénjával miszerint:
„ez valószínűleg magyarul volt.”
Utalva arra, hogy a magyarok helytelenül fogalmaznak szlovákul.
Az már teljesen hétköznapi, hogy a jelenlegi kormány miniszterei, tisztségviselői kendőzetlenül szólogatnak be egymásnak és állandóan hektikus lépésekkel igyekeznek ad hoc módra kormányozni. Szerencsésnek lassan már csak akkor érezzük magunkat, ha dedós üzengetéseiket szemtől szemben teszik, nem pedig a Facebookon vagy nyilvánosságra hozott magán sms-eken keresztül.
Az viszont, hogy egy miniszterelnök egy, az országtól (jelenleg) teljesen különálló földrajzi régió odaadásával poénkodik, az új szintet jelent. Az ominózus elszólásra egyébként a Rádio Expres adásában került sor, ahol a riporter azt kérdezte a kormányfőtől, hogy mit ígért a vakcinákért az oroszoknak. A meghökkentő bemondás után persze igyekezett rögtön korrigálni és elütni az élét a dolognak: „semmit nem ígértem, csak igyekeztem beszerezni a vakcinát.”
Mindazonáltal gondoljunk csak bele, milyen reakciókat váltott volna ki ez a kijelentés, ha mondjuk a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor teszi? Szerintem már a Jupiter hadserege is megszállta volna az anyaországunkat.
Egyébként tipikus példája ez annak a következmények nélküli magatartásnak, aminek mélylélektanát nemrégiben Vésey Kovács László kollégánk is megfogalmazta a Pesti Srácok hasábjain. Cikkében azt boncolgatta, hogy Szlovákia egészen szemtelen módon hogyan csalta el a koronavírus áldozatainak statisztikáját a világ szeme előtt:
„A rezzenéstelen arccal a világ szemébe hazudott statisztikáik mögött ugyancsak felsejlik a szlovákság közelmúltja – a következménynélküliség kollektív élménye. Abban az országban, ahol már 1941-ben kirabolták és munkatáborokba gyűjtötték, majd már 1942-ben német koncentrációs táborokba deportálták a zsidóságot, és amely ennek ellenére 1945-ben a győztes oldalra kerülhetett, miért ne hinnék, hogy bármivel át lehet verni a világot? Abban az országban, ahonnan az első és a második világháború után összesen 250 ezer magyart űztek el, ahonnan magyarok tízezreit hurcolták el csehországi rabszolgamunkára, ahol magyarok tömegeit rabolták ki, taszították nyomorba, illetve szlovákosították el nyomásgyakorlással, s amely most a mindezt szentesítő törvények visszavonása és bocsánatkérés nélkül is az európai demokratikus közösség megbecsült tagja lehet, miért ne lenne hétköznapi meggyőződés, hogy bármilyen hazudozás belefér?”
Kijev tiltakozására aztán Ivan Korčok külügyminiszter reagált, aki bocsánatot kért miniszterelnöke szavaiért.
Klus is kitesz magáért az aljas provokációk terén
Pár nappal korábban viszont Martin Klus (Korčok külügyi államtitkára) keltette a feszültséget hasonlóan kelletlen körülmények között. Egy tévés vitában ugyanis úgy fogalmazott, hogy
azért nem engedi, hogy a magyarok felvehessék a kettős állampolgárságot, mert fennáll a veszélye, hogy olyan helyzetek alakulhatnak ki, mint Krímben, Abháziában vagy Kelet-Ukrajnában. Ez pedig Szlovákiának nemzetbiztonsági kockázatot jelenthet egy esetleges háborús konfliktus esetén.
Mindig mosolyt tud csalni az arcunkra, amikor egy liberális háborút vizionál. Persze nem lep meg, hisz pár hónapja kijelentette azt is, hogy az emberellenes háborús intézkedéseket, melyek során tízezrektől vonták meg az emberi jogokat, hurcoltak kényszermunkára, üldöztek a halálba vagy forgattak ki mindenükből (Beneš-dekrétumok) ő nem tekinti izolált lépésnek. Emlékezhetünk viszont arra is, hogy korábban azt ecsetelte, hogy ahogy Krím is ukrán, így a Csallóköz is szlovák és punktum.
A Beneš-dekrétumos aljas megjegyzésére reagálva egy korábbi jegyzetemben azt találtam írni, hogy ha erről így vélekedik, akkor talán a zsidó-deportációkat is ekként ítéli meg? Államtitkárság erre perrel fenyegette meg szerkesztőségünket.
Pár napja pedig egy ipolysági magánszemélyt, Kürthy Gábort fenyegetett hasonlóképpen, őt viszont már egyenesen személyesen zaklatta miután magánprofiljára kiposztolta, hogy uszító magatartása miatt (szószerinti idézett szöveggel) szégyellje magát az államtitkár.
(Fotó: Kürthy Gábor)
Az igencsak soviniszta húrokat pengető politikus privát messenger üzenetben szólította fel a postolót, hogy törölje bejegyzését vagy bíróság elé állítja. Gondoljunk csak bele, mennyire kicsinyes és pitiáner, hogy egy állami tisztségviselő magánembereket fenyeget messengeren keresztül…
Ezek az esetek nehezen értelmezhetőek másként, mint a szólás- és a sajtószabadság intézményébe való durva beavatkozásként, ami egy magát liberálisnak mondó politikus részéről több mint furcsa… De hát ilyen ez a fene nagy liberalizmus egyeseknek…
(Csonka Ákos/Felvidék.ma)
