Nyolcvan évvel ezelőtt az egész magyar közvélemény gyászolta a váratlanul elhunyt Szent-Ivány Józsefet politikust, művelődésszervezőt, aki küzdelmes és tartalmas életet élt.
Szent-Ivány József földi pályája 1941. december 1-én ért véget a balatonfüredi Erzsébet szanatórium szívegységében. A Rábely Károly szerkesztette Gömör hetilap kiemelte, hogy a szíve ölte meg Szent-Ivány Józsefet, az a lelkes és nemes szív, amely olyan szeretettel és erővel tudott érezni és dobogni mindenért, ami a magyarság létét és boldogulását jelentette. Az 1920-at követő politikai küzdelmek megviselték.
Mindössze 58 éves volt, halála előtti napon is írt. A nekrológok kiemelték a céltudatos gazdaságszervező készségét, a köz- és hitélet valamint politikai tevékenységét, s nem utolsósorban a kulturális életben és irodalomban játszott szerepét.
Thuróczy Zoltán evangélikus püspök gyászbeszédében a „magyarsághoz és hitéhez mindig hűséges és önfeláldozóan munkálkodó férfit” emelte ki az elhunytban, aki mint mondta, „maradhatott volna csendben és békén, de ő megérezte, hogy név, családi hagyomány és Isten hívó szava az élére kényszeríti, vezérnek parancsolja”- idézték a Kis lépések nagy politikusa című könyvben.
Szent-Ivány József országgyűlési képviselő volt, kisebbségi életünk harcos vezéreként tevékenykedett. Mivel a családi sírhelye idegen országban, Szlovákia területén, Liptószentivánban volt, a család úgy határozott, hogy elfogadja a főváros által felajánlott díszsírhelyet, s így a temetésére Budapesten, a Kerepesi úti temetőben 1941. december 11-én került sor. Azonban holtában sem nyugodhatott zavartalanul, 1956-ban kiadott rendelet értelmében határozat született a kommunista rendszer szemszögéből osztályidegen Szent-Ivány József sírhelyének a felszámolásáról. Az elhunyt földi maradványait kiadták, 1959-ben exhumálták és a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra a 31-es parcellában.
Szent-Ivány József sírja a Farkasréti temetőben, Budapesten (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
A halálhírét követően Rimaszombatban a vármegyeházára, a városházára, a gimnáziumra és az evangélikus templomra is felhúzták a gyászlobogót. Gömör-Kishont Vármegye egyetlen országgyűlési képviselőjét, igaz vezérét és minden ügyének szószólóját veszítette el.
E mellett a bejei nagybirtokos Gömör és Kishont vármegye törvényhatósági bizottságának a tagja, a gömör-kishonti evangélikus egyházmegye felügyelője, számos társadalmi és közigazgatási intézmény vezetőségi tagja, a felvidéki magyarság húsz esztendős küzdelmének egyik vezéralakja.
A végtisztesség-tételen megjelentek a kormány, az országgyűlés, a Magyar Élet Pártjának, a Gömör és Kishont vármegyének, valamint Rimaszombat és Kassa városának, valamint többek közt Beje község küldöttei.
Mint kisebbségi politikus a korszerű nacionalista gondolatnak, a szociális igazságnak a hirdetője volt. Nem mulasztotta el hangsúlyozni a gazdasági szervezkedés fontosságát a csehek gazdasági nyomásával szemben.
Politikájában a realista vonás egyesült a népi és szociális eszme erejével. Nemzetszervező munkájába bekapcsolta az ifjúságot. Közös nevezőre hozta a kisebbségi magyar írókat is, amikor megalakította az ún. Szentiványi Kuriát.
Rimaszombatban, a Szövetség a Közös Célokért társulásnak is helyet adó Magyar Közösségi Ház falán domborműves bronztábla őrzi az emlékét. A szervezet rimaszombati területi irodája karöltve a sajógömöri egyházközséggel december 4-én, szombaton 11.00 órai kezdettel a Sajógömöri Imaközösség közösségi oldalán emlékezik meg Szent Ivány-Józsefről.
(Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
