Hydwegtől Ipolyhídvégig címmel Ipolyhídvég önkormányzata hiánypótló monográfiát adott ki a nagykürtösi járásbeli községről. Csáky Károly, a portálunkon is publikáló helytörténész, etnográfus a munkásságát jellemző precizitással és elhivatottsággal, olvasmányos tényismertetéssel írta meg Ipolyhídvég múltját felölelő kötetét.
Mint az alcímben is olvasható, Hont megye hajdani híres, majd határszélre szorult településéről szól a kiadvány.
A míves, több mint háromszáz oldalas monográfia tizenegy fejezetben ismerteti Ipolyhídvég történelmét, fekvését, természeti kincseit, valamint a szakrális, kulturális és néprajzi értékeit.
Mint az első fejezetben olvasható, Ipolyhídvég a hajdani Ipolysági járás legrégebbi településeinek egyike, amely Mohács előtt városi ranggal bírt, hosszú időn át alispáni székhely volt, 1356 és 1399 között itt tartotta közgyűléseit a vármegye. A középkorban vámhely volt, s anno vízi várral és híddal is rendelkezett.
A kiadvány lapjain a ma alig hatszázötven lelket számláló falu különös történelme rajzolódik ki. A könyv megírását alapos kutatómunka előzte meg. A felhasznált források tárháza igen gazdag. Ennek köszönhetően született meg a mélyreható ismeretterjesztő kiadvány.
(Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Csáky Károly röviden ismerteti a község régészeti emlékeit. A község számára sorsfordító korok történéseiről egy-egy fejezetben számol be. Külön fejezet szól a honfoglalástól a török megszállásig terjedő időszak vázlatos történelméről. A község számára oly meghatározó török időkről szól a következő jelentősebb fejezet. A török szorításában Ipolyhídvég fokozatosan vesztett egykori jelentős szerepéből. A korszak végére elpusztult Hídvég, majd újraépült az Ipoly kanyarulatában.
A település lassú felemelkedéséről, a mozgalmas tizenkilencedik századról külön részek mesélnek. A huszadik század igazán bővelkedett eseményekben az Ipoly menti községben. Mindezeket aprólékosan áttekinti a trianoni fordulat következményeitől a század végi változásokig.
Az első hét fejezet a történelem sodrásában való megmérettetésről szól. A további fejezetek az egyházi, oktatási, kulturális életet, valamint a néprajzi értékeket öleli fel.
Amint a szerző megemlítette: „Hídvég nemcsak közigazgatási-gazdasági, stratégiai és közlekedési szempontok tekintetében volt jelentős települése a vármegyének, de egyházi helyzetét illetően is, hiszen ott szerepel már az 1332–1337-es pápai tizedlajstromban is.”
A kötet beszámol a templomépítésekről, valamint ismerteti az itt szolgáló katolikus papok névsorát. Mint Csáky Károly megjegyezte, 1670-től ismerjük az itteni egyházfiak nevét, s tudjuk, hogy az anyakönyveztetést 1710-ben kezdte meg Jancsovics (Jantsovits) Pál József.
Felvázolja az egyházi élet 1920-as impériumváltás utáni alakulását. Részletesebben közli az itt szolgálatot teljesítő papok életmenetét. Emellett a falu papszülötteit is bemutatja. A legújabb időkből többek között részletesebben ír Dombi Ferenc kanonok-esperesről.
Szól a faluban működő iskolákról. A legrégebbi adatok a tizennyolcadik és a tizenkilencedik századból valók, ekkor a plébánia mellett működött az iskola. A községben szolgáló papok mellett az ipolyhídvégi tanítókat is bemutatja. A huszadik század sorsfordító mozzanatai is bekerültek a hiánypótló kiadványba.
(Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Felvázolja a falu látnivalóit. Alaposabban ismerteti a mai katolikus templomot, bemutatja a szakrális kisemlékeket, a községi temetőt, valamint az emléktáblákat és a falu nevezetesebb épületeit és építményeit. Külön szól az Ipolyhídvéget és Drégelypalánkot összekötő hídról. A híd első említése 1594-ből való, 1944 telén a visszavonuló németek felrobbantották az Ipoly-hidat. Az új összekötő híd építése hamarosan elindul…
A néprajzkutató szerző természetesen Ipolyhídvég néprajzához is fűz adalékokat. Sorra veszi az emberélet fordulóihoz és az egyházi évhez, valamint az évszakokhoz kötődő ünnepekhez kapcsolódó népszokásokat. Lerajzolja az ipolyhídvégi népviseletet, illetve szól a dűlőnevekről, családnevekről és a ragadványnevekről is.
A tényeken alapuló, minden szempontból alapos monográfiát gazdag képanyaggal színesítette a szerző. A korabeli fotográfiák, családi felvételek mellett a szerző saját fotói illusztrálják Ipolyhídvég értékeit, látnivalóit. A fotók mellett korabeli dokumentumok, levéltári anyagok tanúskodnak az Ipoly menti kisközség gazdag múltjáról.
A kötet megmutatja, hogy a határszélre került Ipolyhídvég jelentős múltjára építkezve példaértékű településsé vált a szűkebb és tágabb régiónkban.
(Pásztor Péter/Felvidék.ma)
