Rákos Loránt, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspökhelyettese választott. Ezt írja közösségi oldalán:
„Én már leadtam a szavazatomat! Ez a legkevesebb, amit megtehetünk ahhoz, hogy beleszóljunk az államhatalom gyakorlásába.
Ez most nem kényelem kérdése, hanem létkérdés. Lehet tiltakozni a politika ellen a távolmaradással, de annak nagyjából annyi az értelme, mint az utunk előtt az eső ellen azzal tiltakozni, hogy csak azért sem viszünk magunkkal esernyőt, pukkadjon meg az eső.
Egyetlen eredménye lesz: bőrig fogunk ázni, talán még meg is fázunk, egyszóval pórul járunk…
Ha távolmaradunk a választástól, attól még azok az emberek fognak bejutni a parlamentbe, akik majd az adónkról, fizetésünkről, nyugdíjunkról, jogainkról fognak dönteni. Tetszik, nem tetszik, nem ülhet be mindenki a parlamentbe – se én, se Te -, csak akit megválasztanak. Így működik az állam.
A távolmaradással pedig még attól is megfosztanánk a lelkiismeretünket, hogy saját magunknak annyit mondjunk: „mi másképp akartuk”.
Ahhoz pedig végképp elveszítjük a jogunkat, hogy négy éven keresztül panaszkodjunk a fennálló hatalom ellen, mert lehet, hogy éppen valamelyikünkön, azaz a sok „távol maradt” szavazaton múlott volna, hogy másképpen legyen…”
(Felvidék.ma)
