A Csemadok Országos Tanácsa megbízásából az idei évben október 6-a és november 11-e között szervezte meg a Szenczi Molnár Albert Napokat a Csemadok Szenci Területi Választmánya. A járás több településén és a galántai járásbeli Jókán is tartottak előadást a több mint egy hónapig tartó rendezvénysorozat keretén belül.
A zárórendezvény ökumenikus istentisztelettel vette kezdetét a szenci Szent Miklós-templomban, ahol Bohony Beáta réte-boldogfai református lelkész és Pammer Tamás szenci káplán hirdettek igét.
Pammer Tamás kiemelte: ma Szent Márton napja is van, és Szenczi Molnár Albertre is emlékezünk. Megítélésük kettős, a mai kor embereként valószínűleg nem ilyen pozitívan értékelnénk őket, hiszen elhagyták szülővárosukat, Szent Márton pedig ősei vallását is, hiszen felvette a kereszténységet. Egy biztos, mindketten Isten akaratából cselekedtek. Bohony Beáta köszönetet mondott a szervezőknek, hogy a tavalyi év után ismét lehetővé tették ezt az alkalmat, így is emlékezhetünk Szenczi Molnár Albertre. Szerinte mindannyiunknak szüksége van a Teremtő segítő karjára, ami utánunk nyúl, mikor szükségünk van rá.
Az ökumenikus istentisztelet után a Szenczi Molnár Albert Alapiskolában folytatódott a rendezvény, miután Matus Mónika üdvözölte a jelenlévőket, Kaszás Kornél felolvasta az Anyanyelvi Napok rendezvénysorozat alkalmából a Szakonyi Károly által megfogalmazott levelet. „Minden nemzet addig létezik, amíg megőrzi anyanyelvét. Tudunk elveszett népekről, akik ugyan nem haltak ki, de elnémultak, mert elsorvadt anyanyelvük. Több mint hétezer nyelv van a világon, s köztük a mienk. A nagyokhoz képest kicsi, és sok támadás érte az évezredek folyamán. Mégis mindig megmaradt, mert inkább gyarapodott, mintsem veszített. Ez az ereje. Befogadja a hozzá érkezőt, a maga képére formálja a jövevényszavakat, amit pedig a természete nem kíván, azt kiveti.“
A Szenczi Molnár Albert Napok zárórendezvényein megszoktuk, hogy érdekes, értékes programot mutatnak be a Szenczi Molnár Alapiskola tanulói. Idén a technika eszközeit és az iskolások bábos tapasztalatait is felhasználták az előadásban. A Villanások című programot Molnár Enikő és Sándor Erika rendezte, közreműködött a Gombocska énekkar Tóth Katalin vezetésével. Szenczi Molnár Albert munkásságát interaktív módon mutatták be. A záróünnepség az aulában koszorúzással zárult, ahol Görföl Jenő, a Csemadok országos titkára mondott beszédet.
A református énekeskönyv mind a mai napig a Szenczi Molnár Albert által fordított százötven zsoltárral kezdődik. Fordításait még ma is használják a reformátusokon kívül az evangélikusok, de még a katolikusok is, hiszen a katolikusok ma is az ő szövegével éneklik az Éneklő Egyház című énekeskönyv 208. darabját.
„Grammatikája az első olyan magyar nyelvtan, amely mondattannal együtt fennmaradt. Saját korában még Pázmány Péter dicséretét is kiérdemelte; a gyakorlatban a 18. század végéig kézikönyvként használták, hatása a késő utódok munkáiban is nyomon követhető. Szenczi Molnár Albert nyelvtana kora tudományos színvonalának javát képviseli. Letett-e hatalmasabb munkát, hagyott-e hátra komolyabb életművet e városka vagy a környék más szülötte? Fel-feldobott kő volt. 1599. október végén kilenc év külföldi vándorlás után hazatért, hogy a protestáns nemesség körében pártfogókat szerezzen. 1600-ig Szencen tartózkodott, és bejárta a Felvidéket. (…) Bolyongásának azonban nyugtalan lelke miatt nincs vége, sokkal később végleg hazatér, hogy a kifosztásokat, megkínzásokat feledje, s miután a veszedelmes kór elragadta, fia mellett pihenhessen a házsongárdi temető sarkában – valahol“ – mondta Görföl Jenő.
A Csemadok országos titkára az alábbi gondolattal zárta szavait: „Jövőre az 55. Szenczi Molnár Albert Napokat rendezzük. Ő már nem jöhet Szencre, bár velünk lesz. Mi viszont egy jövő évi méltó ünnepség után látogassunk el minél nagyobb számban Molnárhoz, Kolozsvárra.“
A reformátusok a jövő évet Szenczi Molnár Albert emlékének szentelik, hiszen 450 éve született és 390 évvel ezelőtt hunyt el, valamint a rá emlékező rendezvénysorozat is jubilál. Szenc szülötte, ahogy Pammer Tamás mondta az ökumenikus istentiszteleten, elhagyta szülőföldjét, de mindig a nemzetét és hazáját szolgálta. Igazi példaképünk lehet alázatból és nemzetszeretetből.
(Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
