A reformáció fényében ünnepelt a komáromszentpéteri gyülekezet

Október 31-én, a reformáció emléknapján a komáromszentpéteri református gyülekezet kettős ünnepre gyűlt össze: a hit megújulását és templomuk felújításának és felszentelésének 125. évfordulóját idézték fel. Az esemény díszvendége losonczi báró Bánffy Miklós volt, a Zichy család leszármazottja, akinek jelenléte különleges történelmi és lelki hidat teremtett múlt és jelen között.

Százhuszonöt évvel ezelőtt, 1900. október 21-én egy külsőségekben és lelkiekben gazdag ünnepség keretében szentelték fel Komáromszentpéteren az átalakított és teljesen felújított református templomot. A gyülekezet áldozatkészsége mellett a falu kegyura, vásonkeői gróf Zichy Miklós téglával, mésszel segítette a templom felújítását. Ezen felül a gróf saját négylovas hintóján hozatta el Komáromból a Dunántúli Református Egyházkerület akkori püspökét, Antal Gábort, aki a felszentelést végezte.

A község határában a református gazdák ötventagú lovas bandériuma fogadta a püspököt. A lelkészlak előtt Tóth János komáromszentpéteri református lelkész köszöntötte a vendégeket. Megjelentek a környékbeli gyülekezetek lelkészei is, valamint Feszty Béla, a térség országgyűlési képviselője és ott volt az istentiszteleten Zichy Miklós gróf és felesége.

A komáromszentpéteri gyülekezet 125 év múltán a reformáció emléknapján idézte fel az ünnepi eseményt. Az ünnepi istentiszteleten Bernáth Holop Krisztina református lelkésznő a reformáció örökségéről és a hit megújításának mindenkori felelősségéről szólt. Mint hangsúlyozta, a reformáció üzenete ma is időszerű, „mert Krisztus nélkül nem tudjuk, milyen legyen az egyház, s mit cselekedjen”.

Rámutatott, hogy

a hit megélése sosem volt könnyű, „de a jelenések könyvének üzenete ma is az: Krisztus minden korban a maga helyzetében vizsgálja az egyházat”.

A lelkésznő szerint a reformáció nem pusztán emléknap, hanem személyes hitvallás és megújulás is: „A reformáció akkor él, ha bennünk él.”

Mint hozzátette, Isten nem a tökéletességet, hanem a hitet várja el, „mert az igaz ember hitből él” – idézte Pál apostolt, aláhúzva:

A mai ember küldetése is az, hogy Krisztus legyen mindenben a középpont.

Komáromszentpéteren – ahol 125 éve szentelték fel a felújított templomot – ez az üzenet különösen is átérezhető: a gyülekezet múltja, hite és közössége ma is élő tanúságtétele a reformáció szellemének – hangsúlyozta a lelkésznő.

Az istentiszteleten az egykori grófi család képviseletében megjelent losonczi báró Bánffy Miklós, akinek édesanyja, Zichy Mária grófnő a komáromszentpéteri zichy és vásonkeői Zichy Wladimir gróf leánya volt.

Az ünnepi igehirdetés után Pintér Lajos presbiter egy 1900-ban megjelent újságcikket olvasott fel, amely az akkoriban átalakított és teljesen felújított komáromszentpéteri református templom felszenteléséről tudósított. A korabeli írás a helyi közösség összefogását méltatta, amelynek köszönhetően a gyülekezet méltó hajlékot építhetett magának.

Ezt követően Sárközi János helyi helytörténész osztotta meg gondolatait: felidézte, hogy a Zichy család kutatójaként miként került kapcsolatba báró Bánffy Miklóssal, aki a Zichy család anyai ági leszármazottja. Mint elmondta, a báró buzgó református hívőként örömmel fogadta a meghívást, és tisztelte meg jelenlétével a jeles évfordulót.

Majd báró Bánffy Miklós lépett a gyülekezet elé, aki meghatott szavakkal köszöntötte az egybegyűlteket, s a családi kötelékek és a hit örökségéről osztotta meg gondolatait. Elmondta, hogy a Zichy család egyik erdélyi birtokán, a Maros megyei Vajdaszentiványban is segítette az ottani református gyülekezetet, mikor egy tűzvész során elpusztult az iskola és parókia. Azt is példaértékűnek nevezte, ahogyan a katolikus Zichy és a református Bánffy család egymás hitét tisztelve az évszázadok során mindig azon fáradozott, hogy megőrizzék a keresztény értékrendet, és a magyar nemzeti öntudatot.

Megköszönte a komáromszentpéterieknek, hogy nem csak ápolják a Zichy család emlékét, hanem felújították a helyi katolikus temetőben található családi sírkertet is. Sőt, Szabó Norbert helyi vállalkozó és családja áldozatkészségéből felépült ott a Fatimai Szűzanya kápolnája, amit még a grófi család szeretett volna elkészíttetni, ám a történelem viszontagságai ezt nem tették lehetővé. A kápolna terve az 1892-ben készült Ludwiga sírkert nevű dokumentumban található, melyet Téglás Renáta, mint családi örökséget bocsájtott a község rendelkezésére

A szertartás végén a szentpéteri gyülekezet nevében Bernáth Holop Krisztina lelkésznő egy különleges ajándékot nyújtott át Bánffy Miklós bárónak: anyai nagyapja, Zichy Wladimir gróf színes, vászonra nyomtatott arcképét.

Az ünnepi alkalom szeretetvendégséggel és jó hangulatú beszélgetéssel zárult, amely méltó lezárása volt a komáromszentpéteri református gyülekezet emlékezetes jubileumi ünnepének.

Bartalos Nikolas/Felvidék.ma