„A cél az út maga, nem pedig a megérkezés.” E szavakkal vezette be a Szent László lovas zarándoklat egyik kezdeményezője, Kincses Kálmán a Dicsérjük Szent László királyt! című 113 perces zarándoklatfilmet, amely 2021 és 2025 között készült a szentté avatott lovagkirály kultuszát ma is aktívan ápoló székelyföldi településeken.
Az Uránia Nemzeti Filmszínházban december 3-án bemutatott filmben a lovas zarándoklat résztvevői szerte a Kárpát-medencéből gyűltek össze. A különböző székelyföldi településekre többségükben kunfakó lovakkal érkeztek.
Eördögh András lótenyésztő és a film producere negyed századdal ezelőtt kezdte visszatenyészteni a honfoglaláskori lovak egyik típusát, az akkor nagy számban előforduló harci hátast, az íjfeszítő népek (szkíták, hunok, avarok, magyarok, kunok) lótípusát.
Archeozoológusok, genetikusok, hippológusok és történészek segítségével zajlott a fajtarekonstrukció. Ezzel a középmagas, 130–149 cm marmagasságú lóval nem ritkán akár száz kilométeres távolságot is képesek voltak megtenni. Őseink katonai sikerei a harcmodoruknak és a lovaiknak is köszönhető. A tatárjáráskor hazánkra törő seregek katonái pedig két lovat is állandóan maguknál tartottak, ily módon egyfajta villámháborús taktikát alkalmazva tudtak akár háromszoros túlerőt is megfutamítani, amint ez például egy Kijev közelében vívott összecsapás során is történt.
Ez a középmagas lótípus a honfoglalást követően egészen a török hódoltságig adta a magyar lóállomány gerincét, és addig őseink főként az ő segítségükkel harcolták végig a középkort.
Szent László, a magyar lovagkirály már trónra lépése előtt is többször harcba bocsátkozott az Erdélybe be-betörő ellenséggel, és Kerlésnél 1068-ban a fekete kunok, az úzok elleni csatában üldözőbe vett egy vitézt, aki egy magyar lányt igyekezett elragadni. Az 1077-től 1095-ben bekövetkezett haláláig uralkodó, később szentté avatott magyar király 1040-ben Krakkóban született, és a halál – mielőtt keresztes hadjáratot indíthatott volna a Közel-Keletre – 1095-ben Nyitrán érte, de porai ma is Nagyváradon nyugszanak, ott is magasodik ma is impozáns lovasszobra a városban.
Ő volt, aki Horvátországot megszerezte a magyar koronának, egész életében a Magyar Királyságért harcolt, az ütközetekben személyesen vett részt, és vezette a seregeket. Később is volt alkalma többször is megütközni az országra törő kun csapatokkal, amiért a Székelyföldön és a Kárpát-medencében a mai napig kultusza van.
A film a székelyföldi települések templomaiba betekintve az ottani freskók segítségével eleveníti meg a legendát. A kerlési ütközetben a kun vitézzel harcoló király küzdelme a saját énünkkel folytatott küzdelem szimbólumává vált. Kincses Kálmán székelyszenterzsébeti lelkipásztor a filmben felidézi, hogy a lovagkorban azt tartották:
„aki az ellenséget legyőzi, az hős, aki pedig önmagát is képes legyőzni, az nevezhető lovagnak”.
Szerinte napjainkban nagyon fontos a „szentlászlóiság” megértése, Szent László templomi falképeken történő megjelenítésének ismerete, amelyben az egyéni áldozatvállalás a nemzet küldetését határozza meg. Fontos annak megértése, hogy saját önkéntes áldozatommal a nemzet üdvtörténeti szolgálatát segíthetem.
A székelyderzsi erődtemplomban látható az egyik leghíresebb Szent László freskó képsor. A templom 1999-ben UNESCO világörökség listára került.
A filmben lovas hagyományőrzők segítségével elevenítik fel a kerlési csatát és a freskókon megfestett lányrablás jeleneteit. Bujdosó Erika Ágnes, a film rendező-producere, 2021. augusztusában filmfelvételeket készített a zarándoklatról: a székelyföldi tájakon haladó zarándok csapatról, a templomokról és a Szent László freskókat elemző lelkészi előadásokról – rögzítve mindazt, amit ma a Szent László-hagyomány jelent.
A vetítés után a nézőkkel osztotta meg összegző gondolatait: ha egyetlen szóval kellene jellemeznie a filmet, akkor ez a szó az átadás: ahogy a film prológus jelenetében az édesapja ölében ülő gyermek hallgatja az ősi mondát, úgy szálltak szájról szájra hősi mítoszok és szent királyok legendái, amelyek lovag királyokat inspiráltak, a legendákról templomi freskókat festettek, amelyeket később művészettörténészek elemeztek, és templomi lelkészek magyarázták példázatait a híveknek. A film egy siker megkoronázása is egyben:
2025. november 10-én a kunfakó lovat fajtaként törzskönyvezték az Agrárminisztériumban. A 20. század eleje óta ez az első bejegyzett magyar lófajta.
Ami huszonöt éves tenyésztői munka eredménye, és mintegy száz kanca kitenyésztése kellett hozzá. Ma már nemcsak az anyaországban, hanem a határainkon túl, így a Felvidék keleti
részén is tenyésztik a kunfakó lovat! A film a vetítést követően vastapsot kapott, majd a közönség elé a színpadra léptek alkotói, szereplői, a lovas zarándokok és a Szent László jeleneteket bemutató lovas hagyományőrzők.
A vetítést követő szolid fogadáson jó hangulatú beszélgetés vette kezdetét. Találkozhattunk az alkotókkal, kutatókkal és számos hírességgel – többek között Sebestyén Márta, Dallos Gyula miniszteri biztos, a magyar lovassport örökös bajnoka, Bedő Imre, a Férfiak Klubja alapítója, Tilki Attila országgyűlési képviselő, aki a lovas zarándoklatokat a történelmi helyszíneken rendszeresen felkeresi, valamint Papp Gábor művészettörténész, Szántai Lajos művelődéskutató, Waszlavik László, Horváth Zoltán György kutató és Sashalmi-Fekete Tamás Szent László kutató is megjelentek.
A filmet – természetesen – bemutatják másutt is, nemcsak idehaza, hanem legelőször a Székelykeresztúron december 7-én. Hogy a Felvidékre mikor mennek vele, azt egyelőre még nem tudni.
Gecse Géza/Felvidék.ma
