A Nemzeti Emlékezet Bizottságának Vas utcai épületében szervezett 2026.január 15-i kerekasztal-beszélgetést bevezetve Földváryné Kiss Réka, a NEB elnöke Janics Kálmán felvidéki író A hontalanság évei című, először Svájcban, tehát nyugati emigrációban 1979-ban megjelent könyvének utolsó fejezetére A mitosz tovább él-re hivatkozott. Ebben ugyanis Janics Kálmán pont a Beneš-dekrétumok magyarokat és németeket sújtó rendeleteire hívta fel a figyelmet.
A felvidéki magyarság 1945 és 1948 közötti brutális elnyomását és vesszőfutását követően ugyanis a hivatalos csehszlovák politika – különböző kitérők után – 1973-ban ismét visszatért a neosztálinista magyarellenes sovén nacionalizmushoz és – miként azt a legújabb szlovák törvény is tanúsítja – ez napjainkban is élő gyakorlat.
Ami a történelmi gyökereket illeti, Simon Attila történész, a felvidéki Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatója arra hívta fel a a figyelmet, hogy a cseh politikus Münchent követően kezdetben nem is gondolt rá, hogy lesz még lehetőség Csehszlovákia feltámasztására. Ekkor egyébként Beneš Chicagoban, vagyis az Amerikai Egyesült Államokban oktatott.
Ám bő egy év elteltével eszébe jutott – miként az első világháború során is – hogy a németek veresége nem zárható ki. és akkor mind München, mind pedig a bécsi Belvedere-palotában meghozott I.bécsi döntés, amelynek során 1938-ban Szlovákia déli, magyarlakta sávjának a Magyarország számára való megítélése is semmissé tehető.
Földváryné Kiss Réka bevezetője (Fotó: Gecse Géza/Felvidék.ma)
Beneš ezért Londonba utazott, ahol ekkortól kezdve kezdte el nevét Csehszlovákia köztársasági elnökeként használni. Többek között rendeleteit is így írta alá, amelyekből összesen 144 született. Mivel Beneš repülőgépével a Szovjetunióból az egykori Csehszlovákia területére 1945. áprilisának elején érkezett, itt hirdették ki 1945.április 5-én a magyarok jogfosztásáról szóló dekrétumokat is. A Beneš-dekrétumok közül egyébként azoknak a tizede, összesen 14 szól a magyar és a német nemzetiségűek jogfosztásáról.
A csehszlovák politikusok tiszta szláv államot szerettek volna létrehozni, viszont csak a német nemzetiségű lakosság esetében sikerült törekvéseiknek érvényt szerezniük, a magyar lakosság esetében– nem. A felvidéki magyarok kitelepítése ugyanis sem az 1945. januári szovjet-magyar fegyverszüneti egyezményben, sem pedig a potsdami konferencia határozatai között nem szerepelt. Ezért „kellett” 1946-ban külön csehszlovák-magyar lakosságcsere egyezményt kötni, ami a felvidéki magyarság egyoldalú kitoloncolása elé korlátokat állított. Ily módon – legalábbis Magyarországon úgy gondolták – sikerül legalább mérsékelni az egyoldalú csehszlovák állami terrort.
Somogyi Alfréd interjút ad (Fotó: Gecse Géza/Felvidék.ma)
Somogyi Alfréd, a Selye János Egyetem Református Teológiai Karának egyetemi docense arra hívta fel a figyelmet, hogy a kassai kormányprogramnak 1945.április 5-én ugyanaz volt a funkciója, mint 1918.október 28-ának, amikor Prágában kikiáltották a Csehszlovák Köztársaságot: „Csehszlovákia életbe lépett”. A pincékből előbújó magyarok örömmel fogadták a háború végét, de hamarosan megtapasztalták, hogy számukra a megpróbáltatások igazán most kezdődtek el. A felvidéki módosabb gazdákat házuktól, földjeiktől szisztematikusan megfosztották, hogy helyet adjanak a Magyarországról áttelepülésre jelentkező szlovákoknak.
Benešék mindenkit igyekeztek megfosztani állampolgárságától, aki 1938 őszén üdvözölte a bevonuló magyar csapatokat. Sőt, ott is, ahol nem, hiszen Pozsony és környéke – az önálló Szlovákia része maradt, de a magyaroktól itt is elvették a vagyonukat!
A közönség (Fotó: Gecse Géza/Felvidék.ma)
Tárnok Balázs, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézetének Kutatásért Felelős Igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács 104/1945-ös határozata ma is változatlanul él! Ugyanis a Szlovák Földalap elkezdte alkalmazni az egykor született rendelkezést, sőt, a nevesítetlen földek tekintetében is törekszik – úgymond – „tiszta viszonyok”-at teremtetni!
Akkoriban ugyanis azért nem koboztak el sokat e földek közül, azért nem kerülhettek át ily módon a csehszlovák állam tulajdonába, mivel eljárási hibák is adódhattak. Ezért ezeket a földterületeket most a Szlovák Földalap keresi, kijavítják az eljárási hibákat, és immár érvényesítik a régi konfiskációs határozatokat. Ilyen volt a Pozsonynál lévő D4-es körgyűrű alatti terület.
Ez – ahogy Tárnok Balázs fogalmazott – klasszikus „korrupciós biznisz”, amit most a Btk. módosításával tettek jogerőssé, kifejezetten azért, hogy senki se merje megkérdőjelezni. Aki ugyanis nyilvánosan tagadja a benesi rendezést, hat hónap börtönnel vált decembertől büntethetővé. Ez a szólásszabadság durva megsértése, hiszen alapvető jogot korlátoz. Ráadásul sok esetben a földtulajdon már a szlovákok birtokában van, sőt még osztrákok is lehetnek közöttük.
Többszemközti megbeszélés: Tárnok , Balázs, Földváryné Kiss Réka, SimonAttila és Máthé Áron (Fotó: Gecse Géza/Felvidék.ma)
Somogyi Alfréd szerint 2018 óta a Pozsony környéki földelkobzások esetében mintegy ezer ügyről beszélhetünk, ráadásul 2025-ben több konfiskáció történt, mint az azt megelőző években. A Btk. módosítása pedig kifejezetten egy erődemonstráció, amelynek fő célja a felvidéki magyarok megfélemlítése. Ő is aláírta a tiltakozó petíciót – hatezer felvidéki társával együtt – ezek szerint mindannyiójukat akár fél évre börtönbe kellene zárni?
Meggyőződésük szerint egyébként a Btk-módosítás a szlovák ellenzék, a Progresszív Szlovákia ellen irányuló politikai támadás, amelynek célja, hogy törvényes indokot teremtsenek arra, hogy meghurcolják őket.
Tárnok Balázs szerint Szlovákiában ma is érvényesül a kollektív bűnösség elve, amelynek nevében pusztán származási alapon tulajdont vesznek el az emberektől! Ez a jelen idejű állami gyakorlat súlyos jogállamisági és szólásszabadsági probléma Szlovákiában, amellyel szemben a polgári engedetlenség az egyedüli megoldás. Csak akkor érezhetjük ugyanis magunkat otthon Szlovákiában, amennyiben nem érezzük magunkat megfélemlítve.
A közönség egy része (Fotó: NEB)
Somogyi Alfréd emlékeztetett arra is, hogy a felvidéki magyar politika az elmúlt 35 év alatt a választási kampányokban mindig előhozta a Beneš-dekrétumok eltörlését. Legalább egy jelképes bocsánatkérés megillette volna a felvidéki magyarságot, amire mind a mai napig nem került sor. Viszont pont e törvény életbe léptetése következtében ma már nem elég a jelképes bocsánatkérés, a kárpótlás a cél!
Tárnok Balázs szerint e méltánytalan helyzet meghaladására vannak megoldási javaslatok! Ahogy fogalmazott: „nemzetközi nyomást kell generálni”, ő legalábbis ebbe az irányban fog erőfeszítéseket tenni. Simon Attila úgy gondolja, hogy a szlovák büntető törvénykönyv módosítása kontraproduktív, hiszen a magyar közösség ennek következtében várhatóan végre egységbe lehet forrasztani.
A beszélgetés teljes terjedelmében elérhető a NEB honlapjáról – kattintással.
Gecse Géza/Felvidék.ma
