A közhatalom minden döntése „hús-vér” embereket érint, ezért formai érvényessége mellett az emberi méltóságnak is meg kell felelnie – jelentette ki XIV. Leó a spanyol parlamentben hétfőn Madridban.
„Ne távolodjatok el a valóságtól, hanem emlékezzetek arra, hogy minden közhatalom döntése valódi embereket érint, különösen azokat, akiknek kevesebb hatalmuk van arra, hogy hallassák a hangjukat”- fogalmazott, hozzátéve, hogy a szélesebb látókör pontosan abban áll, hogy mélyebben megvizsgáljuk, mi forog kockán minden közdöntésben.
Szavai szerint egy törvény nem éri el igazi nagyságát pusztán azáltal, hogy hivatalosan jóváhagyták; „akkor éri el ezt, ha a formai érvényesség mellett a személy méltóságával is szembe tud nézni, és szégyenkezés nélkül kerül ki ebből a felmérésből”.
XIV. Leó beszélt arról, hogy a hatalom mindig felelősséggel jár, minden embert jogok és kötelességek alanyaként kell elismerni, továbbá, hogy a méltóság, az igazságosság és a közjó kell legyen a társadalmi kapcsolatok mércéje nemzeti és nemzetközi szinten is.
Májusban kiadott, első enciklikájára utalva szólt arról, hogy a megnyíló új világok már nem térképeken jelennek meg, hanem a technológiában, a gazdaságban, a biomedicinában és a digitális univerzumban bontakoznak ki a személyes és társadalmi élet egyre érzékenyebb területeire eljutva.
„A technológia önmagában nem semleges, mivel felveszi az azt kitalálók, finanszírozók, szabályozók és használók arculatát, ezért korunk átalakulásaival szemben arra kell összpontosítania döntéseinkben, hogy milyen helyet foglal el az ember, valamint arra, hogy a munka méltóságát, a szolidaritást, a szociálpolitikát és a közjót hogyan kezelik ma új módon” – mondta.
A pápa beszédében hangsúlyozta:
minden valóban igazságos társadalom az ember sérthetetlen méltóságának elismerésére épül, amely nem rendelhető alá sem a változó társadalmi konszenzusnak vagy a pillanatnyi többség szeszélyeinek.
„Valóban igazságosnak nevezhető-e egy olyan közösség, amely a meg nem született gyermeket, az időseket, a betegeket, a szenvedőket csendben hagyja, vagy azokat, akik teljes mértékben mások gondoskodására támaszkodnak?” – tette fel a kérdést.
Mint mondta, a civilizáció célja az emberi élet védelme. „Ezért egy nemzet erkölcsi nagysága mindenekelőtt abban nyilvánul meg, hogyan képes kísérni, megvédeni és szeretni a legtörékenyebb életeket” – fogalmazott.
Felhívta a figyelmet arra is, hogy a migráció tragikus drámája a nemzetek lelkiismeretét és a nemzetközi rend etikai alapját is megkérdőjelezi.
„Ez kettős igényt támaszt a társadalmi igazságosság iránt: biztonságos és legális utakat, tiszteletteljes befogadást és valódi integrációs lehetőségeket kell kínálni; ugyanakkor elő kell mozdítani a saját hazájukban maradás jogát, azon dolgozva, hogy senkinek se kelljen elhagynia otthonát a béke, a biztonság vagy a tisztességes életkörülmények hiánya miatt, beleértve a gazdasági egyenlőtlenségeket és a klímaválság hatásait” – hangsúlyozta.
Az egyházfő szerint egyetlen nemzet sem tud egyedül szembenézni egy ekkora kihívással, ezért elengedhetetlen egy összehangolt, támogató és hatékony válasz, amely képes garantálni a bevándorlók és menekültek védelmét, befogadását és a beilleszkedés valódi lehetőségeit.
Aggasztónak nevezte, hogy a világ különböző részein az újrafegyverkezést a nemzetközi helyzet törékenységére adott szinte elkerülhetetlen válaszként mutatják be.
„Minden háború a tárgyalási képesség és az emberiség közös lelkiismeretének veresége, mert a fegyverek soha nem lesznek képesek igazi és tartós békét építeni. (…) A nemzetközi közösségnek újra fel kell fedeznie a párbeszéd nélkülözhetetlen értékét, mint a méltányos és tartós megállapodások felé vezető türelmes utat, amely a szerződések tiszteletben tartásán, a diplomáciai fellépés átláthatóságán és a béke erőszakkal szembeni előtérbe helyezésének őszinte elkötelezettségén alapul” – érvelt.
Hozzátette: saját társadalmunkon belül is sürgető a kölcsönösség kultúrájának kiépítése. „Egy érett társadalomban még a konfliktus is a békéhez vezető úttá válhat, ha a különbségeket a meghallgatás és mindenki szükségleteinek, törekvéseinek és képességeinek elismerése révén mérséklik” – jegyezte meg.
Kitért arra, hogy a szavak megnyithatják vagy bezárhatják az utakat, megvilágíthatják vagy eltorzíthatják a valóságot.
„Ezért azoknak, akik közhivatalt töltenek be, különös kötelességük megvédeni a szavakat, hogy lefegyverezzék a nyelvet” – mondta, hozzátéve, hogy a határozottság nem követel lenézést, az egyet nem értés pedig megalázást.
A vatikáni államfők közül XIV. Leó az első, aki felszólalt a spanyol törvényhozásban, beszédét ezért kiemelt várakozás előzte meg.
A pápát érkezésekor a spanyol parlament alsó-, és felsőházi elnökei fogadták, majd az épületbe lépve közjogi méltóságok üdvözölték, köztük Pedro Sánchez miniszterelnök, akivel reggel négyszemközti megbeszélést folytatott a madridi apostoli nunciatúrán.
Az ünnepi ülésen a spanyol törvényhozás mindkét kamarájának képviselői részt vettek, a pártok közül azonban távol maradt a baloldali (Képesek vagyunk rá (Podemos) négy, és a Galiciai Nacionalista Tömb (BNG) egy képviselője.
XIV. Leó madridi látogatásának harmadik napján, magánprogram keretében várhatóan találkozik papi szexuális bántalmazások áldozatainak képviselőivel is. Korábban több érdekvédelmi szervezet is tüntetést helyezett kilátásba, ha a pápa nem fogadja őket körútja során.
A hivatalos program részeként a katolikus egyházfő hétfőn látogatást tett a madridi Almudena székesegyházban, este pedig a Santiago Bernabeu stadionban találkozott az egyházmegyei közösségekkel és zarándokokkal. Kedden továbbutazott spanyolországi látogatásának következő állomására, Barcelonába.
mti/Felvidék.ma
