Critical mass, azaz a kritikus tömeg, írom az egyik jóismerősöm számára a Facebook-posztja alatt, utalva arra, hogy ha nem tudunk magunk mögött olyan tömeget, amelyet már nem tud figyelmen kívül hagyni az aktuális hatalom, akkor inkább ne tüntessünk, ne szervezzünk országosnak nyilvánított rendezvényeket, mert azzal csak egy dolgot üzenünk: nagyon gyengék vagyunk.
Ki emlékszik még a 11 évvel ezelőtti verőfényes szeptember 1-re?
Igen 11 éve volt az öreg DAC-stadionban az a bizonyos MKP nagygyűlés, ahol a nyelvtörvény ellen tiltakozva több mint 11.000 magyar ember gyűlt össze zászlókkal, transzparensekkel.
Felemelő érzés volt látni azt az embertömeget, viszont mint később kiderült, ez a tömeg sem érte el azt a szintet, hogy maga mellé állította volna a felvidéki magyarság nagy részét.
Akkor már Bugár és csapata bőszen készült a saját langymeleg programjával, amelynek az volt a lényege, hogy mindegy milyen nemzetiségű a feleség, csak jól teljesítsen a konyhában.
Kisember, kis igény, béke, belenyugvás, prolitempó, népe. Meg is lett az eredménye. Erős közösség helyett céljaikat elvesztő lakosok vannak, meg pár „japán katona a dzsungelban”, akiknek az egyszemélyes makacs kitartása dicséretes, de hiábavaló.
Most itt vagyunk 2020. szeptember 1-én, és nézzük a pozsonyi tiltakozó nagygyűlés képeit. Száz hithű magyar ember a zuhogó esőben. Minden tiszteletem az övék és a szervezőkért.
Százan voltak ma Pozsonyban, 11 éve meg tízezren Dunaszerdahelyen. Ízlelgessük, 10.000 vs. 100 magyar 11 év alatt. Itt tartunk most.
Innen üzenek most a pozsonyi tüntetést megszervező Új Egység Mozgalom Polgári Társulásnak és minden olyan barátomnak, jóismerősömnek, akiben ott buzog a tenniakarás és ettől végtelenül frusztrált, dühös, és ha úgy gondolja másokon tölti ki a dühét az internet bugyraiban:
Uraim, tényleg nem látjátok a saját egyéniségetektől, hogy mi a helyzet?! Tényleg nem tudatosítjátok, hogy egyedül nem megy?! Ha száztagú tüntetéseken fullad ki az energiánk, akkor a mindenkori hatalom hátradől és kér egy kávét.
Lehet itt még egy darabig bizonygatni egyeseknek, hogy ők a patyolattisztaságú lélekkel rendelkező erkölcsi lángoszlopok, akik, ha kinyilatkoztatnak valamit, akkor majd valami isteni sugallatra felvidéki magyarok százezrei indulnak el leborulni a lábai elé és követni őt, hát nem, ilyen csak a filmekben van! Más filmekben meg Forest Gump fut pár követővel, aztán megunja és hazamegy…
Critical mass, azaz a kritikus tömeg, amely nélkül nem fog menni itt a Felvidéken a jövőben semmi, és ezt a kritikus tömeget „összeterelni” még úgy is irdatlan nehéz lesz, hogy minden helyi, regionális és országos vezetőnk hátralép kettőt, hogy önmagától lássa a többieket és a népet is.
Majd, ha ezt együtt, közösen megtesszük, akkor el lehet kezdeni hozzáértő emberek segítségével kifundálni azt, hogy hogyan kell ebből a husáki és bugári örökségből itt vegetáló embermasszából újra felvidéki magyar közösséget építeni.
Én tisztelettel arra kérem az érintetteket, hogy erre koncentrálják az energiáikat, mert a többi az vagy csak önzőségből táplálkozó tett, vagy tudat alatti pótcselekvés. Mindegy melyik, egyik sem hasznos. Vagy egy csapatban játszunk, vagy kiesünk az 1100 éves bajnokságból.
