„Dörmögj, testvér, egy sor Petőfit. Köréd varázskör teremtődik“ – ezzel az Illyés Gyula idézettel indította Hanesz Angelika, a kassai Csemadok elnöke június 4-én a Nemzeti Összetartozás Napja irodalmi programját, amelynek vendége a Pro Cultura Hungarica-díjas Tóth Péter Lóránt tanár, versmondó volt. Műsorának címe és témája:„Toldi írójához elküldöm lelkemet…“ – képek Petőfi és Arany barátságából.
A rendezvény helyszíne, a belvárosi Löffler Múzeum kertje a „nyári napnak alkonyúlatánál“ kiváló háttérnek bizonyult: a kassai polgárok meghitt környezetben, árnyas fák és hatalmas napernyők alatt, kerti székeken üldögélve hallgatták az előadást. Mindez, valamint az emléknap üzenete, de főleg Tóth Péter Lóránt szuggesztív, színes személyisége révén a bevezetőben idézett varázskör valóban létrejött: a közönséget mélyen megérintette a költészet, a szavak lenyűgöző ereje.
Rendhagyó, hiánypótló irodalomóra volt ez: nem a tárgyilagos iskolai tananyagban piedesztálra állított költők, hanem két különböző habitusú zseniális ember jelent meg előttünk az előadó jóvoltából.
Míg a természetben tűz és víz örök ellenségek, Petőfi egyéniségének lobogó szenvedélye és Arany János higgadt, mértéktartó józansága ellenére kapcsolatuk – az egymás és a költészet iránti tisztelet jegyében – mély barátsággá alakult, amely jelképpé vált a magyar irodalomban.
Az előadás lebilincselte a jelenlévőket:
a levegő vibrált Petőfi eget-földet rázó temperamentumától, majd Arany szavainak szelíd komolyságára csendesült a lélek a lenyűgöző stílusban elmondott versek hallatán.
A hatást fokozta az előadó energikus mozgáskultúrája is, ami igen jól érvényesült a szabadtéri környezetben.
(Fotó:
Csemadok Kassai Városi Választmánya)
Ma, amikor rövid, de villámgyors üzenetekkel kommunikálunk egymással, különleges művészi élményt nyújt Petőfi és Arany János levelezése, verses leveleik, amelyeket idézve a Vándor kiemelte a megszólításokban sokszor viccesen megnyilvánuló baráti szeretetet: Imádott Jankóm! , Te aranyok Aranya! vagy Szerelmetes fa-Jankóm! – így Petőfi. Persze Arany János sem maradt adós a válasszal: Kedves pajtásom Sándor!, Kedves makrancos öcsém! – ilyen és az ezekhez hasonló pajkos humorú levelek szövegén derülhetett a közönség.
A rendezvény fesztelen légköre és az előadó közvetlensége igen kellemes hangulatot teremtett. A jelenlevők maguk is aktívan bekapcsolódtak a műsorba, segítettek idézni az ismert versek szövegét, és voltak, akik az előadó kérésére vállalták megszemélyesíteni a gyermek Lacit, sőt még a szegény kis ürge szerepére is akadt vállalkozó az Arany Lacinak c. Petőfi-vers dramatizált változatában.
A magyar népköltészet ismert alakja a garabonciás, a bűbájos, ördöngös mesterséghez értő varázsló. Tóth Péter Lóránt személyében a költészet vándor garabonciása varázsolta el a közönséget Kassán, bizonyítva, hogy „ … a magyar irodalom nemzeti identitásunk legfőbb védelmezője és igazolása.“ (Pomogáts Béla)
(Duncsák Mária/Felvidék.ma)
