A karácsonyi ünnep egyik szimbóluma a betlehemi csillag, s ez az égi jel arra inspirált, hogy az égitestek zenei szerepéről írjak egy kis válogatást. Nagy fába vágtam a fejszémet, minden bizonnyal kötetekre rúgna, ha a teljességre törekednék, így az Olvasó bocsássa meg, hogy kissé rövidre fogom.
Kezdjük minden élet forrásával, a Nappal.
Joseph Haydn A Teremtés című oratóriumában – a bibliai szövegeket felhasználva – mutatja be a Nap keletkezését.
„Teljes pompában kél a Nap sugara ragyogón, Mint gyönyörteljes vőlegény, Mint délceg óriás, Hogy megfussa útját” – áll a veretes szövegben. Itt még nem ér véget Haydn és a Nap kapcsolata, az op. 20. műve a Nap kvartettek elnevezést kapta.
Túl sok köze nincs az égitesthez, legfeljebb az, hogy egy korábbi kiadás címlapját a Nappal illusztrálták. Haydn egykori főnöke Gregor Joseph Werner az Esterházy udvarban egy kis tánccal kedveskedett a gömb alakú égitestnek. A nyári napforduló – amikor a Nap a Rák jegyébe lép – ihlette A Nap a Rákban című menüettet.
Lully francia zeneszerző Phaëton című tragédiájában a Nap játssza a főszerepet.
A nagyravágyó címszereplő a Nap-szekerét kívánja vezetni, szándéka bukásra van ítélve, elveszti uralmát a lovak felett, s Jupiter villáma halálra sújtja. A francia komponista darabjának áthallása egyértelmű: a Napkirály megközelíthetetlen. A dalmű a maga korában igen népszerű, igazi népopera volt. Ehhez hozzájárulhatott az izgalmas téma, s a pazar díszletek is.
Lully egy később kollégája, Charles Gounod a Rómeó és Júlia című operájának II. felvonásában énekeltet a Napról. Az ifjú főhős Rómeó áriája így kezdődik:
„Szerelem, szerelem… Ah kelj fel Nap!”
Az ifjú elérte vágyát, de későbbi sorsát inkább az éj borította be.
Fotó: Csermák Zoltán archívuma
Egy kevésbé ismert francia romantikus zeneszerző, Félicien David egy szentföldi és egyiptomi útja után fogott tollat, s 1844-ben komponálta a Sivatag című Óda-szimfóniának titulált művét.
A tételek között megtalálhatjuk a Napfelkelte részt is.
Fenséges látvány, egyszer a tunéziai sivatagban magam is meggyőződhettem erről. A komponista a Vénusz csillagnak is szerepet szánt a műben, de erről még később szólok.
Halmos László a magyar egyházi zene kiválósága, a győri székesegyház kórusának alapítója Szent Ferenc Naphimnusz című műben zenésítette meg a középkori szent gondolatait. A darabot egykor én is énekeltem a Közgazdasági Egyetem Chorus Oeconomicus énekkarával.
A zsidó származású Petr Eben, katolikus cseh zeneszerző megjárta a koncentrációs táborok poklát, de hitét megtartotta, s neves orgonistaként is számon tartották. Ő is a zene nyelvére formálta a Naphimnuszt:
„Legfőképpen urunk-bátyánk, a Nap, Aki a nappalt adja,
és aki reánk deríti a te világosságod.
És szép ő és sugárzó, nagy ragyogással ékes.”
(Folytatjuk)
Csermák Zoltán/Felvidék.ma
