A komáromi találkozó utáni dilemmát, hogy vajon a szlovák-magyar kapcsolatok „stabilakká” válnak-e, vagy rosszabbodnak, végül Robert Fico oldotta meg. Ő ugyanis Gyurcsány Ferenc hat pontból álló javaslatcsomagját lesöpörte az asztalról – írja Peter Schutz a SME mai számában. Jegyzetét így folytatja:
A magyar miniszterelnök javaslatainak elfogadásáért ugyanis tényleg nem lehet lobbizni. Eltekintve attól a formától, ahogyan azok előterjesztésre kerültek (ex post), részben vitathatóak, részben abszurdak (kódexek, „becsületbíróság”), részben pedig egy új probléma színlelését jelentik annak érdekében, hogy valamiféle ténykedést lehessen mímelni. Példának okáért a nemzeti szimbólumok használatának betiltása a futballstadionokban nem csak nevetséges és buta dolog, de a magyar miniszterelnöknek kellene az utolsó embernek lenni, aki ez ügyben megszólal. Százszázalékos megalapozottsággal marad azonban a dunaszerdahelyi eset kivizsgálására vonatkozó kérés jogossága, ahol az államhatalom agyba-főbe vert – és most már kimondható, hogy alaptalanul – magyarországi polgárokat.
A tartalom viszont nem lényeges. Sem Ficonak, sem pedig Szlovákiának nem kerülne semmibe, ha legalább alapszinten akaratot mutatna a párbeszédre, még azokról a témákról is, melyek egyébként nem szimpatikusak a szlovák félnek. Egyszerűen azért, mert Gyurcsány partner (másrészről Orbán meg „hatalmas veszélyforrás”), és közös érdekünk a kapcsolatok javítása. Hiszen semmit sem kell meggondolatlanul elfogadni, csak csupán a tárgyalóasztalt kell mindig előkészítve tartani a párbeszédre. Legközelebb például januárra, amikor is budapesti meghívásnak teszünk majd eleget. Ha ugyanis a minimális nézetközeledés is hiányzik, akkor mire föl akceptáljuk a másik fél ajánlatát megoldási javaslatként és vajon hogyan, illetve miben kellene Paškának és Szilinek vagy Gašparovičnak és Sólyomnak szombaton megegyeznie?
A Smer-SNS-HZDS garnitúra problémája az, hogy a magyarokkal és egyáltalán a magyarsággal szembeni önmeghatározásuk politikai identitásuk szegletkövévé vált. És bár Budapestnek is van vaj a füle mögött, mégis ez a fő oka annak, hogy a helyzet forrósodik. Például a romániai helyzettől eltérően, ahol a kisebbségi magyar párt képviselői a hétvégi választások után megegyezően állapították meg, hogy leginkább az lepte meg őket, hogy hiányzott a „magyar kártya”.
Peter Schutz, SME, Felvidék Ma
