Tisztelt Küldöttek, Kedves Vendégeink!
Az utolsó konferenciánk óta majdnem két év telt el. Kongresszusi küldötteket választottunk annó, és talán sokan emlékeznek rá – egy hosszú emlékezetes vitát folytattunk az akkori elnökkel, Bugár Bélával.
Mi történt ez alatt az idő alatt? Mit hozott az MKP-nak és mit nekünk, pozsonyiaknak ez az időszak? Engedelmükkel beszámolóm első részében a múltat és a jelent értékelném, a második részében pedig közös jövőnkről ejtenék néhány szót.
2007 tavaszán Komáromban a tisztújító kongresszuson új elnököt, új elnökséget választottunk elfogadtuk és módosítottuk a párt alapszabályát. Új szerevei alakultak a pártnak, mint pl. Elnökök Tanácsa.
Mozgalmas másfél évet hagytunk magunk mögöttünk. A jelen körülmények, a párton belül érzékelhető feszültségek, nem töltenek el optimizmussal a jövőre nézve. Az MKP berkeiben meglévő ellentétek, felelős politikusok meggondolatlan nyilatkozatai a médiákban, ad hoc megnyilvánulások sokasága jellemzik ezt az időszakot. Ez az olykor fejetlennek tűnő kommunikáció sajnálatos módon megmutatkozik a párt támogatottságán és megítélésén is. Nemzeti közösségünk tagjai szemében sem vagyunk már az a stabil, megfontolt MKP, hanem egy partvonalra tolt, egymással nyilvánosan vitázó (néha már veszekedő), széthúzó közösség. Történik mindez akkor, amikor a szlovák kormánykoalició tagja a szélsőségesen nacionalista Szlovák Nemzeti Párt és a másik két koaliciós partner sem az Európában elfogadott demokratikus elvek szerint, a kisebbségi normákat figyelembe véve politizál. Nagyon régen volt kitéve a felvidéki magyarság olyan szlovák nemzeti nyomásnak, mint az elmúlt időszakban. Mindnyájan saját bőrünkön érezzük a mindenhonnan előtörő magyarellenességet. Úgy hiszem, nem kell Önöknek külön megemlitenem Malina Hedvig esetét, a dunaszerdahelyi magyarverést, tankönyveink „elszlovákositását“, vagy Pázmány Péter dunaszerdahelyi polgármester vélhetőleg politikai indítatású leváltását.
Így, egymás között, azonban be kell vallanunk azt, hogy sok esetben érdekképviseletünk sem állt a helyzet magaslatán. Látnunk kell, hogy több tucatszor adtunk lehetőséget és támadási felületet az ellenünk való fellépésre. Ezt általában ki is használta a szlovák oldal, legyen az kormánypárti vagy ellenzéki erő.
Voltak kellemes pillanataink is a 2008-as évben, hiszen kerek tízéves születésnapját ünnepelte a Magyar Koalíció Pártja. Ez egy olyan jubileum, amire jogosan lehetünk büszkék mindannyian. Pozsonyban mi is megtartottuk a mi születésnapi bulinkat a püspöki Vetvár kultúrházban. Aki ott volt, biztosan emlékszik rá, milyen jó hangulatban és méltóságteljesen ünnepeltünk májusban.
Részsikernek könyvelhetjük el azt a törvénymódosítást, amit a földrajzi nevek tankönyvekben való használatával kapcsolatban terjesztett be a Magyar Koalíció Pártja a szlovák parlamentben. Sikerült is átültetni a törvényhozásban ezt a javaslatot, még ha nem is teljesen úgy, ahogyan azt a józan ész és a 21. századi európai demokratikus értékrend megkívánná. Be kell azonban látnunk, hogy a jelenlegi szlovák politikai látásmód mellett ez is komoly áttörést jelenthet.
Ahhoz azonban, hogy sokkal hatékonyabban tudjuk képviselni a felvidéki magyarság érdekeit, ez kevés. Egy európai Szlovákiának arra van szüksége, hogy kiszoruljon a kormányzásból a szélsőséges nacionalizmus. Erre a feladatra egyedül mi lehetünk képesek és ehhez arra van szükség, hogy 2010-ben ismét kormánytényezővé váljon az MKP. Ennek viszont elngedhetetlen feltétele, hogy a jelenleg szót sem érdemlő koalíciós potenciálunkat megnöveljük a szlovákiai belpolitikában, és elengedhetetlen, hogy hiteles arcokat, valódi politikai személyiségeket tudjunk csatasorba állítani. Véleményem szerint ez jelenti számunkra 2009-ben és 2010-ben a legnagyobb feladatot, egyben kihívást.
A pozsonyi MKP helyzetében, sajnos, nem hozott előrelépést ez az új időszak. Nincs képviseletünk a párt központi vezetésében az országos elnökségben, képletesen szólva‚ nem tartjuk a párt ütőerén mutatóujjunkat. Nem engednek belelátni a folyó ügyekbe, és ezért nem is tudjuk befolyásolni a párt központi politikáját. Sajnálatos tény, hogy ez forditva is érvényes, hiszen a központ sem ismeri régiónk gondjait és az itteni problémákat. A helyzet számunkra annál inkább hátrányos, hiszen az előző pártvezetés idején a kerületi elnökök is részt vehettek az országos elnökség ülésein, most ez a lehetőségünk elveszett. Az újonnan létrehozot Elnökök Tanácsa nem képes ezt az űrt betölteni, ami hosszú távon ahhoz vezet, hogy a párt vezetése elszakad a nemzeti közösségünk napi valóságától. Ez a jelenben is komoly feszültségforrást jelent a párton belül.
Kedves Barátaim! Engedjék meg, hogy most néhány szót ejtsek magunkról, a pozsonyi szervezetről. Legyünk kritikusak önmagunkkal szemben, hiszen csak így juthatunk előrébb. A járási szervezet néhány alapszervezete komoly gondokkal küzd. Az óvárosi és az oroszvári alapszervezet nem volt határozatképes, így nem tudtak küldötteket delegálni a konferenciára. A rózsavölgyi helyi szervezet működését pedig 2008 júniusában az MKP Országos Tanácsa a járási elnökség kérésére felfüggesztette, mivel már két éve nem képes megtartani a tisztújitást, ugyanis nem határozatképes. Nem csak nálunk, Pozsonyban fordulnak elő ezek a problémák. Jellemző ez az állapot több járásra is, de számunkra nem jelentheti ez a mértéket. A mi érdekünk az, hogy a saját portánkon csináljunk rendet.
Jövőre nehéz év vár ránk. Három választás, sorrenben a köztársasági elnöki, az európai parlamenti és végül az év végén a megyei választások állítanak bennünket új feladatok elé.
Pozsony komoly sikert ért el az OT múlt szombati ülésén. Az OT tagsága az EP-lista második helyére választotta Mészáros Alajost, a pozsonyi járási elnökség jelöltjét. Számunkra ezáltal különleges jelentősége lesz az EP-választásnak. Közösen kell mindent megtennünk azért, hogy Mészáros Alajos jól szerepeljen ezeken a választásokon.
A jövő év végén, valószinűleg decemberben a számunkra nagyon fontos megyei választások várnak bennünket. Tudjuk, és azt hiszem mindenki számára világos, hogy itt Pozsonyban az MKP csak úgy lehet sikeres ezeken a választásokon, ha ütős és erős koalíció részeként indul. Négy évvel ezelőtt az SDKU–ANO-SZ-MKP koalíció részeként ez sikerült. Azóta sok víz lefojt a Dunán, és merőben más alaphelyezteből indulunk neki ezeknek a koalíciós egyeztetéseknek. Nem vagyunk kormányon, és a párt imázsa sem a régi, ezáltal a sokat emlegetett koalíciós pontenciálunk jelentősen csökkent. Nagyon nehéz lesz erős partnert találni, és megfelelő kondiciókat biztosítani a megyei csapat számára. De hát minél nehezebb a feladat annál nagyobb a kihívás, és mi nem félünk a kihívásoktól.
Nincs is miért félnünk, hiszen mi itt egy összetartó csapat vagyunk és egy irányba húzzuk a szekeret. Szeretném mindannyiuknak, mindannyiotoknak megköszönni ezt az együttműködést és támogatást és remélem, hogy ez az összetartás sikeres választási eredményt és egy még sikeresebb megyei és országos politizálás lehetőségét hozza majd el.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Végezetül engedjék meg, hogy békés karácsonyi ünnepeket és boldog újévet kívánjak Önöknek és családjuknak. Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
Felvidék Ma
