Azt hiszem mindenki döbbenten fogadhatta választásaink eredményeit, amelyek végképp nem azt tükrözik, amit már hetek óta a sok felmérés mutatott.
Minden bizonnyal nagy csalódás érhette a nagyon esélyesnek tartott SIEŤ pártot, akik nagyjából a felét érhették el annak a számnak, amit jósoltak nekik. A SAS és az OĽANO-NOVA tarolt. A Bugár Béla által vezetett Most-Híd párt százalékai igencsak lecsökkentek, a KDH be sem jutott, és hát szomorú, hogy sajnos az egyedüli magyar párt az MKP is kívül rekedt. Az eredményeink, ki lehet mondani katasztrofálisak, már csak a magyar párt elhelyezkedését illetően is. A sok kis pártra leadott sok kis szavazat a szlovákiai lakosok nagyon különböző véleményeit tükrözi, amelyek között csak nehezen alakulhat ki valamiféle egyetértés és megegyezés.
A 2016-os választási eredmények szerint Szlovákia lakosságának döntő (bár már jóval kisebb része) még mindig a Robert Fico által vezetett SMERT-t támogatja (28,3%), utánuk következnek a SAS (12,1%), OĽANO-NOVA (11%), SNS (8,6%), ĽS NAŠE SLOVENSKO (8%), SME RODINA (6,6%), MOST-HÍD (6,5%), és a SIEŤ (5,6%). Robert Fico pártjának szavazatainak csökkenése nem meglepő, hisz a Fico-kormány már sok ember begyében van, így várható volt, hogy már nem lesznek az új kormány vezéralakjai. A tegnapi szavazás érdekessége viszont nem ez, hanem az, hogy tudott két ilyen párt, mint a SAS és az OĽANO-NOVA az élre kerülni? Milyen társadalmi igényeket tükröznek ők? Mi lesz Szlovákiával, ha ilyen személyek kormányozzák majd az országot?
Richard Sulík az az ember, aki a szlovák politikusok közül az egyik legmegosztóbb, legmegbízhatatlanabb és legkevésbé hiteles ember. Rövid politikai karrierje alatt azonban gyorsan kiépítetté magának azt a kemény szavazótáborát, amely mind a mai napig – úgy tűnik, foggal-körömmel ragaszkodik hozzá, még annak ellenére is, hogy jó barátja Matovič már rég kilépett pártjából, így több szavazótól is megfosztotta őt. Sulík a 2010-es választásokon robbant be a köztudatba egy olyan programmal, ahol bár nyilvánvaló volt, hogy csak egy szélhámossal van dolgunk (marihuána legalizálása stb.), és az ígéreteinek nagy részét nem lehet megvalósítani, mégis simán bezsebelt egy csomó szavazatot, és bekerült a kormányba is. Egyrészt nincs kétség afelől, hogy Richard Sulíknak vannak jó gazdasági javaslatai, jól látja az itteni gazdasági problémákat, azonban Szlovákia több más területen is segítségre szorulna, ahol ő már képtelen lesz valamit is tenni. Egyben tudjuk jól, hogy már volt kormányban, és hát nem jeleskedett akkori tevékenységével olyan nagyon, hogy most esetleg egy ország élére is beszavazzuk – nem baj, a szlovákok így is megtették.
Sulík közben nagyon jól ismert arról, hogy nem képes az együttműködésre, hisz 2011 októberében probléma nélkül szétverte az Iveta Radičova vezette kormányt is, bár tudta, hogy ez Fico visszatérésével fog járni. Az együttműködésre azonban szükség lesz a pártok ilyen kis százalékai mellett. Még mindig rejtély, hogy Richard Sulík ennyi kevés munkája mellett, amit itt produkált, hogy tudod több mint 12 százalékot bezsebelni, de úgy tűnik a szlovák embereknek nem kell felmutatni komoly tevékenységet vagy szakmaiasságot, hogy valakire leadják a voksukat.
A hasonlóan komolytalan Igor Matovič se büszkélkedtek semmi dicséretreméltó munkássággal a transzparenseivel való bevonulásokon kívül és hogy lépten-nyomon politikai ellenfeleit üldözi azzal, hogy vessék alá magukat hazugságvizsgáló poligráfnak. Egyébként nagyon úgy nézz ki, hogy ha most nem pártol össze a Daniel Lipšic által vezetet NOVA párttal, be sem került volna, és ezzel mindenkit megkímélt volna a már szinte kínos előadásaitól. Mindenesetre Sulíknak és Matovičnak van egy közös pontja – mindkettő szereti a nagy, teátrális műsorokat, szeretik borzolni a kedélyeket, szeretnek bohóckodni, és hát úgy tűnik, az emberek nagy részét ez igenis meggyőzte. A valóságshow-, Édes Élet-, és Éjjel-nappal Budapesthez tudnám ezt hasonlítani, amelyek habár csak szellemileg leépítik az embereket, de mégis sokan nézik ezeket a műsorokat, sokan követik a szereplők életét, és ezzel is toronymagasra emelik ezen műsorok nézetségét. Hát úgy tűnik a politikában sem kell már a szakmai tudás, elismerés, és hitelesség, elég egy jó csomagolás, és hát Richard Sulík és Igor Matovič estében ez az, amit tökéletesen tudnak – becsomagolni szép fényes csomagolásba a nagy semmit. A kérdés már csak az, hogy Sulík és Matovič, akik eleve azért váltak szét (és Matovič külön pártot is alakított), mert nem egyeztek egymással – tehát ez a két személy, hogy fog tudni egyáltalán együttműködni egymással? De ez már a jövő zenéje.
A népbutítás másik komoly szakembere Boris Kollár, aki ugyancsak jó pár szavazatot bezsebelt. Kollár jómaga nem rendelkezik olyan szakmai tudással, hogy esetleg vezethessen egy országot, pártja számos amatőrrel van tele, például a 3-as szám alatt indult a Markíza televízióból kirúgott Martina Šimkovičová egykori bemondónő is, aki esetében kétségek vannak afelől, mit is tudna a páváskodáson kívül a parlamentbe csinálni. Nem baj, Kollár így is sok embernek szimpatikus, mert megmondja a tutit. Egyébként Kollár, Sulík és Matovič is legfőképp a gazdasági kérdésekre összpontosítanak programjukban (mivel mindháromnak csak a vállalkozás területén vannak komolyabb tapasztalataik), azonban sok más olyan területet is ki kell tölteniük jelöltekkel (pl. oktatási, kulturális, egészségügyi, belügyi tárca), ahol már kevés az a tudás, amivel ők és kollégáik rendelkeznek.
Komoly vereség érte a SIEŤ pártot, amelyre talán senki sem számított, és itt megint csak a sok felmérés és statisztika a ludas, amelyek szinte beetették az embereket, hogy a SIEŤ pártnak lesz a legtöbb szavazata a SMER után. Radoslav Procházka önelégült arca mindent elárult, hogy nagyon bízik sikerében, és ő a verhetetlen. Egyébként politikai kampányának ez volt az egyik nagy fogása, elhitetni az emberekkel (főleg a mai fiatok úgymond intelligensebb rétegével), hogy ha te okos és művelt vagy, hát ki másra szavazhatnál, mint a SIEŤ-re? Sok fiatal egyetemista, és a szlovák intelligencia nagy része tehát rá adta le voksát, holott ha megnézzük Procházka pártja tele van olyan személyekkel, akik komoly szakmai munkásságot nem tudnak felmutatni (maximum elméleti tudást), azonban úgy érzik, ők képesek lennének egy országot kormányozni, amihez viszont elég sok gyakorlat és tapasztalat kell. Mindenestre Procházka így legalább leszállt a magas lóról, mert hiába volt a nagy reklám és a „kivagyok én vagyok” beszédek, nem tudta maga mellé állítani az embereket.
Bugár Béla pártja is szomorúan zárhatta a hetet. Bugárnak nem sikerült a várva várt 8-10százalékot elérni, és ez annak ellenére is így történt, hogy pár éve sikerült szétvernie a magyar tömböt, és ezzel elvenni jó pár szavazatot az MKP-tól, de az sem segített, hogy telezsúfolta pártját több ismert szlovák arccal is. Bugár preferenciái minden bizonnyal azért csökkentek, mert már nem csak a magyarok nagy részének, de a szlovákoknak sem hiteles többé, egyben pártjának programjával a szlovákok amúgy sem tudnak azonosulni.
A felvidéki magyarság számára legnagyobb csalódás az MKP igen csak rossz elhelyezkedése, ami egy nagyon komoly önreflexióra kényszerít bennünket, miért is történhetett meg az, hogy az itteni magyarok nagy része inkább elmegy szavazni egy szlovák pártra, minthogy az MKP-ra adja le a voksát? Megtörtént a fiatal arcok bevonása, több hiteles és reményre okot adó személy is felbukkant az MKP listáján, mégis nem sikerült megszólítani az emberek. Az MKP sikertelenségét leginkább passzivitásában, és túlságos izolációban való működésében vélem felfedezni. Úgy tűnik, hogy sajnos nem elég az, hogy abban bízunk, van itt jó pár százalék magyar, hát ők ki másra, mint a magyar pártra szavaznának? Ez már régen nem elég! Az emberek tudatába kell kerülni, de nem csak a magyar emberekébe, hanem a szlovákokéba is, akik szinte nem is tudják, hogy mi itt létezünk. Az MKP szinte láthatatlan volt négy éven keresztül, és azt gondolta, hogy ha utolsó hónapokban rástartol, akkor meg lesz a bejutás a parlamentbe. Én csak azt kérdem, ha vannak hiteles személyek az MKP-ban, és vannak!, akkor miért nem mutatjuk ezt meg a szlovákiai társadalomnak, hogy igen itt vagyunk, van egy komoly programunk, ezt és ezt akarjuk csinálni, és igenis megérdemeljük, hogy bent legyünk a szlovák parlamentben! Az MKP ennek ellenére inkább a szürkeséget és passzívnak mutatkozást vállalta négy éven keresztül, és bízott abban, hogy a magyarok ennek ellenére is rájuk teszik le a voksukat. Hát nem így történt sajnos, ugyanis sok magyar annak hatására, hogy a médiából napi szinten csak a szlovák kultúra és a szlovák politikai elitről szóló hírek folynak mára már teljesen eltávolodott a magyarságtól, az itteni magyar képviseletet és annak tevékenységét szinte nem is ismerik. Ezen kellene javítani, és szó szerint nyomulni a szlovákiai köztudatba, és nem csak a választások előtt.
A SNS megerősödése várható volt, Andrej Danko már egy higgadtabb, kompromisszumokra készségesebb politikusnak mutatkozik a szlovákok számára, aki talán megtisztíthatja az SNS pártot attól a sártól, amely rákerül Ján Slota kormányozása alatt. Nagy meglepetés lett a Marián Kotleba vezette ĽS NAŠE SLOVENSKO szélsőjobboldali párt bejutása is, amit ugyancsak senki nem várt. Talán igaz lehet az a nézet, amelyet egyes politológusok vetettek fel Kotleba sikereivel kapcsoltban, vagyis hogy az embereknek mára annyira elegük lett a jelenlegi politikusokból, hogy inkább a lázadást választják, és valami teljesen másra, mint a megszokottra szavaznak. Talán ezzel is magyarázható Kotleba nagy sikere a szlovák középiskolások köreiben is.
Ami a jelenlegi politikai felhozatalt illeti, a jövőre nézve úgy tűnik, érdekes színházi műsoroknak leszünk tanúi. Sulík és Matovič közös, vagy külön egomasszírozó műsora biztos napi szinten fogja tarkítani a szlovákiai politikai életet, és tanúi lehetünk majd újabb és újabb vitáknak, veszekedéseknek, transzparensekkel való bevonulásoknak majd kivonulásoknak a parlamenti üléseken. Egyébként a SAS párt egy másik komoly hátránya annak ulraliberális jellegében is rejlik, amely beállítottság jelen pillanatban nem biztos, hogy kedvezni fog Szlovákiának, de ez mind a jövő kérdése, ki és pontosan kivel fogja megalakítani az új kormányt.
Radi Anita, Felvidék.ma
