Mesejátékkal az anyanyelvi oktatásért

admin 2008.01.14.

Január 15-én, kedden, tíz órai kezdéssel a Városunkért Polgári Társulás és a Családi Könyvklub szervezésében az Epopteia Társulás – Műhely a Ribike című mesejátékot mutatja be gyerekeknek a Dunaszerdahelyi Városi Művelődési Központ színháztermében.

A művet Illyés Gyula azonos című mesejátéka alapján írta és rendezte: GÁL Tamás.

Szereplők: Kiss Szilvia, Gál Tamás és Bodonyi András.

A szervezők ezzel az előadásukkal elsősorban a leendő elsősöket szeretnék megszólítani. Az előadáson részt vevő óvodások a Családi Könyvklubtól könyvet, a Városunkért Polgári Társulástól pedig egy levelet kapnak, amelyben az anyanyelvi oktatás fontosságára kívánják a szülők figyelmét felhívni. A levelet több dunaszerdahelyi értelmiségi is aláírta, akik szintén magyar tannyelvű alap- és középfokú képzésben részesültek.

Tisztelt Szülők, Kedves Gyerekek!

Az alábbi sorokat olyan szlovákiai magyar személyiségek jegyzik akik annak idején valamennyien magyar tannyelvű alap- és középfokú képzésben részesültek. Felnőtt emberekként immár mindannyian közmegbecsülésnek örvendő tagjai a szlovákiai magyar közösségnek. Eddigi életük, tevékenységük, karrierjük bizonyítja, az anyanyelvi oktatás olyan jelképes hitel, amelyből a vele jól sáfárkodó élete végéig sikerrel boldogulhat.

Egyszer régen, még az ősrégi időkben, élt egy oroszlán, aki épp a szíve alatt hordta a kicsinyét. Nagyon hideg tél volt, sehol nem talált eleséget, mígnem meglátott egy kecskét. Összeszedte minden erejét, és utána eredt. Az utolsó leheletéig küzdött, leterítette az állatot, hatalmas mancsai alá gyűrte a kecskét, de megölni már nem maradt ideje, így a kecske végignézte, ahogy a nagy oroszlán a haláltusájában még megszüli a kölykét. A kecske magához vette a kis oroszlánt, és felnevelte a saját kölykeivel együtt. Telt- múlt az idő, a kis oroszlán nagy szeretetben nőtt föl, egyszer elcsatangolt és találkozott egy oroszláncsaláddal, akik meglepődtek rajta, hogy az oroszlán mekeg. Elvitték egy tóhoz, megmutatták neki a víztükörben a valódi arcát, és újból elkezdték őt tanítani az oroszlánlétre. Úgy gondolkodni, mint egy oroszlán. Úgy viselkedni, mint egy oroszlán. Úgy vadászni, mint egy oroszlán….

Ez a kis mese többek között azt üzeni nekünk, mennyire fontos dolog a saját közegünkben, családban, iskolában megtanulnunk az alapvető dolgokat, értékeket, hogy aztán később ezekhez vissza tudjunk nyúlni, bármerre is visz a sors. Mert a gyermekkori élmények nagyon mélyen gyökeret vernek a személyiségünkben. És ettől leszünk igazán erősek, magabiztosak. Mert tudjuk, érezzük, hogy honnan jöttünk, hol vannak a kapaszkodóink, melyek a nehéz helyzetekben is biztonságot nyújtanak. Mert igaz ugyan, hogy a mesebeli oroszlán nagy szeretetben nőtt fel, de mégsem a sajátjai között. Később ugyan megtanulta, miként lehet ő oroszlán, de nem adatott meg neki a kölyökkori példa.

Az anyanyelvet nem tanuljuk. Az anyanyelvet az anyatejjel szívjuk magunkba. És ha a sors megadta nekünk azt a kegyet, hogy a történelmünket, irodalmunkat szintén az anyanyelvünkön tanulhassuk, meggyőződésünk, nagy felelőtlenség lenne nem élni ezzel a lehetőséggel.

Sok szülő úgy gondolkodik, azért nem adja magyar tannyelvű iskolába gyermekét, hogy neki könnyebb legyen az élete, jobbak legyenek az esélyei, mint ami nekik megadatott. Ám ha őszintén belegondolunk, a kudarcainkat sosem a nyelvtudási hiányosságok okozták.

A tehetség megmutatkozik, mindig utat tör magának, adjuk meg a gyermekeinknek a lehető legjobb körülményeket erre.

Hadd folytassák az útjukat a saját közegükben, az anyanyelvükön, hogy minél alaposabb tudást legyenek képesek magukba szívni, és minél jobban ki tudják aknázni a bennük rejlő tehetséget, erőt, akarást.

Mesejátékkal az anyanyelvi oktatásért

Újabb romaellenes incidens Szlovákiában

Bernátek: A II. pillér előnytelen egymillió takarékoskodónak

Ezek is érdekelhetik