A Pravda szlovák napilap mai számában Dag Daniš kommentárja olvasható az elmúlt hét legfontosabb politikai eseményeivel kapcsolatban. Ennek magyar fordítása olvasható az alábbiakban:
A „jobboldali” ellenzék az elmúlt hét után siralmasan néz ki. Az SDKÚ egy képviselőt elveszített, a KDH már szerencsésen maga mögött tudhatja a szétesést, az MKP pedig magányosan ül a büntetőpadon. Hrušovský és Dzurinda a csütörtöki árulás után Csáky ignorálására készül, talán két évig vagy esetleg rövidebb időre – sokat azonban ez már nem nyom a latban. Fico számára ezek után már teljesen mindegy lehet, hogy az ellenzék vezéralakjai újból találkozni fognak-e egymással vagy pedig mindenki békében hazatér és faladják… Megbeszéléseik és megállapodásaik ugyanis feleslegesnek tűntek.
Az ellenzéknek ugyanakkor nem sok hiányzott ahhoz, hogy Ficot nyomás alá vegye. Ha ugyanis Csáky nem ugrott volna el Dzurinda mellől, akkor Fico bizonyosan bedobta volna a parlamentbe kedvenc témáját, az előrehozott választásokat. Ehhez 90 szavazatra lett volna szüksége, melyekkel nem rendelkezik. Fico hősként való tetszelgése ily módon patthelyzettel végződött volna, továbbá azzal a tanulsággal, hogy a kormány nem tehet meg bármit az ellenzékkel…
Végül azonban Fico egy ezzel ellentétes tanulság felett járhat örömtáncot: az ellenzéket legyőzte, felhasználta, végül elhajította. Fico ezidáig kétszer ijesztgetett az előrehozott választások lehetőségével, egyszer a Mečiarral való krízis idején, másodszor pedig most – és minden esetben sikert könyvelhetett el. Ez a taktika pedig mindaddig sikeres lesz számára, amíg meg nem pillant maga előtt egy erős ellenfelet.
Az MKP dezertálása mögött nem csak egy sima politikai üzlet állt és a kormány hátrálása az oktatásügyi törvényt illetően. Az ellenzéken belüli krízisnek ugyanis mélyebb gyökerei vannak. Dzurinda politikai játszmái teljesen ártalmatlanok, mivel az SDKÚ nem tud mit szövetségeseinek felajánlani, továbbá ereje és tekintélye sincs, nem beszélve az igencsak homályos jövőbeni tervekről és elképzelésekről. Az MKP berkein belül hűtlen módon ugyan, de tárgyilagosan leszögezték: nincs szükségük arra, hogy céltalanul elvérezzenek Dzurinda ellenzéki seregében és elrontsák a Ficohoz fűződő kapcsolatukat. Nyerni ugyanakkor semmit sem tudnak ezzel, sem most, sem pedig a választások után. Széthúzásban és gyengeségben ugyanis nemcsak az SDKÚ és a KDH leledzik, hanem az MKP is. Csáky pozíciója a párton belül tudvalevőleg veszélyesen ingatag.
A jobboldal jelenleg a legalacsonyabb támogatottságot tudhatja maga mögött, Dzurinda, Hrušovský,de Csáky tekintélye is igencsak gyenge, még saját pártjukon belül is. Ami azonban a fő dolog: már egyikük sem hisz abban, hogy a jobboldal legyőzheti Ficot és valaha is együtt tudnának kormányozni. Mindegyikük eltemette már a „jobboldali koalíció” képét és saját szakállukra kezdtek politikai játékba, méghozzá régebben mint a sajtótörvény körüli vita. Az MKP mindössze a jelképes koporsót zárta le…mégpedig kívülről, és az utolsó, amit még hallott, Hrušovský furcsa figyelmeztetése volt. A KDH elnökének ugyanis még belülről futotta egy fenyegetésre, mely szerint Csákyt legalább két évig nem engedik magukhoz…
Dag Daniš, Pravda, FelvidékMa
