Több száz érv szól amellett, hogy egy magyar gyermek mindezt csak egy magyar iskolától kaphatja meg. A Via Nova – Ifjúsági csoport tavaly országjáró kampányt indított az anyanyelven folyó iskolába való beiratkozásért. Egy DVD-t is készítettek, amelyen több ismert személyiség szólalt meg ezzel kapcsolatban.
Következő összeállításunkban ezeknek a vallomásoknak az írott, szerkesztett változatát közöljük. A gyermek anyanyelven gondolkodik, és az a természetes számára, hogy azon a nyelven is tanuljon. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a gyermek életét nagy részben meghatározza, hogy hogyan és hol kezdi meg a tanulmányait. Az első hónapok, évek döntően befolyásolják a későbbi viszonyunkat nemcsak az iskolához és a tanuláshoz. de még önmagunkhoz is. A magabiztos és teljes élethez nélkülözhetetlen, hogy egy gyermek önbizalmat, barátokat és biztos hátteret kapjon egy iskolától. Mivel a Via Nova ICs ismét elindíta kampányát, úgy gondoltuk, az ismétlés nem árthat, hiszen ha már iskolákról van szó, „ismétlés a tudás anyja”.
Az anyanyelvről
Máriássy Péter, író: A magyar nyelv az anyanyelvünk, a szlovák pedig egy idegen nyelv. De az, hogy valakinek magyar az anyanyelve, még nem elég a magyarságához, hanem szükséges, hogy gyermekeit is magyar óvodába, iskolába járattassa. Fontos, hogy a gyermek az anyanyelvén olvasson verseket, regényeket. Egy középiskola esetleg már lehet szlovák nyelvű is. Az anyanyelv egy olyan mag, amire építeni lehet. Később tanulhatunk más nyelveket is, de azokhoz is elsősorban az anyanyelv megfelelő fokú elsajátítása szükséges.
Pék László, pedagógus: A hagyományokat nem lehet felrúgni egyik napról a másikra. Nem lehet megszakítani a kapcsolatokat szülőkkel, a nagyszülőkkel. Az öröklött szemölcsök rajtunk vannak. Az identitásjegyeket már kiskorunkban magunkba szívjuk. Nagyon meg kell tehát gondolnunk, hogyha nem ezekre – köztük az anyanyelvünkre –, akkor vajon mire akarunk építeni?! Egyáltalán, lehet-e még egy ilyen biztos pont az életben?!
Hencze Angelika, pszichológus: Az anyanyelv elsajátításának folyamata minden gyermeknél egyforma, de azért vannak különbségek attól függően, hogy milyen családban nő fel a gyerek. Vannak olyan periódusok, amikor a gyermek nagyon könnyen sajátít el egy nyelvet. Hathónapos korig a gyermekek szinte minden nyelven elhangzott szavakra reagálnak, attól kezdve már csak az anyanyelven hallottakra.
Rák Viktória, színésznő: Nálunk az, hogy a bátyám és én magyar iskolába jártunk, egyáltalán nem volt kérdéses. Úgy hiszem, ha szlovák iskolába írattak volna be a szüleink, teljesen más ember vált volna belőlem.
Szarka Tamás, zenész: Mi emberek az anyanyelvünkön keresztül gondolkodunk. Ám ha valakinek ez az eszköz nem áll tökéletesen a rendelkezésére, hogy megfogalmazza kínját-baját vagy éppen örömét, akkor gondok lépnek fel a gondolkodásában is. Ezért az a kívánatos és természetes, ha egy családban hatéves koráig magyarul beszéltek a gyermekkel, akkor azt magyar iskolába is írassák.
Az anyanyelven történő oktatás hiánya
Hencze Angelika: Praxisom során Dunaszerdalyen több olyan gyermekkel találkoztam, akiket szüleik magyar környezetből adtak szlovák nyelvű iskolába. Gyakori példa, hogy a magyar óvodában ban ügyes volt a gyermek, és ott egy olyan belső érzést kapott, hogy „jó vagyok“. Az önbizalom érzése pedig nagyon fontos, egy felnőttnél is, de a gyermeknél még inkább. Nos, ha egy gyermek úgy kerül szlovák iskolába, hogy nem tud szlovákul, akkor ott már nem tudja kivívni azt a pozíciót, amit az óvodában már megszerzett magának. Ez pedig nagy lelki törést okoz neki, és negatívan hat a gyermek személyiségfejlődésére, gyakorlatilag az egész életére kihat. „Milyen jó voltam, és most nevetnek rajtam“ – gondolja, és nem igazán érti, hogy miért. És való igaz, nem ott van a hiba, hogy a gyermek képességei nem elég jók, hanem egyszerűen ott, hogy nem érti a környezetét.
Az is nagyon fontos, hogy a szülők mérlegre helyezzék azokat az értékeket, amivel segíteni tudják a gyermeket: azzal, hogy szlovák iskolába adják csak azért, hogy ott jól megtanuljon szlovákul, és remélhetőleg érvényesülni tudjon majd itt, Szlovákiában, vagy azzal, hogy gyökereket, kiindulási pontot adunk neki. Az utóbbi gyermek egyértelműen tudja, hogy ő kicsoda, honnan jött, hiszen egy biztonsági pontot kapott: egy kultúrát, amelyre támaszkodni tud. Ennek a hiánya az egész személyiséget megingatja, még akkor is, ha esetleg az iskolás korban ez még nem is figyelhető meg. A gyermek nem tud válaszolni arra a kérdésre, hogy ő magyar vagy sem, vagy hogy igazán hova is tartozik. Sőt, ez még felnőttkorban is így marad. A magyarsághoz ugyanis olyan gyökerek is tartoznak, amelyeket a szlovák iskolák nem adnak meg. Viszont született magyarként a szlovákságba sem tud gond nélkül beilleszkedni. Ennek folyományaként a magabiztosság elveszik az emberből.
A szülők gyakran abban a hitben adják magyar óvodából szlovák iskolába a gyermeket, hogy jót tesznek velük. Viszont sok gyermeknek nincs olyan nyelvérzéke, hogy gyorsam megtanulja a szlovák nyelvet, így más tantárgyak esetében sem képes úgy reagálni, mint szlovák anyanyelvű osztálytársai. Hiába ügyes, okos, azt a pozíciót sem éri el az előmenetelt tekintve, amit egyébként gyengébb képességű szlovák társai. És ekkor lélektani problémák jelentkeznek a gyermeknél, elszigeteli magát a többségtől. Néha megesik az is, hogy a szülő, amikor rádöbben erre, akkor átteszi őt magyar iskolába, de sajnos, ez a kirívó eset. Általában az ilyen gyermek végigvonszolja magát a kilenc osztály, úgy, hogy nem szereti a tanulást, az iskolát és nem értékeli a tudást – pedig lehet, hogy egy nagy tudású ember válhatott volna belőle. Az ilyen gyermekeknél különböző pszichikai tünetek is jelentkezhetnek, emiatt fájhat a hasuk, a fejük, idegesek stb. És olykor iskolakerülőkké is válnak, hiszen nem szeretik az iskolát. A legnagyobb gond viszont az, hogy nem találják a helyüket az életben, miközben érzik, hogy a képesség, ami bennük rejlik, nem teljesedik ki.
Saját példám is ezt igazolja. Az én gyermekeim magyar iskolába járnak, noha én korábban szlovák iskolába jártam. Ebből kifolyólag vannak is nehézségeim, nem tagadom, a mai napig problémát okoz számomra a magyar nyelvtan. De ott a férjem, aki magyar iskolába járt, és segít, ha kell. Én most a negyedikes fiammal már az első osztálytól együtt tanulom a magyar nyelvtant, és így lassan elérünk majd a középiskolás korig, és akkor majd én is elégedett leszek, hogy végre bepótoltam a hiányosságaimat. Mert érzem én is, hogy a magyarságomhoz hozzá kell tartoznia egy bizonyos fokú alapműveltségnek is a magyar nyelvből.
Szarka Tamás: Pedagógus dinasztiából származom, és magam is ezt a szakmát tanultam ki. Sok szlovák pedagógussal is kapcsolatban voltam és vagyok a mai napig. Ők is mondták nekem, hogy például itt Galántán, ahol sok magyar gyereket íratnak szlovák iskolákba, az ottani pedagógusközösség nem igen várja a magyar gyerekeket. Azért, mert nem tudnak jól szlovákul, nyögnek, csak a szenvedés van velük. És az ilyen gyerek már hatéves kortól nagyon rosszul indul az életben, mert kimondják rá az ítéletet. Hogy mi is az? Gondolom, azt azért jó páran tudjuk, ha egy pedagógus kimondja az elején, hogy ez a gyerek hülye, az alól később már nagyon nehéz szabadulni. Pedig csupán arról van szó, hogy a gyermek nem tudja a nyelvet. Sok szülő nem is tudatosítja, hogy mennyire bünteti a gyerekét akkor, amikor egy vadidegen környezetbe teszi be. Nem hogy nem tanul jól, de még a közösség sem fogadja be!
Pék László: Ha lemondunk egy kultúráról, akkor valamit helyette meg kell szereznünk. Egy másik kultúrába való beépülés azonban szintén elég nehéz dolog. Óriási erőfeszítéseket kíván és sok törés jöhet emiatt a gyermek életében. Azaz, ez a másik megoldás sem egy királyi út.
Rák Viktória: Úgy tapasztaltam, hogy a magyarok és a szlovákok nagyon különböző emberek, ami önmagában természetesen nem baj. De éppen ezért más tanítást is igényelnek, és azt, amit a magyar iskolák adnak, egy szlovák iskola nem pótolhatja. A magyar iskolák nem csak a nyelvet tanítják meg, hanem bennük tanulva leszünk büszkék nemzetünkre, nagyjainkra, íróinkra…
A szlovák nyelv tanulásáról
Hencze Angelika: Én hangoztatom, mivel ebben az országban élünk, fontos, hogy megtanuljunk szlovákul. Ha azt akarjuk, hogy a gyermekeink jól tudjanak szlovákul, akkor javaslom a szülőknek, hogy otthon ne mondják le a szlovák nyelvet, ne váltsanak ki a gyermekükben olyan érzést, hogy a szlovák nyelv csak szükséges rossz. Szerintem minden nyelv, amit elsajátítunk, jó, ezért mi is segítsük a gyermekeinket, hogy jól megtanulják a szlovák nyelvet. Javasolni szoktam a szülőknek, hogy ennek érdekében akár válasszanak egy időszakaszt otthon, amikor szlovákul beszélnek. Ha ez rendszeres és folyamatos, akkor a gyermek önmagától, azaz tanulás nélkül elsajátítja a szlovák nyelv alapjait.
Szarka Tamás: A szlovák nyelv tudásának hiányát ezt saját bőrömön is tapasztaltam. Ugyan én magyar iskolában jártam, de a zeneiskolában a teóriát szlovákul tanították. Nos, én ott abszolút tudatlannak éreztem magam, bár azért ott motoszkált bennem, hogy mégsem én vagyok annyira ostoba, hanem valami más gond van. A gond persze az volt, hogy nem tudtam szlovákul. Tehát szlovákul meg kell tanulnunk, de ezért nem érdemes egy életet elrontani! Pár hónap alatt a gyereket is meg lehet tanítani jól szlovákul. Régen volt erre egy csodálatos civil intézmény, az ún cseregyerek-akció, amely nagyon jól működött, de mára csaknem elfelejtették. Arról van szó, ha nyáron olyan tábort tudunk biztosítani a gyermekünknek, ahol színtiszta szlovák (de retorzióktól mentes) környezetben lehet, akkor hetek alatt megoldódik ez a probléma. De oda a barátját, barátnőjét ne vigye a gyerek! Én tulajdonképpen a katonaságon tanultam meg szlovákul, ahol vagy három hónapig szinte meg sem szólaltam magyarul, mert nem volt kihez. És akkor döbbentem rá, hogy milyen gyorsan is lehet nyelvet tanulni.
Pék László: A pedagógus-szövetség részéről van egy olyan kezdeményezés, hogy a szlovák nyelvoktatást hatékonyabbá tegyük. Szeretnénk a minisztériummal, a módszertani központtal azt elérni, hogy ez egy Európai uniós fejlesztési program keretében kapjon lehetőséget.
Az iskoláink feladata
Hencze Angelika: Ha csak könyvből tanul a gyermek, akkor biztos, hogy nehéz neki. Beszélgetni kell velük! Pontosan ez a gond a mai oktatásban, azaz, hogy kevés a kommunikáció. A nyelvoktatást tekintve szerintem az iskolákban egészen a negyedik osztályig a nyelvtan helyett is csak kommunikációval kellene foglalkozni. A nyelvtan csak akkor jöjjön, ha a gyermek már nem fél beszélni!
Rák Viktória: Nem szabad hagynunk, hogy azért mert egy olyan országban élünk, ahol a többségnek más az anyanyelve, mint a miénk, akkor ezért mi kisebbnek, kevesebbnek érezzük magunkat. Úgy érzem, hogy a magyar iskolákban teljesen másként tanítanak, más a kapcsolat a tanár-diák között, mint a szlovák iskolákban. Mi más nemzet vagyunk, talán büszkébb is, mások az igényeink is.
Pék László: A nevelés valójában az értékek átadásáról szól. Ehhez éppúgy hozzátartozik a múlt értékeinek átadása, mint a mai világban való tájékozódás tanítása. A nevelés a családi körből indul ki. A szülőkön tehát nagyon sok múlik. Az is fontos, hogy segítsék az iskola munkáját, és így az iskola sokkal többé válhat egy olyan intézménynél, mint ahol bizonyos dolgokat tanítanak. Nekem nagyon pozitív tapasztalataim maradtak középiskolás koromból, amikor a kassai ipariban mi diákok nagyon szívesen jártunk iskolába. De később Galántán, ahol pedagógus voltam, ugyancsak hasonló volt a helyzet. Például péntek délután, amikor már mindenki rohanhatott volna haza, megszólalt a kultúrközpont zenekara, és elkezdett Écsi Gyöngyi énekelni. És akkor valami hirtelen megváltozott az iskolában is. Több lett az iskola egy oktatási intézménynél, egy közösség formálódott, élt és alkotott. És pont erre kell törekednünk.
Oriskó Norbert
