Kia Magentis 2.0 CRDi EX: Európaibb…

Vannak márkák, amelyekkel kapcsolatban jóformán csak kisautókban gondolkodunk. Maximum közepesekben. Ilyen például a Fiat; Panda, 500-as, Punto, Bravo rendben, de hányan tudunk egyáltalán a Cromáról? És ilyen a Kia. Picanto, Rio, háromféle cee’d tökéletesen befixálva, de hányan ismerjük például a középkategóriás Magentist? Vannak márkák, amelyekkel kapcsolatban jóformán csak kisautókban gondolkodunk. Maximum közepesekben. Ilyen például a Fiat; Panda, 500-as, Punto, Bravo rendben, de hányan tudunk egyáltalán a Cromáról? És ilyen a Kia. Picanto, Rio, háromféle cee’d tökéletesen befixálva, de hányan ismerjük például a középkategóriás Magentist?

(Az összes kép kattintással nagyítható)

Alaktan

Pedig van nekik ilyen (sőt, még egy ettől is nagyobb luxuslimuzinjuk is!), a hazai autós azonban egyszerűen más márkákat és modelleket szokott meg a középkategóriában. Mert ide tartozik például a Volkswagen Passat, a Peugeot 407, a Renault Laguna, a Ford Mondeo, a Mazda6 és még hosszan sorolhatnánk. A Magentisszel talán az volt eddig a baj, hogy túl konzervatív volt a formája; a mostani ráncfelvarrás kicsit javított a helyzeten, de forradalmian újat azért nem hozott. Inkább csak „európaibb” lett az autó. Kimondottan megszépült a maszk és a farrész, bár az utóbbi kissé audis. A 6,5 cm-es hossznövekmény is jelentős, a kocsi teljes hossza most 4,8 méter. A tengelytáv, a szélesség és a magasság nem változott, azaz maradt az eredeti 2720 mm, 1805 mm és 1480 mm.

Belvilág

Az autó három szereltségben kapható, a miénk a középső EX volt. A biztonsági szett – függönylégzsákokkal és ESP-vel bezárólag – azonban már alapszinten is komplett, fedélzeti számítógép és hat hangszórós, AUX/USB/mp3-as rádió szintén mindegyik kivitelhez jár. A középfok többlete olyasmikben keresendő, mint eső- és fényszenzor, hátsó parkolóasszisztens, elektromosan állítható vezetőülés, automata légkondi, tempomat. Nagyon szép a műszerfal architektúrája, a középkonzolt is beleértve; a sebességmérő piros belső félköre kifejezetten eredeti megoldás. Külön dicséretet érdemel a hátsó helykínálat – nem egy felső középkategóriás megirigyelhetné! Van azonban néhány apróság – avítt esztétikai megoldás, a kocsi státusához nem illő anyagminőség, a rádió gyengébb érzékenysége –, ami egyrészt zavaró, másrészt azt mutatja, hogy a koreai márka ebben a kategóriában még nem nőtt fel az európai középszintre. Mindezt óriási kofferrel próbálják feledtetni; a fél köbméter ebben a méretosztályban nagyon jó értéknek számít. Hosszabb tárgyakat sem gond szállítani, mivel mindkét osztott hátsó üléstámla előredönthető.

Az országúton…

A Magentis motorkínálata két benzinesből és egy dízelből áll, mi az utóbbival teszteltük az autót. Papíron ez a kétliteres CRDi a leggyengébb; a kisebbik, ugyancsak kétliteres benzines 164 lóerős, de dinamikában mindez csupán 0,2 másodperccel jobb „százas sprintet” jelent. Vagyis: a gyakorlatban semennyit. Mert az a 305 dízel-newtonméter már 1500-as percenkénti fordulatszámtól morogva meglódítja az autót, de úgy, hogy leesik a napszemüvegünk a műszerfalról. Ha ügyesen adagoljuk a fokozatokat (nem a váltón múlik, mert az precízen dolgozik), és rendőrök sincsenek lőtávolban kedvenc új lézer-játékszereikkel, akár 200 km/órás sebességig folytathatjuk a mókát. Ám ennek nincs értelme; a Magentist és a hasonló kategóriájú autókat nem ilyesmire tervezték. Persze jó, hogy érezzük az erőt, hogy biztonságosan be tudunk fejezni egy elmért előzést, de száguldozni, gumit égetni, kanyarokat keresztben venni nem ilyen kocsikkal szoktak. A Kia Magentis elsősorban egy kényelmes, tágas, jól felszerelt nagylimuzin, amely jó gyorsan is tud menni, ha kell. De sokkal jobban illik hozzá az „autósztrádás” 130 km/órás utazósebesség, amikor még csöndes a motor, félhangon szólhat a rádió, normális hangerővel beszélgethetünk – és a benzinkútnál is viszonylag ritkán kell megállnunk…

Vas Gyula
(A szerző felvételei)