Persze, így is írhattam volna: a Rázga és a Rázgha. Mert így volna az igazi, bár elég sok helyen írják a forradalom és szabadságharc pozsonyi vértanúját, Rázga Pált is Rázghának. Annak ellenére, hogy életrajzírói, vagy élete egy-egy mozzanatának felidézői leszögezik: maga mindig Razga alakban írta névét.
Kecske kapui temetőben lévő sírján álló feszületen is így olvasható: Razga. Sőt: Paul Razga. A síremléket pedig a család és a tisztelők állították, akik tudták, tudhatták, mit miért tesznek.
Rázga Pál
Mi, a forradalomban és szabadságharcban vállalt szerepe miatt csak Rázga Pálként írjuk, mondjuk – tiszteljük. Pedig, azt hiszem, akkor járunk közel az igazsághoz, ha Rázga Pált is azok sorába állítjuk, akik más nemzetiségűként álltak a haza, a magyar szabadság szolgálatában. Hiszen Rázga Pál Modorban, szlovák ősöktől származó német anyanyelvű embernek született, s mikor német, osztrák, cseh területeken töltött papi szolgálata után Pozsonyba jön, itt 1846-tól két évig német szóval inti híveit a hazaszeretetre… Nemzeti egyesületet szervez, nemzetőrség felállítását sürgeti, amikor Kossuth beszédeivel megrengeti a diétát, Rázga ezt a megváltás napjaként üdvözli. A Zöldfa erkélyén ott áll Kossuth mellett, s németül tolmácsolja annak beszédét. Bár egyes krónikások azt állítják, nem is tudott magyarul. Nem baj, az utókor ezeket az apró részleteket majd tisztázza. Már amennyiben nem lesz nagyvonalúbb (majdnem azt írtam: érettebb), és az ilyen csekélységek felett nem siklik át. Mert ugyan mit is számít annak a nyelve, aki a szabadság ágyúit áldja, aki tábori lelkészként Schwechatig kíséri az általa (is) verbuvált nemzetőröket, aki nem menekül el a városból (bár alkalma lenne rá) a felelősségrevonás elől?
A másik Rázgha, Rázgha József. Akit tévesen néhányszor Rázga Pál testvéreként tüntetnek fel. Unokatestvérek voltak.
Rázgha József
Rázga Pál 1798-ban született Bazinban, abban a városkában, ahonnét Rázgha József édesapja, Rázgha András evangélikus kereskedő származott. Aki később összeházasodott a felsőszeli Gyurcsy Eszterrel és Alsószeliben telepedtek le. Valószínűleg így és ekkor kerül a névbe az a bizonyos „h” betű. Itt született 1822-ben Rázgha József, aki a szabadságharc alatt honvédtisztként harcolt. Nem is akárhogyan! A horvátokkal vívott egyik csatában lábán kard által sérült, aminek következményét élete végéig viselte – bicegett. A szabadságharc leverése után 1850-ben tért haza, s élete végéig Alsószeliben gazdálkodott. Mint írják: nagy tudású ember és jó gazda hírében állott. Alsószeliben halt meg 1909-ben, itt van eltemetve is.
Egyik régi temetőjárásom idején leltem rá sírjára. Az év március 15-én virágot is vittem a sírjára, s ekkor ért az a szerencse, hogy találkoztam a honvédtiszt dédunokájával, Slaboňné Melde Mártával. Meghívott házába, ahol régi dokumentumokat mutatott meg: a szoba falán lévő festményeket. Az egyik dédapját, Rázgha Józsefet ábrázolta. Az a másik? – kérdeztem kerekre nyitott szemmel a lelkészi ruhát viselő férfire. Igen, ő Rázga Pál, dédapám unokatestvére, mondta.
Most, március tizenötödike előtt úgy gondoltam, érdemes lenne az analóg géppel készített felvételeket digitálissal is megismételni. A vállalkozás sikerrel járt. Annyiban persze nem, hogy Márta néni sajnos tavaly távozott közülünk, de lánya, a szintén Márta, szívesen kalauzolt a dokumentumok és emlékek között. Így közölhetjük örömmel a két szabadságharcost ábrázoló festményekről készült felvételeket, sőt a Rázgha Józsefet ábrázoló, átfotózott és némileg feljavított fényképet is.
Felvidék Ma, Görföl Jenő
Rázgha József
