Bugár Béla megoldotta a magyar-szlovák viszonyt. A Híd-Most (amely nem jelen idejű hidat jelent magyarul, hanem hidat két nyelven) elnöke frappánsan úgy fogalmazott, hogy mindkét félnek több engedményt kell tennie. Lesz akkor itt magyar–szlovák összeborulás, barátság, felebaráti szeretet, még egymás emlékkönyvébe is beleírunk.
Mégis, kedves Béla: miből kellene engednünk? Nekünk, itt, a Magyar Köztársaságban ugyan milyen konkrét ügyben kellene meghátrálnunk? Az elmúlt esztendő arcpirító szlovák provokációi után vajon mit kellene másként tennünk?
Egyetlen apró baj akad mindösszesen Bugár Bélával. Aprócska foltja, hogy azt ne mondjam, szépségtapasza az ő tündérmesei fordulatának, a Híd-Most sikersztorijának, hogy pártjáról mindeddig nem derült ki, magyar avagy szlovák képződmény. Értem én, hogy magyarok és szlovákok között hídra, pardon, mostra volna szükség, de azért ne tegyünk úgy, mintha Bugár Bélának nem volna múltja. Húsz éve élvonalbeli politikus, sok mindent mondott és tett már, sőt annak és mindennek az ellenkezőjét is, ahogyan azt más magyar vagy szlovák politikusok is szokták. De Bugár Béla sem szeplőtlen ártatlansággal lépett fel a ma magyar, holnap viszont szlovák vagyok elnevezésű felvidéki ringlispílre. A Híd-Mostban ott találjuk továbbá Csehszlovákia utolsó budapesti nagykövetét, Rudolf Chmelt, aki állítólag „normálisabb” szlovák… Akkor bezzeg nem volt elég „normális”, amikor a Dzurinda-kormány kulturális minisztereként keresztbe tett az MKP kisebbségvédelmi törvénytervezetének.
A Híd-Most a koalíciós tárgyalásokon a mérleg nyelvének készült. Kőkeményen lenullázhatták volna a Fico-korszak magyar- és polgárellenes törvénykezését – nem tették. Pontosabban tették volna ők, de elfogyott a bátorság. Vagy rövid a póráz. Esetleg a magyar képviseletnél fontosabb a 90-es év elején összeverbuvált szlovákiai magyar SZDSZ, a néhai Magyar Polgári Párt posztumusz képviselete, önkormányzatban, igazgatótanácsban, ahol csak lehet.
Nézzük csak, mit írt a minap a Híd-Most alkupozíciójáról a pozsonyi Új Szóban Molnár Norbert, aki mondjuk Duray Miklóst nagyjából annyira kedveli, mint Ján Slotát:
„A három szlovák párt egyértelműen azt jelezte, nem akarják, hogy a kisebbségek önmagukról döntsenek, a kisebbségi skanzen igénytelen és könnyebben kezelhető. A szlovák dominancia mindenek felett, egy magyar–szlovák párt is csak megtűrt lehet, mert nevében ott szerepel a magyar jelző. Hatalmas pofon ez a Hídnak és mindenkinek, aki azt hitte, lehet magyar–szlovák békés egymás mellett élés, természetes lehet a közös politikai akarat.”
Szóval, még az Új Szó szerint is… Akárhogy is finomkodunk, a Híd-Most felsült az első vizsgán. Más szóval, négy évig nem lesz magyar képviselet a pozsonyi parlamentben. Lesz viszont helyette egy elkent, magánbirodalmak euróin építkező, a kettős identitás, s így az asszimiláció irányát nyíltan mutató párt. Egy önfeladó, megalkuvó, magyarságát önkezével kiherélő fattyú párt. Háttérben Világi Oszkárral, a Slovnaft igazgatójával, Szlovákia Leisztingerével, aki finoman szólva sem a dunaszerdahelyi, szepsi vagy bősi kisemberek szemüvegén keresztül nézi a világot. Erre utal Bugár Béla első üzenete is: a Fidesz jöjjön ide, én nem megyek a Fideszhez. Derék nyilatkozat, az önálló gondolkodás fontos dokumentuma. A második pedig ez: mi a választóinknak akarunk bizonyítani, nem Semjén Zsoltnak, és nem Magyarországnak…
Egyenes beszéd, Bugár elnök. De ugye, észrevettük: a Híd-Most elnöke nem is titkolja ellenérzéseit tízmillió magyar nemzeti otthona iránt. Ez nem súlyos frusztráció? Nem a magyar pártból kiszorult politikus kis magánbosszúja zajlik a saját felvidéki közössége és magyar nemzete ellen?
Ehelyütt szólni kell a Magyar Koalíció Pártjának felelősségéről is. Hosszú-hosszú évek alatt elkopott, elhasználódott a hagyományos magyar érdekképviselet. Elhasználódott Pozsonyban, elkényelmesedett az önkormányzatokban, a párt kiüresedett, belső tartása megbillent. Viszont jelenleg az a helyzet, hogy az MKP nélkül nincs felvidéki magyar jövő. Nélkülük nincs magyar politika, nincs magyar tulajdon, nincs semmi. Ha gyorsan rendezik soraikat, akár már az önkormányzati választásokon bizonyíthatnak. Mindenesetre az MKP sikeressége legelsősorban a Híd-Most parlamenti sikereitől vagy kudarcaitól függ. Gondolom, az MKP-ben is tudják: a jelenlegi kormánykoalíció felettébb törékeny, és Fico már a kapuk előtt feni a kést.
Négy év múlva vissza kell foglalni a magyar mandátumokat a pozsonyi parlamentben.
Szentesi Zöldi László – megjelent a Magyar Hírlapban