Az ET kisebbségi nyelvekkel kapcsolatos ajánlásait 2011 végéig vizsgálják meg az érintett minisztériumok, s eddig dolgozzák ki azt is, mit tartanak megvalósíthatónak az ET Miniszteri Bizottságának ajánlásai közül. Többek közt ilyen határozatot hozott mai ülésén a kormány, amely jóváhagyta az Európai Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Chartájának szlovákiai végrehajtásáról készült II. jelentést. Szlovákia kormánya a döntéssel a III. ellenőrző jelentésre készül, melyet 2012 novemberében kell benyújtania az Európa Tanácsnak. A nyelvi charta Szlovákiában 2002. január elsejétől hatályos. Rendelkezései kilenc kisebbségi nyelvre vonatkoznak, a bolgárra, a csehre, a horvátra, a magyarra, a németre, a lengyelre, a romára, a ruszinra és az ukránra. Ezek a nyelvek különböző kritériumok alapján három csoportba vannak besorolva: 1) magyar nyel, 2) ruszin és ukrán nyelv, 3) a többi nyelv.
A második ellenőrző jelentést az SZK Külügyminisztériuma 2008. június 4-én fogadta el és 2008. július 30-án terjesztette az Európa Tanács főtitkára elé. Az ET szakértői bizottsága 2009. február 12. – 13-án vizsgálódott Szlovákiában, egyrészt terepen, azaz a kisebbségi közösségek soraiban vizsgálta nyelvi jogaik érvényesíthetőségét, másrészt Pozsonyban a központi államigazgatási szervekkel konzultált. 2009 májusában a kormányzati szervek elé terjesztette jelentését észrevételezés céljából. A 115 oldalas, részletes értékelő jelentés minden szlovák kötelezettségre kiterjed, mind a 9 nyelv vonatkozásában. A jelentés nagyra becsüli a szlovák szervek készséges együttműködését, ám általánosan komoly problémának tartja a nemzeti kisebbségek nyelvhasználati jogai érvényesítésének feltételéül megszabott 20 %-os lakossági arányt, mivel el lehetetlenné teszi a kisebbségi nyelv hivatali használatát ott, ahol ugyan jelentős számú kisebbség él, de nem teszi ki ezt a 20 százalékot. Ezt a „területi behatároltságot” a bizottság összeegyeztethetetlennek tartja a charta szellemével, és felszólítja a szlovák hatóságokat, hogy ezt a korlátot küszöböljék ki. A jelentés foglalkozik az egyes kisebbségi nyelvek közoktatásban, bíróságokon, közigazgatási szerveknél, médiában, kultúrában, gazdasági és társadalmi életben, határokon átnyúló együttműködésben betöltött szerepével. Ezekhez Szlovákia megjegyzéseket fűzhetett 2009 augusztusának végéig. Ezek összegzését követően születtek meg azok az ajánlások, melyeket az ET Miniszteri Tanácsa címezett Szlovákiának 2009. november 18-án, s főleg az alábbiak végrehajtását kérik:
1. bírálják felül azt a feltételt, hogy egy adott településen akkor használható a kisebbség nyelve a hivatali érintkezésben, ha az egy nemzetiséghez tartozók lélekszáma eléri legalább a 20 százalékot;
2. biztosítsák be az összes kisebbség nyelvének oktatását az oktatási rendszer minden szintjén, s erről a lehetőségről tájékoztassák a szülőket;
3. javítsák a pedagógusok felkészítésének színvonalát és hozzanak létre az elfogadott intézkedés megvalósítását figyelő, illetve az elért haladást értékelő szervet;
4. javítsák a közszolgálati televízió és rádió kisebbségi adásainak elérhetőségét minden kisebbség nyelvén, és támogassák a kereskedelmi rádiók és televíziók kisebbségi nyelveken történő adásait a hatályos korlátozó törvényi előírások megszüntetésével;
5. támogassák a kisebbségi nyelvű újságok kiadását;
6. továbbra is fokozzák az erőfeszítéseket annak a gyakorlatnak a felszámolása érdekében, hogy roma gyermekeket indokolatlanul kisegítő iskolába küldjenek, és szorgalmazzák a roma gyermekek roma nyelven történő oktatásának általánossá tételét.
Ezeket az ajánlásokat részletesen lebontva meg is magyarázza a jelentés. A községenkénti 20 százalékos küszöböt sokszor kifogásolják. A magyarázatból kiderül, hogy a százalékos nyelvhasználati korlát teljes elvetését tartanák helyesnek mindenütt, ahol több azonos nemzetiséghez tartozó egyén él. A nagyobb településeken ugyanis akár több ezres kisebbség is élhet, de nem juthat hozzá nyelvi jogaihoz. Szól a jelentés arról is, hogy minden állampolgár, aki anyanyelvén ír levelet valamely hatóságnak, hivatalnak, az anyanyelvén kapjon rá választ is (az emberjogi biztos gyakorlatát idézi jó példaként). A jelentés azt is javasolja, a vegyesen lakott területen tegyék lehetővé a nemzeti kisebbségek nyelvének tanulását a többségi nemzethet tartozók számára is. Ugyancsak megfontolásra javasolja, hogy a helységnévtáblák használatát se kössék százalékarányhoz, és kimondottan szóvá teszi, hogy a jelenlegi gyakorlat – amikor is a nemzeti kisebbség nyelvén feltüntetett helységnév kisebb méretű, mint az államnyelvű tábla – alacsonyabbrendűséget sugall. Hiányolja a kisebbségi nyelvű feliratokat az irányjelző táblákról.
Kifogásolja a jelentés, hogy kisebbségek által nagy számban lakott területeken sem kötelező az ő anyanyelvükön írt használati utasítást mellékelni az árucikkekhez, hogy a gazdasági életben, az írásos dokumentumokban szinte kizárólagos az államnyelv használata, még ott is, ahol kizárólag azonos nemzetiségű kisebbséghez tartozó emberek dolgoznak együtt.
Kiemelten fontosnak tartja a jelentés, hogy bármilyen megkötéstől függetlenül minden kisebbségi a közoktatás rendszerén belül juthasson hozzá anyanyelve tanulásához, tehát a szórványban élő is. Ezzel a kérdéssel nemzetiségekre lebontva is külön-külön foglalkozik, és a harmadik jelentésben az ET pl. Választ vár arra is, hogy a zsidó kultúra támogatásán belül mennyit fordít Szlovákia a jiddis nyelv oktatására, és az eddigi szlovák érvelés ellenére továbbra is sürgeti a bolgár és lengyel nyelv tanításának megoldását is. Külön fejezetet szentel a jelentés a ruszin kisebbség iskolai oktatásának, ugyanígy a roma kisebbségnek, esetükben a roma nyelvű oktatás bevezetését és kiterjesztését szorgalmazza. Az összes kisebbségre vonatkozóan ajánlásként fogalmazza meg az anyanyelvi képzést minden szinten, a szakképzést és a pedagógusképzést, illetve anyanyelvű pedagógusképzést beleértve. Mivel az utóbbira állami szinten eddig nem nyílt lehetőség, a jelentés ajánlásban fogalmazza meg, hogy az eperjesi és a komáromi, illetve a nyitrai egyetemen, a pedagógusképző karokon létesüljön ilyen központ, valamint a kisebbségek közoktatásával foglalkozó kutató és fejlesztő központ.
Visszafogottan ugyan, de keményen bírálja a jelentés, hogy a közmédiumok nemzeti kisebbségek nyelvén sugárzott adásai rendkívül kis műsoridejűek és nagyon rosszak a vételi feltételeik. Kimondottan kifogásolja, hogy a nemzeti kisebbségek csoportjainak nincsenek napilapjaik, sőt még hetilapjaik sem. A romákat külön is említi, amikor a napilap hiányát kifogásolja. A médiával kapcsolatosan az államnyelvtörvényből eredeztetett törvényi korlátozások eltörlését hangsúlyozza.
A szlovák külügyminisztérium szerint általános európai szabályozás arra vonatkozóan nincs, hogy egy-egy országnak hogyan kell bánnia az ajánlásokkal, ezért a kormány úgy döntött, a jövő év végéig az emberjogi és kisebbségügyi alelnök, az oktatási, a kulturális, a belügy-, az igazságügyi, a gazdasági, a munka-, szociális és családügyi, a közlekedési és a külügyminiszter megvizsgálja, milyen intézkedések hozhatók meg a javaslatok alapján.
Felvidék Ma
