Holnap kerül a kormány asztalára az államnyelvtörvény módosító javaslata, amely igazán jelentős változásokat egyelőre nem tartalmaz. Amolyan kozmetikai korrekciók vannak benne, semmi lényegi változás. Még a büntetések eltörlése is elmaradt a javaslatban. Tegnap a koalíciós pártok „szakértőinek” a parlament épületében tartott megbeszélésén állítólag éppen a büntetésekről folyt a legtöbb vita, de megállapodás nincs. Nem csupán a kulturális tárca és annak vezetője, Daniel Krajcer (SaS) tartja úgy, hogy a 100-5000 eurós büntetési tételt fenn kell tartani, hanem pártjuk nevében Jozef Viskupič (SaS) képviselő is kiáll mellette, hogy a törvény „ne váljon körmetlen-fogatlan” tigrissé… Magda Vášáryová (SDKÚ-DS) személy szerint eltörölné a szankciókat, de ez szigorúan csak a magánvéleménye, mert bevallotta: pártjának képviselői sem egységesek ebben a kérdésben. Mi meg még hozzátehetjük: emlékezünk Iveta Radičová – akkor még az SDKÚ képviselője – parlamenti felszólalására a Fico-kormány államnyelvtörvényének vitájában, amikor visszafogottan bírált, de erőteljesen hangsúlyozta: a szlovákiai magyarokat igenis rá kell kényszeríteni, hogy tökéletesen megtanuljanak szlovákul. A kényszerítéshez pedig kényszerítő eszközök is kellenek… A KDH tegnap el sem küldte képviselőjét a Krajcer-féle javaslat vitájára, nyilatkozni sem hajlandó a tervezett változásokról. Nekik különösebb gondjuk a Fico-féle nyelvtörvénnyel a megszületése idején sem volt. Pfundtner Edit (Most-Híd) volt az egyetlen, aki pártja nevében elfogadhatatlannak tartotta és tartja a szankciókat a törvényben (no meg a frakcióban ülő négy polgári konzervatív képviselő, de nekik beleszólási joguk a koalíciós politika alakításába nincs, legfeljebb pártjuk platformján mondhatnak különvéleményt). Mivel Krajcer szerint politikailag érzékeny kérdésről van, amely a koalíciós tanács elé kerül, végleges formát később ölt majd a módosítás.
Magda Vášáryová szerint nincs konszenzus a koalícióban arról sem, hogy az alkalmi nyomtatványoknak – mint a kálazi színjátszók színlapja – kötelező kétnyelvűségét eltöröljék, arról meg végképp, hogy a kisebbségek nyelvhasználati küszöbét 20-ról 10-százalékos lakosságarányra csökkentsék. A koalíciós vezetőknek hát lesz mit megbeszélniük ma – csak a nyelvtörvény kapcsán is. A választások után megfogalmazott koalíciós tézisek – a hozzájuk szóban bőven tálalt körítéssel – mára már jócskán átalakultak, elpárolgott róluk a rózsaszín máz, az ígéretek vonzó illata. Mire a Radičová-kormány első száz napja letelik, a kisebbségi jogok kérdése a feledés homályába merül. Azért is, mert politikai képviselete most már a szlovákiai magyarságnak a parlament szintjén nincs. És hát a kormány szintjén sem történt semmi. Rudolf Chmel „valódi jogkörökkel felruházott hivatala, mely érdemi kisebbségi jogvédelmet jelenthetne”, nincs sehol. A Most-Híd kormányalelnöke a Dušan Čaplovičtól megörökölt sóhivatalban ül egyelőre, s neki pártelnöke – a környezetvédelmihez hasonlóan – tárca nélküli státust sem kért a beharangozott, ám hatásköri törvénymódosításban napirendre még nem tűzött hivatala felállításához és működtetéséhez.
Persze, Rudolf Chmel légüres térben tartása lehet szándékos is, ahogyan a Velencei Bizottság ajánlásainak „megelőzése” is. Módosítsa csak a koalíció a magyaroknak és a többi kisebbségnek elfogadhatatlan jogszabályokat úgy, hogy azon a Most-Híd felelőseinek neve se szerepeljen, mert akkor ki lehet majd mosakodni belőle… Mint az első és a második Dzurinda-kormány idején, mert ebben akkor Bugár nagy gyakorlatra tett szert. Ahogyan azt is megtanulta: mindig vannak fontosabb, zsebre menő kérdések. Ebben a koalícióban három pártelnök ugyanazt az 1998 – 2006-os vonalat tartja fenn, amit ellenzékben az MKP kinőtt, s változást Richard Sulík és pártja sem hozott. Sokat várni a pártvezérek találkozójától így nem lehet. Itt az ideje elkezdeni felismerni ezt.
Felvidék Ma, ngyr
