Egy dologban tiszta képet festett száz nap alatt a kormánykoalíció. Szolidaritás ügyében. A programnyilatkozat megígérte: a megbízatási időszak végére bevezetik Richard Sulík adóbónuszát. Ma a Szlovák Televízióban Iveta Radičová megerősítette: készül ennek a bevezetése a nyugdíjrendszerben. Az első pillérből belátható időn belül „szolid” egyen-nyugdíjat fognak folyósítani minden nyugdíjasnak. Ezért hívják szolidáris pillérnek.
Nekem a hír azt mondja: fuccs a Kaník-reformnak. Jön az önjáró, önfenntartó, neoliberális „hozraszcsotok” ideje. Mert mit ígért a második Dzurinda-kormány nyugdíjreformja? Biztosítási elven nyugvó, hárompilléres nyugdíjrendszert. Az első pillérben (a törvényben kötelezően megszabott biztosítási járulék fejében) befizetésfüggő nyugdíjjáradékot, némi szolidaritási korrekcióval (a képlet is a törvény része, ez ama jeles „személyi bérhányados”, melynek felső határa van, ezért is becézték „szolidáris” pillérnek). A második és harmadik nyugdíjpillér teljes mértékben befizetésfüggő. Ki mennyit takarít meg, annyit vehet ki belőle. Annak idején 17-20 éves átmenetet terveztek a reform kiteljesedéséig, amely idő alatt – a törvény értelmében – az állam saját forrásokból köteles pótolni az első pillérből kieső összeget (a járulék 50 százalékát), mely a magán nyugdíjalapokba kerül 2004 óta. Erre tették félre – állítólag – a gázművek eladásából befolyt milliárdokat, kipótolva a foglalkoztatási és a táppénzalapban évente fennmaradt 5-7 milliárd koronás összeggel. A későbbi évekre újabb, a közvagyon értékesítéséből származó pénzeket ígértek pótlásul. Ezekről most már senki nem beszél.
Újfajta szolidaritás következik: az úgynevezett igazságos szolidaritás kora. Hogy mitől lesz igazságos, ha volt kollégám 401 eurós nyugdíját – 42 évet rádiózott érte! – egyszer csak a Sulík-bónusz (az aktuális létminimum) szintjére csökkentik, hogy ugyanide emelhessék azét, aki jelenleg még létminimumnyit sem kap, nem tudom. Feltehetőleg nem vagyok eléggé szolidáris, és baj van az igazságérzetemmel is. Régimódi vagyok. No meg persze: még annak a nemzedéknek a tagja vagyok, amely kiszorult a reformrendszerből. Az Európai Unió is az „öreg munkavállalók” között tart számon, mivel már elmúltam 50 éves. A nyugdíjra viszont fiatal vagyok, így épp akkor leszek majd jogosult rá, amikor már nem nyugdíjat folyósítanak majd nekem, hanem „bónuszt”, a vénségemért. És még csak választást sem adnak, mert annyira azért neoliberális ifjú vállalkozóink sem merészek, hogy a bónusz mellé felajánlják – az igazságos szolidaritás jegyében -, hogy ki lehet váltani a nyugdíjas éveket egy síremléknyi végkielégítéssel, 62. születésnapomon beszúrt, örök álomra szenderítő injekcióval és államilag finanszírozott temetéssel. Pedig így lennék igazán szolidáris, és velük szemben igazságos: maximum egy-két évnyi bónuszba kerülnék, és még csak rettegniük sem kéne, hogy 20-25 évig nyúzom majd a kasszájukat… (Remélem, lesz olyan honatya, aki olvassa, és a sajátjává teszi, a parlament elé terjeszti javaslatomat.) Magammal szemben is így lehetnék kegyes. Nem szeretnék úgy távozni e földről, hogy megfosztassam emberi méltóságomtól. Ennyit talán megérdemelnénk mi is, akik az elmúlt húsz évben, de az azt megelőző negyvenben sem tudtunk vagyont harácsolni…
Mondom újfajta, igazságos szolidaritás kora következik. Nem csupán a nyugdíjak terén. Az egészségbiztosítási rendszerben is. (Annak is fuccs.) Januártól nem lesz kivétel. Minden jövedelemadó-köteles bevételből egészségbiztosítási járulékot is kell fizetni. Ha kisnyugdíjasként kiadok mondjuk egy szobát a lakásomban, hogy a rezsit bónuszból is fizetni tudjam, lesz rá adó és egészségbiztosítási járulék is. Ha meg öreg európai munkavállalóként már a kutyának sem kellek, s unom, hogy kéthetente stempliket hajszoljak az ország összes munkáltatójánál annak igazolására, hogy nincs szüksége rám, két dolgot tehetek: elmehetek kényszervállalkozónak, vagy önkéntes munkanélkülinek (a szocializmusban ezt közveszélyes munkakerülésnek, élősködésnek hívták, és büntették). Ha kényszervállalkozóként, négermunkával havi 400-500 eurót összetalicskázok, az országos átlagbér 44,2 %-ából számolt minimális járulékot kell a nyugdíjbiztosításra és az egészségbiztosításra befizetnem. (Megélhetésre marad vagy 200-220 euróm. Azaz: szoktatom magam a Sulík-bónuszhoz. Meg az igazsághoz, az eltörölt kivételhez: mert ez az összeg kevesebb mint az országos átlagbér 44,2 %-a.)
Ha öreg európai munkavállalóként, amikor már a kutyának sem kellek, úgy döntök: önkéntes munkanélküli (a szocializmusban háztartásbelinek hívták) leszek, akkor csak egészségbiztosítási járulékot kell fizetnem, míg el nem érem a nyugdíjkorhatárt. Jelenleg ez éppen akkora összeg, amekkorát az államkassza fizet a saját biztosítottjai (gyerekek, nyugdíjasok stb.) után. Azt hiszem, havi 31-32 euró. De mert a kivételek megszüntetésének és az igazságos szolidaritásnak a kora következik, január elsejétől jövedelem nélküli önkéntes munkanélküliként is annyit kell majd fizetnem, mintha kényszervállalkozó lennék, vagyis az országos átlagbér 44,2 százalékának 14 százalékát. Ez pár cent híján havi 60 euró. S kell mindezt tennem annak az elvnek az alapján, hogy minden adóköteles jövedelemből kötelező lesz egészségbiztosítási járulékot fizetni. A nem létezőből is. Ivan Uhliarik miniszter parlamentbe terjesztett törvénymódosításában fehéren-feketén ez áll. Gondolom, a keresztényi szeretet jegyében jutott arra a következtetésre, hogy az öreg európai munkavállalókat, amikor már a kutyának sem kellenek, valahogy csak meg kell büntetni a közveszélyes munkakerüléséért vagy élősködésért (ha van eltartójuk), mert az igazságos szolidaritás ezt követeli. (Főleg olyankor, amikor az egészségügyi ellátórendszer el van adósodva, a kormánynak viszont esze ágában sincs az egészségbiztosítási törvényben lefektetett 5 százalékos járulékot befizetni a sajátjai után, hanem csak négyre hajlandó.)
… és ez csak két példa, 100 nap alatt. A nagy csomag összes törvényén még nem rágtam át magam. Nem tudom, Ľudovít Kaník (ő ott ül a parlamentben) vagy Rudolf Zajac (az egészségügy reformere) megtette-e, s ha igen, felsikoltottak-e. Mert a fenti történetek és kérdések a laikus kisemberéi. Ám az a káosz, ahogyan most utódaik nekiálltak szétverni a szakszerű munkával felépített rendszerüket, rosszabb a Fico-kormányénál. Ő is rögtönzött, igaz. Kihúzott néhány téglát a falból, de az építmény statikáját nem bántotta. Most viszont – úgy tűnik – az „ebben neked lesz igazad, ebben meg nekem” politikája, amit a kormányfő kompromisszumnak próbál beállítani, s oly vehemensen magyarázott e hétvégén többször is, oda vezet, hogy nem ismer rá az ember a Kaníkot váltó egykori szociális miniszter asszonyra, aki akkor vaslogikájával, következetes érvrendszerével, szakszerűségével tűnt ki társai közül. Mára mintha mindent elfelejtett volna. Pedig száz napja arra tett esküt, hogy országot fog irányítani…
Gyurkovits Róza, Felvidék Ma
