A húsvétvasárnapi ünnepélyes szentmisét április 24-én délelőtt negyed 11-kor mutatja be XVI. Benedek a Szent Péter téren. A szertartás végén a pápa a Szent Péter-bazilika központi loggiájáról Urbi et Orbi áldását adja az Örök Városra és az egész világra.
„A te föltámadásodon, Krisztus, ég és föld ujjong…” (Liturgia Horarum)
Kedves Testvérek Rómában és a földkerekségen!
Húsvét hajnala elénk idézi a régi és új örömhírt: Krisztus feltámadt! Ennek az eseménynek a visszhangja, amely a húsz századdal korábbi Jeruzsálemből ered, folyamatosan hallható az Egyházban, élővé teszi a Jézus Anyjában, Mária szívében dobogó hitet, Magdolna és a többi asszony hitét, akik először látták meg az üres sírt, Péter hitét és a többi apostolét.
Máig hatóan – technológián túli kommunikációnk korában – a keresztények hite erre az örömhírre alapul, azoknak a nővéreknek és testvéreknek a tanúságtételére, akik először látták az elhengerített követ és az üres sírt, azután a misztikus hírnököket, akik azt bizonyították, hogy Jézus, a keresztre feszített föltámadt. Azaz ő maga, a Mester és az Úr élő és érinthető, megjelent Mária Magdolnának, a két emmauszi tanítványnak, s végül a tizenegynek, akik az utolsó vacsora termében gyűltek össze (vö. Mk 16, 9-14).
Krisztus föltámadása nem spekuláció, s nem misztikus tapasztalat gyümölcse: egy olyan esemény, amely kétségtelenül túllép a történelmen, de ugyanakkor egy olyan esemény, amely a történelem egy meghatározott pillanatában valósult meg, és kitörölhetetlen lenyomatot hagyott benne. A fény, amely elvakította az őröket, akiket azért állítottak oda, hogy Jézus sírjánál virrasszanak, túlszárnyalta az időt és a teret. Ez egy másfajta fény, isteni, amely széttörte a halál árnyékát és meghozta a világba Isten ragyogását, az Igazság és a Jó ragyogását.
Amint a nap sugarai tavasszal kirügyeztetik a fák ágait és megnyitják a rügyeket, úgy az a kisugárzás, amely Krisztus feltámadásából árad, erőt és értelmet ad minden emberi reménynek, minden várakozásnak, kívánságnak és tervnek. Ezért örvendez ujjongva az egész kozmosz, az emberiség tavaszával egyesülve, amely a néma teremtett világ dicsőítő himnuszának közvetítőjévé válik. A húsvéti alleluja, amely visszhangzik a világban zarándokló Egyházban – kifejezi a mindenség csöndes ujjongását, s mindenek előtt minden Istenre őszintén nyitott emberi lélek sóhajtását, sőt, azokét is, akik elismerik végtelen jóságát, szépségét és igazságát.
„A te föltámadásodon, Krisztus, ég és föld ujjong…” Erre a dicsőítésre szóló meghívásra, amely ma az Egyház szívéből száll fel, „az egek” teljes erőből válaszolnak: az angyalok serege, a szentek és a boldogok a mi ujjongásunkban egyesülnek. A mennyben mindenütt béke van és öröm. De sajnos nincs így a földön! Itt, a mi világunkban a húsvéti alleluja még szemben áll a siralmakkal és kiáltásokkal, amelyek annyi fájdalmas helyzetből adódnak: nyomorúság, éhség, betegség, háború, erőszak. És pontosan ezért halt meg és támadt fel Krisztus! A mi mai bűneinkért halt meg, és a mi mai történelmünk megváltásáért támadt fel. Ezért üzenetem mint egy prófétai előjelzés el akar érni mindenkit, mindenekelőtt a népeket, és közösségeket, akik a megpróbáltatás óráját szenvedik, hogy a feltámadt Krisztus nyissa meg számukra a szabadság, az igazságosság és a békesség útját.
Hadd örvendezzen újra az a föld, hol elsőként áradt szét a Feltámadott világossága. Érje el Krisztus ragyogása a Közel-Kelet népeit, hogy a békesség és az emberi méltóság fénye legyőzhesse a sötétséget és a megosztottságot, a gyűlöletet és az erőszakot. A diplomácia és a párbeszéd vehesse át Líbiában a fegyverek helyét, hogy a jelen konfliktusokkal terhes helyzetben lehetségessé legyen a humanitárius közbeavatkozás azok javára, akik az összecsapások következményeitől szenvednek. Tegyen a közjóért minden polgár, és főleg minden fiatal az észak-afrikai és közel-keleti országokban, hogy olyan társadalmat építhessenek, amelyben sikerül leküzdeni a szegénységet, és amelyben minden politikai döntést az emberi személy iránti tisztelet sugalmaz. Minden segítség jusson el azokhoz, akik konfliktus elől kényszerülnek menekülni, és számos afrikai ország politikai menekültjeihez, akik hátra kényszerültek hagyni mindent, ami kedves nekik; találjanak befogadásra jóakaratú emberek közt, hogy az oly sok testvérünket és nővérünket nyomasztó nélkülözésre a szolidaritás lelkületében születhessen válasz; és hadd érjék el támogatásunkat és nagyrabecsülésünket kifejező szavaink azokat, akik e téren nagylelkű cselekedeteket visznek végbe és példamutató tanúságot tesznek.
Hadd alakuljon ki újra békés együttélés Elefántcsontpart népei közt, akiknek nagy és sürgető szükségük van arra, hogy újra a kiengesztelődés és megbocsátás útjára léphessenek, hogy begyógyulhassanak a közelmúltbeli erőszakos cselekmények mély sebei. Találjon vigaszt és reményt Japán népe a közelmúltbeli földrengés drámai következményei közepette, s vele együtt azok az országok is, amelyeket az elmúlt hónapokban fájdalmat és szorongást szülő természeti csapások sújtottak.
Örüljenek az egek és a föld mindazoknak a tanúságtételén, akiket támadás, vagy akár üldöztetés ér a Jézus Krisztusba vetett hitük miatt. Feltámadásának győzelmi üzenete mélyítse el bátorságukat és bizalmukat!
Kedves Testvérek! A föltámadt Krisztus előttünk jár az új egek és új föld felé (vö. Jel 21,1), ahol végül majd mi is mint egy család, ugyanannak az Atyának gyermekei fogunk élni. Ő velünk van az idők végezetéig. Kövessük őt ebben a sebzett világban, alleluját énekelve! Szívünkben öröm és fájdalom, tekintetünkben mosoly és könnyek. Így van ez a mi földi valóságunkban. Krisztus azonban feltámadt, él és velünk halad. Ezért énekeljünk és járjuk hűséggel és kötelességteljesítéssel e világ útjait, tekintetünket az égre szegezve!
Áldott Húsvétot mindenkinek!
(Ford. Kató Eszter és Pákozdi István)
