A Kálvinista Szemle májusi számában “Komaróc Szeszta leányegyháza – Lelkész házaspár gondozza a két gyülekezetet” címmel olvasható írás a református gyülekezetről, és az azt vezető Parti Tibor és felesége, Partiné Szaszák Katalin munkájáról.
A két szomszédos település, Szeszta és Komaróc Kassától mintegy húsz kilométerre fekszik. A közel nyolcszáz lakosú Szesztán a népesség tíz százaléka szlovák nemzetiségűnek vallja magát. A reformátusok száma 275, anyaegyházközségként tartják számon őket, templomuk a 19. század közepén épült klasszicista stílusban. A szomszédos Komarócon csak fele annyian élnek, de jelentősebb magyar népességgel. A református közösséghez, amely leányegyházközség, 176-an tartoznak. Az istentiszteleteknek helyt adó templomot 1875-ben emelték. Ezekbe a gyülekezetekbe kapott kihelyezést a teológia elvégzése után, hét évvel ezelőtt Parti Tibor és felesége, Partiné Szaszák Katalin, aki ugyancsak lelkipásztor.
– Vasárnap délelőtt heti rendszerességgel tartunk mindkét gyülekezetben istentiszteletet, Szesztán pedig (mivel igény mutatkozik rá) délután is. A hívek számára szinte az egész év folyamán vannak heti egy-egy alkalommal bibliaórák is, amit csak a kéthónapos nyári szünet alatt függesztünk fel. A fiatalok számára van hittan és kátéoktatás – sorolja Parti Tibor lelkipásztor a gyülekezeti alkalmakat.
Szesztán átlagosan hatvanan-hetvenen, Komarócon negyvenen-ötvenen járnak a vasárnapi istentiszteletekre, ami a reformátusok számához mérten nem is olyan rossz arány.
– Egy lelkipásztor azonban sohasem lehet elégedett a templomba járók arányával, mégis örülünk annak, hogy hétről hétre ennyien összegyűlnek az Isten házában – mondja Parti Tibor, aki a legfontosabbnak mégis azt tartja, hogy akik eljönnek az alkalmakra, azok szívvel-lélekkel gyűlnek össze Isten magasztalására. A padsorokban ugyan minden generáció képviselteti magát, de sajnos, a többséget mégis inkább az idősebb korosztály alkotja, bár vannak szép számmal fiatalok és középkorúak is az istentiszteleteken.
– Mindkét gyülekezet élő. Istenben bízva és belé vetve a reménységünket, hisszük és valljuk, hogy sok-sok év múlva is meglesznek ezek a közösségek, annak ellenére, hogy a létszám inkább stagnáló, mint növekedő tendenciát mutat. A születések és az elhalálozások száma is hasonló. Hiányoljuk azokat, akik reformátusnak vallják magukat, de kevésbé veszik ki részüket a gyülekezeti életből – mondja a lelkipásztor. Ezért is fogalmazódott meg az az elgondolás két évvel ezelőtt, hogy a presbiterekkel közösen – családlátogatás keretében – megpróbálják felrázni azokat a híveket, akik ez idáig valamilyen okból kifolyólag távol maradtak a közösségtől.
Az elmúlt két év folyamán mindkét faluban sikerült minden református családot meglátogatniuk a lelkipásztoroknak, egy-egy presbiter kíséretében.
– Lehetőség adódott, hogy elbeszélgessünk nemcsak a mindennapi életről, hanem az egyházhoz való viszonyulásukról is. A személyes találkozások arra is jók voltak, hogy még közelebb kerüljenek az egyháztagok a megváltó Jézushoz. Hiszem, hogy a látogatásoknak meglesznek a pozitív eredményei, egy-két lélekkel már megnövekedett a templomba járók száma, és olyanok is megjelennek egy-egy alkalommal, akik eddig távol maradtak a gyülekezettől – mondja reménykedve a lelkipásztor, hozzátéve, hogy most az idősek, betegek és a magányosok látogatása került előtérbe. A terv az, hogy a presbiterek majd egyedül vállaljanak ilyen szolgálatot.
Szesztán és Komarócon gyermek-istentiszteletet a megszokott formában nem tartanak. Főleg azért nem, mert inkább a templomba járásra buzdítják a lelkipásztorok az iskolás korúakat. A tapasztalatuk az, hogy az istentisztelettel egy időben tartott gyermek-istentisztelet nem ösztönzi a gyermeket a templomba járásra, és nem rögzül benne, nem tapasztalja meg a közösségnek, a gyülekezetnek a fontosságát.
Viszont idekerülésük óta egy játékkal próbálják ösztönözni a hittanosokat az istentiszteletek látogatására: piros ponttal jutalmazzák azokat, akik vasárnap részt vesznek a gyülekezeti alkalmon. Az így kapott pontokat az év végén összesítik, s az első három helyezett értékes könyvjutalomban részesül; gyerekek versengenek egymás között, hogy minél több pontot gyűjtsenek be. Sátoros ünnepek előtt ún. áhítatosdélutánokat tartanak a gyermekek számára: kötetlen beszélgetésekkel, bibliai történetekkel, versekkel és énekekkel készülnek és hangolódnak rá az ünnepre.
Nyáron évről évre kirándulnak a gyermekekkel. – A cél: megismertetni az ifjúsággal a történelmi nevezetességeinket, templomainkat, várainkat, kastélyainkat. Ellátogattak már Betlérbe, Krasznahorkára, Borsiba, Szepesváraljára, Fülekre, Zólyomba. Különösen örülnek annak, hogy egy-egy ilyen kirándulásra más felekezetű gyermekek is jelentkeznek. A középiskolás fiatalokkal az elmúlt években Auschwitzban és Egerben jártak, és meglátogatták az észak-magyarországi várakat. A lelkipásztorok és a szülők a gyermekeket egyházi táborokba is elküldik (általában a Firesz által szervezetteken vesznek részt). Testvéri kapcsolatot ápolunk az Erdélyben levő maroscsapói református gyülekezettel, lehetőség szerint látogatjuk egymást. Az ilyen alkalmak mindig gazdagítanak bennünket, erősödünk hitben, reménységben, szeretetben. Egy-egy ilyen találkozás alkalmával mélyebbre jutunk az egymással és Istennel való kapcsolatunkban is, épülünk egymás hite által – vallja a lelkipásztor.
Annak ellenére, hogy létszámban egyik gyülekezet sem nagy, mindkettőnek nagy tervei vannak. Komarócon az elmúlt évben újult meg a templombelső, már csak a homlokzatot kellene rendbe tenniük. Erre majd a közeljövőben kerítenek sort, az anyagiak függvényében.
– A korábbi munkálatoknál is szépen adakoztak a hívek, sokszor még erejük felett is – mondja a lelkipásztor, aki azért elárulja, hogy a gyülekezet nem tudta volna teljes mértékben állni a felújítással járó költségeket, ezért több helyre is pályáztak. Kétszer kaptak ily módon pénzt magyarországi forrásból, valamint egy alkalommal a Szlovák Köztársaság Kormányhivatalától is. A munkálatokhoz még így is szükség volt kölcsönt felvenni az Egyetemes Egyház Segélyalapjától.
Sajnos a szesztai templom állaga is romlik, ezért szükséges lesz ott is minél hamarabb elindítani a felújítást. – Elsődleges feladatunk, hogy mindkét templomot rendbe tegyük, de sort kell kerítenünk a parókia tatarozására is. Lelki téren pedig úgy igyekszünk végezni a megkezdett munkát, hogy az meghozza a gyümölcsét – mondja a jövőbeli terveket ismertetve Parti Tibor lelkipásztor.
Felvidék.ma, Reformata
