Két hétig bírta ki Robert Fico miniszterelnökként Magyarország fricskázása nélkül. Előbb gesztusértékű nyilatkozatokat tett a kétoldalú kapcsolatok fontosságáról, aztán megjegyezte, egy csomó fontosabb dolga van, mint Orbán Viktorral foglalkozni, végül hétfőn már a korábbi önmagát idézte, amikor az állampolgársági törvény sajátos, Magyarországot nem érintő módosításáról beszélt.
Előbb gesztusértékű nyilatkozatokat tett a kétoldalú kapcsolatok fontosságáról, aztán megjegyezte, egy csomó fontosabb dolga van, mint Orbán Viktorral foglalkozni, végül hétfőn már a korábbi önmagát idézte, amikor az állampolgársági törvény sajátos, Magyarországot nem érintő módosításáról beszélt.
Ficónak alapvetően az fáj, hogy a 2010 nyarán, előző kormányzása idején elfogadott jogszabály ugyan a magyarok kettős állampolgárságának megakadályozása céljából született, mégis több szlovákot sújtott, mint magyart. Az a kitétel, miszerint automatikusan elveszíti állampolgárságát az, aki felveszi egy másik államét, számos cseh állampolgárságot szerző, többnyire Csehországban élő szlováknak okozott problémát. Nem sikerült kizárólagossá tenni a felvidéki magyarok büntetését, ezért kis csiszolásra szorul a hírhedt jogszabály, amely egyébként jelenleg is a pozsonyi alkotmánybíróság döntésére vár. Úgy tűnik, Fico kevés pozitív tulajdonságának egyike az őszinteség. Ahogyan már az eredeti törvény megfogalmazásakor is nyíltan hangoztatta, hogy a cél a szlovákiai magyarok kettős állampolgárságának megakadályozása, most sem tagadja: Magyarország viszonylatában nem változik a jogszabály. A terv megvalósítása egyelőre homályos, hiszen az uniós jog ugyan az állam hatáskörébe sorolja az állampolgárság kérdésének szabályozását, a nemzeti alapon történő megkülönböztetést azonban tiltja. Fico korábban jelezte, úgy kívánják módosítani az állampolgársági törvényt, hogy azok a személyek nem veszítenék el szlovák állampolgárságukat, akik lakhellyel rendelkeznek abban az országban, ahol másik állampolgárságukat szerezték. A magyar törvény lényege ugyanakkor éppen a magyarországi letelepedés nélküli honosítás.
Vélhetően Fico csak a miheztartás végett, a magyarellenes szavazóknak szánt üzenetként említette meg, hogy csak Magyarország tekintetében nem lesz változás, bár a szlovák miniszterelnököt ismerve, semmi sem zárható ki. Amennyiben az eredetileg tervezett törvénymódosítás valósul meg, akkor a magyar állampolgárságot kérvényező felvidéki magyarok számára a helyzet lényegében valóban változatlan marad, de a vállalkozó kedvűeknek nyílik egy jogi kiskapu, hiszen az életvitelszerű magyarországi tartózkodás bizonyítása esetén akkor is megtarthatnák mindkét állampolgárságukat, ha szülőföldjükön, Szlovákiában maradnak. Amúgy Fico már régen elérte célját. A felvidékiek tartanak a retorziótól, attól, hogy jogilag idegenek lesznek saját otthonukban, így finoman szólva sem állnak sorban a magyar állampolgárságért, márpedig Pozsonyban ez volt a cél.
Naivitás lett volna a magyarok ellen Ficóék által elfogadott törvény eltörlését éppen Ficóéktól várni, amikor azon az Iveta Radičová vezette, a Most – Híd pártot is magában foglaló előző kormánykoalíció sem változtatott.
Egyelőre ezzel a teherrel kell újraindítani a magyar–szlovák kapcsolatokat. Nem könnyű feladat ez a határon túli magyarok iránti felelősségvállalást politikája előterébe helyező Orbán-kormány számára. Divatos szóval igazi kihívásnak is nevezhetnénk Budapest és Pozsony alakuló viszonyát, amely ugyanakkor gazdasági, politikai szempontból megkerülhetetlen, ha kicsit is komolyan gondoljuk a közép-európai együttműködés erősítését az ebben ellenérdekelt Európai Unión belül. Ha minden igaz, jövő csütörtökön, a visegrádi négyek varsói csúcstalálkozóján Orbán Viktor külön megbeszélést folytat Ficóval is. A sportrovatban az ilyen meccset emlegetik rangadóként.
Forrás: Pataky István, Magyar Nemzet
Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”33513,33510,33484,33515″}
