Mint ahogy azt korábban is írtuk, nyelvhasználati konferenciát szervezett a Nemzetpolitikai Kutatóintézet Budapesten a Magyarság Házában, melyen Felvidékről Tóth Károly és Horony Ákos adott elő. Utóbbi előadásának szövegét portálunk közli is:
„A magyar hivatali nyelvhasználat dél-szlovákiai helyzetéről 2010 előtt nem készült a magyar nyelvterület egészét átfogó felmérés. Nyelvészek és szociológusok ugyan foglalkoztak a kérdéssel korábban is, de kutatásaik részeként jellemzően csak egy-egy településre kiterjedően vizsgálták a magyar nyelv hivatalos használatát a gyakorlatban, vagy szűkebb mintával dolgoztak.
A 2009-es államnyelvtörvény szigorítás ezen a területen is új impulzusokkal szolgált. Amikor a módosítás körüli vita kibontakozott és „nemzetközi” dimenziót nyert az EBESZ kisebbségügyi főbiztosának, majd a Velencei Bizottságnak a bevonásával, kiderült, hogy felvidéki magyarként ugyan nap mint nap érzékeljük, hogy anyanyelvünket korlátozott mértékben használhatjuk, de számokkal alátámasztani, bizonyítani ezt nem nagyon tudjuk. A nemzetközi szakértők pedig konkrétumokra voltak kíváncsiak.
De ez teljesen érthető is volt, hisz a szigorításnak és a szankciók ismételt bevezetésének a szlovák kormányzat által hangoztatott indoka az volt, hogy az államnyelvtörvényt nem tartják be a magyarlakta településeken, a Dél-Szlovákiában élő (vagy oda ellátogató) szlovákok nyelvhasználati jogai nincsenek biztosítva és súlyosan sérülnek, amit azzal támasztottak alá a Kulturális Minisztériumban, hogy számos állampolgári bejelentést kaptak emiatt. A szlovák hatóságok ezt elmondták, mutattak pár bejelentést, mi elmondtuk az ellenkezőjét, mutatni viszont nem nagyon tudtunk semmit, statisztikailag értékelhető számokkal pedig egyáltalán nem rendelkeztünk.
Ekkor merült fel annak az ötlete, hogy szükséges lenne a teljes magyarlakta területen felmérni a hivatali nyelvhasználat helyzetét. A felmérés végül 2010 nyarán valósult meg a Fórum Intézet és a diákhálózat aktivistáinak együttműködésében. A felmérés kérdőívvel történt, amely 74 kérdést tartalmazott. A válaszokat személyes megkereséssel gyűjtötték be az aktivisták és bónuszként hatalmas fényképes dokumentációt is készítettek a vizuális nyelvhasználat állapotáról. A felmérés 535 magyarlakta településre terjedt ki, ahol a 2001-es népszámlálás szerint a magyarok aránya meghaladta a 10%-ot.
A felmérés nem terjedt, nem terjedhetett ki mindenre, a kereskedelemben vagy gazdasági területen nem vizsgálta a helyzetet, az állami hivatalokat sem vizsgálta, valójában nagyobbrészt a helyi önkormányzatokra (polgármesteri hivatalokra) összpontosított. A válaszadó személyek általában a polgármesterek, vagy a községi hivatal alkalmazottai voltak. A felmérés jogászi szemlélettel mérte fel a „terepet”, alapvetően a nyelvhasználatra vonatkozó jogszabályok érvényesülését vizsgálta a települési önkormányzatok tevékenységében. De emellett rákérdezett például az egyházi nyelvhasználatra, az oktatási intézményekkel kapcsolatos adatokra a településen, arra is például, hogy a járás székhelye magyarlakta település-e, stb., és végül különösen tanulságos volt, hogy megkérdezte a válaszadót, hogy véleménye szerint milyen „a hivatalos nyelvhasználat helyzete a településen” és az mik az esetleges problémák, lehetséges megoldások?
Azt még azért a felmérés kapcsán tudni kell, hogy amikor 2010-ben készült, az államnyelvtörvény szigorítása már majd egy éve hatályban volt, az első Fico kormányt viszont már felváltotta a Radičová kormány ugyanakkor a kisebbségi nyelvhasználati törvény még nem tartalmazott semmiféle szankciót , amely csak 2011-ben – az államnyelvtörvény mintájára, de persze jóval szűkebb terjedelemben – került be a törvénybe.
A kormányváltást követően 2010-ben módosult az államnyelvtörvény, majd 2011-ben módosult a kisebbségi nyelvhasználati törvény is, ennek részletezése meghaladná az előadás kereteit, de a módosítás két eleméről viszont szólni kell, mivel témánkat közvetlenül érinti. Az államnyelvtörvény mintájára bekerült a kisebbségi nyelvtörvénybe, hogy kétévente a kormányhivatalnak jelentést kell készítenie a kisebbségi nyelvek használatának helyzetéről, valamint szankcionálható közigazgatási szabálysértésnek minősítette, ha valamely közigazgatási szerv nem ad tájékoztatást a kormányhivatalnak a kisebbségi nyelvhasználattal kapcsolatosan, amikor erre a kormányhivatal felszólítja. Az első ilyen jelentés elkészítését 2012-re írta elő a törvény, melynek előkészületeként a kormányhivatal két felmérést is készített. Még 2011-ben a helyi önkormányzatok nyelvhasználatát mérte fel, 2011 júliusában 656 települést, ebből 512 magyarlakta településnek postáztak egy kérdőívet, ami a hivatali nyelvhasználattal kapcsolatosan tett fel kérdéseket, majd 2012 novemberében a magyarlakta településeken található állami szerveknél is végeztek egy kérdőíves felmérést. Ezek eredményei belekerültek a 2012-es kisebbségi nyelvhasználat állapotáról szóló jelentésbe.
2012-ben volt még egy, a teljes magyarlakta területre kiterjedő felmérés, ami viszont nem kérdőíves volt. Az Őry Péter vezette PRO CIVIS polgári társulás mérte fel a magyarlakta települések honlapjainak állapotát nyelvhasználati szempontból, végigböngészték a települések hivatalos honlapjait, hogy azok biztosítanak-e magyar nyelvű tájékoztatást, és ha igen, akkor milyen terjedelemben. Ennek során 432 magyarlakta település honlapját mérték fel.
2014 első felében a kisebbségi kormánybiztosi posztot az előző évben elvesztő Most-Híd párt vállalkozott a magyar nyelv használatának felmérésére a magyarlakta települések önkormányzatainál. (Bukovszky László szakmai gesztorsága alatt, aki korábban a kormányhivatalban dolgozott). Kérdőívük 21 kérdést tartalmazott és 2014 februárjában küldték el szlovák és magyar változatát a kormányrendeletben szereplő 512 magyarlakta településnek. Az utolsó kérdés arra vonatkozott, hogy miben látják a problémákat és mit terveznek tenni. A megszólított településeknek csak 46 %-a, vagyis 236 település küldte vissza a kitöltött kérdőívet. Ebben a felmérésben érdekes adatként szolgál, hogy a polgármesteri hivatal melyik nyelvet választotta a kitöltés során. 45 %-uk a magyar nyelvű kérdőívet, 41%-uk a szlovák nyelvűt, 13%-uk pedig mindkét nyelvi változatot kitöltötte, ez sokatmondó adat annak fényében, hogy ugyanakkor 94%-uk válaszolta azt, hogy nem okoz gondot a hivatal számára a magyar nyelvű írásos kommunikáció. Ennek a felmérésnek az eredményeit torzíthatja némileg, hogy feltehetően éppen a rosszabb „eredményekkel” rendelkező települések nem válaszoltak.
2014-es év során a hivatalos szervek sem tétlenkedtek – mivel a törvény alapján újabb kisebbségi nyelvhasználatról szóló jelentésnek jött el az ideje: az év folyamán a járási hivatalokban helyszíni ellenőrzést tartott a kormányhivatal. Nyolc járási hivatalt vizsgált a magyarlakta településeken. A kormányhivatal felmérései kimondottan a szankcionálható törvényi rendelkezések betartását vizsgálták. A kormányhivatal által végzett következő kérdőíves felmérésre is tavaly került sor. Ebben ismét a helyi önkormányzatoknak postáztak augusztusban egy 17 tételes kérdőívet, amelynek egyes kérdései a törvény egyes szakaszainak rendelkezéseire kérdeztek rá. Érdekes olvasni a jelentésben, hogy a szeptember 20-i határidőig csak a települések fele küldte vissza a kitöltött kérdőívet. Végül a kormányhivatal kétszeri alkalommal is e-mailben figyelmeztette a településeket törvényi kötelességükre, így végül október végéig sikerült a magyarlakta települések 88%-tól választ kapniuk.
Érdemes még megjegyezni, hogy a nyelvhasználatot Szlovákiában még a kulturális minisztérium is vizsgálja és rendszeresen felméri, kétévente szintén jelentést készít az államnyelv használatának állapotáról (mint ahogy már említettem, ez inspirálta a kisebbségi nyelvhasználat felmérésére vonatkozó törvényi passzust is). Ebben mindig külön kitér az államnyelv használatának állapotára a „nemzetiségileg vegyes területeken”. 2012-ben megjegyezték, hogy csak a magyarok által lakott „vegyes” területeken vannak gondok, a más nemzetiségekkel nincsenek ilyen problémák. 2013-ban pedig külön felmérték a dunaszerdahelyi és komáromi járás településeinek honlapjait, hogy ezekben mennyire érvényesülnek az államnyelvtörvény előírásai, azért ebben a két járásban, mivel itt már „korábban is problémák merültek fel”. Jellemző, hogy például az államnyelvtörvény megsértésnek értékelték azt is, ha egy honlap URL címében magyar és nem szlovák szöveg szerepelt, miközben magának a kulturális minisztériumnak a webcíme angol nyelvű. (www.culture.gov.sk)
Ismét hangsúlyoznám, hogy a felsorolt felmérések, – különösen a kormányhivatal által készítettek -, csak a hivatalos nyelvhasználat területét vizsgálják, tehát nem fogják át a nyelvhasználat ezen kívül eső területeit. Valójában azt vizsgálták, hogy a jogszabályi előírásokat miként tartják be a közigazgatási szervek. Ezt azért fontos figyelembe venni, mert például még amikor látszólag egy-egy törvényi rendelkezés vonatkozásában egész jó eredményeket is mutatnak ezek a felmérések, a magyar nyelvhasználat tényleges állapota összességében nagyon rossz is lehet. Erről csak egy a nyelvhasználat további területeit is felmérő kutatás adna valós képet. Sok helyütt vizuálisan a magyar nyelv már csak a törvény által kötelezően előírt felületeken jelenik meg, mint például a helységnévtáblán, vagy a hivatal névtábláján, ugyanakkor az cégtáblákon, a reklámfeliratokon már elvétve is alig találkozunk vele. Ennek egyik ilyen szembeötlő példája a Pozsony közelében fekvő Somorja, ahol ugyan a magyarok többségben vannak még, a város képviselő-testületének egy híján összes tagja is magyar, de magyar nyelvű reklámot vagy kereskedelmi feliratot mégis alig látni a városban. (Pedig a város önkormányzata legutóbb 2011-ben még felhívást is intézett a városban működő cégekhez ez ügyben.)
Az előadás időkeretébe nem férne bele a felmérések eredményeinek bővebb bemutatása, de a felmérések néhány tanulságos adatával szeretném érzékeltetni a hivatali magyar nyelvhasználat jelenlegi állapotát.
A konkrét adatok ismertetése előtt azonban még tisztázni kell, hogy a törvény mit követel meg, ugyanis a felmérések is elsősorban vagy kizárólagosan ezeknek a rendelkezéseknek a betartását vizsgálták. A kisebbségi nyelvhasználati törvény 2011 óta egyes rendelkezéseinek megsértését közigazgatási szabálysértésnek minősíti, ezekben az esetekben 50-től 2500 Euróig bírságolhatók meg a közigazgatási szervek, ha a hiányosságokat felszólításra sem orvosolják. (egyedül a veszélyre figyelmeztető információk hiánya esetén más jogi személyek és egyéni vállalkozók is megbírságolhatók). Az alábbi esetekben a kisebbségi nyelvhasználati törvényben nem lehetőségként, hanem kötelességként van előírva a magyar nyelv használata és megsértésük szankcionálható is, a kormányhivatal felméréseinek tehát ezek a rendelkezések alkotják a sorvezetőjét:
1. A település „megjelölésének” a helységnévtáblán való feltüntetése.
2. A hivatal magyar nyelven történő „megjelölése”
3. Tájékoztatás a kisebbségi nyelvhasználat lehetőségeiről
4. Kétnyelvű formanyomtatványok
5. Veszélyre figyelmeztető információk
6. Kisebbségi nyelvű kommunikáció szóban és írásban
7. Határozatok és közokiratok kétnyelvű kiadása (anyakönyvi kivonatok, igazolások, jogosítványok, engedélyek, stb.)
1. Magyar nyelvű helységnévtábla
Fórum Intézet 2010-es felmérése alapján:
A magyarlakta települések 94% van tábla, 6% nincs tábla, viszont 33%-uk szerint a magyar táblát már valamikor megrongálták
Magyar nyelvű üdvözlőtábla viszont már 33%-nál nincs, ami jól mutatja azt a tényt, hogy ezt törvény már nem írja elő. A aktív hozzáállás hiányát még jobban mutatja, hogy buszmegállókon az ilyennel rendelkező települések 74% -ban nincs feltüntetve a magyar név.
Kormányhivatal 2014-es felmérése alapján:
A települések 94%-ban van magyar helységnévtábla, ami a Fórum 2010-es felmérésével összevetve ugyanaz a szám, viszont a jogszabályváltozás következtében időközben több településen kell kihelyezni a magyar nevet (pl. Kolárovo-Gúta)
2. Magyar névtábla az önkormányzat épületein
Fórum Intézet 2010-es felmérésében külön nem kérdeztek rá, de a magyar nyelvű tájékoztató feliratok a felmért települések községi hivatalainak 20%-ban teljesen hiányoztak.
Kormányhivatal 2014-es felmérése alapján minden önkormányzati épületen van magyar névtábla a települések 63 %-ban és egyetlen épületen sincs magyar nyelvű névtábla a települések 6%-ban. A települések többnyire a pénzhiányra és arra hivatkoztak, hogy senki sem igényelte ezt (miközben a törvény alapján nem kérelemre, hanem hivatalból kell a magyar nyelvű névtáblát kihelyezni!)
3. Tájékoztatás a nyelvhasználati lehetőségekről
(Ilyet a 2011-es törvénymódosítás óta kötelező látható helyre kihelyezni a hivatalokban, mintáját kormányrendelet szolgáltatja)
A Kormányhivatal 2011-es felmérése alapján a magyarlakta települések községi/városi hivatalainak 61%-nál hiányzott. A 2014-es felmérés alapján a magyarlakta települések községi/városi hivatalainak 52 %-nál nincs. (Ez három év alatt meglehetősen gyenge eredmény, különösen tekintettel arra, hogy csak egy előre elkészített formanyomtatványt kell kitölteni és kinyomtatni.)
4. Kétnyelvű formanyomtatványok
A Kormányhivatal 2014-es felmérése szerint a magyarlakta települések községi hivatalainak 48%-ban egyáltalán nincs magyar nyelvű szöveget is tartalmazó formanyomtatvány!
5. Veszélyre figyelmeztető feliratok, információk
A Kormányhivatal 2014-es felmérése szerint a magyarlakta települések községi hivatalainak 30%-ban egyáltalán nincs kihelyezve ilyen jellegű információ magyarul.
6.Hivatali kommunikáció az ügyfelekkel magyarul
A magyarlakta települések községi hivatalainak erre való felkészültségét jelezheti az alkalmazottak nyelvtudása, a Kormányhivatal felmérései szerint 2011-ben a községi hivatalok alkalmazottainak 88%-a beszélt magyarul, 2014-ben az alkalmazottak 85%-a szóban, 77%-a pedig írásban is tudott magyarul kommunikálni.
Ugyanakkor a 2014-es felmérés szerint a községek arra a kérdésre, hogy biztosított-e a magyar nyelvű kommunikáció, 96 %-ban igennel, 4%-ban nemmel vagy nem feleltek, arra a kérdésre viszont, hogy magyar nyelven válaszolnak-e a magyar nyelvű írásos beadványokra, a települések 35 %-ban azt válaszolták, hogy ez nincs biztosítva.
A 2014-es felmérés szerint beadványokkal magyar nyelven szóban és írásban is a községi hivatalok 56 %-ában fordulnak a lakosok, csak szóban pedig községek 31%-ban, magyar nyelven a települések 12%-ban semmilyen formában nincs megkeresés a polgároktól.
7. Határozatok és közokiratok kétnyelvű kiadása magyarul is
A kormányhivatal 2014-es felmérése alapján két év alatt 7 településen adtak ki magyarul is határozatot. Ez a magyarlakta települések 2%-át jelenti, a települések 97%-ban ilyen nem fordult elő, az indoklás szerint azért, mert nem kérte senki sem.
A 2014-es felmérés alapján az önkormányzati rendeleteket csak a települések 5%-a teszi közzé magyar nyelven is. (pedig egyébként ezt az infotörvény kötelezően előírja)
A Kormányhivatal 2014-ben arra is rákérdezett, hogy érkezett-e panasz a kisebbségi nyelvhasználat sérelme miatt a községhez? A települések 99 %-a szerint ilyen nem fordult elő, 1 %-uk pedig nem válaszolt.
A kormányhivatal 2012-es felmérése az állami hivataloknál
Magyarlakta településen található állami hivatalok 76 %-án van magyar nyelvű névtábla, valamilyen kétnyelvű formanyomtatvány viszont már csak 7, 4 %-uknál található, tájékoztató a nyelvhasználati lehetőségekről 77 %-uknál van kihelyezve. Közokiratot, határozatot, választ kétnyelvűen egyet sem adtak ki.
A kormányhivatal 2014-es helyszíni felmérése a járási hivataloknál
Magyarlakta településen nem találtak törvénysértést egyetlen járási hivatalban sem, viszont csak egyetlen járási hivatalnál fordult elő, hogy magyar nyelvű írásos beadványt kaptak (Dunaszerdahelyen 4 darabot), erre válaszoltak is a törvénynek megfelelően. A járási hivatalok egyetlen kétnyelvű határozatot sem adtak ki, mivel eziránti igény nem merült fel két év alatt és egyetlen formanyomtatványt sem adtak ki, mivel ilyet senki sem kért. (a vizsgálat ugyanakkor arra nem kérdezett rá, hogy hány formanyomtatvány áll a polgárok rendelkezésére, ugyanis nem létező formanyomtatvány nem is lehet kérni)
Végül sokatmondó adat, hogy a kisebbségi nyelvhasználati törvény sérelme miatt 2014-ben a kormányhivatalhoz egyetlen bejelentés sem érkezett.
Konklúzió
A fenti néhány adatból is nyilvánvaló, hogy még a törvény által kötelezően előírt és szankcionált rendelkezések esetében is óriási hiányosságokról árulkodnak a számok. Különösen az írásban történő hivatali nyelvhasználatra vonatkozó adatok megdöbbentőek. A jogsérelem miatti bejelentések hiánya is arra utal, hogy a magyar anyanyelvűek jogtudata vagy bizalma a nyelvhasználati jogaik kikényszeríthetőségében nagyon alacsony. Az elkövetkező években, tekintettel arra, hogy a jogszabályok módosítása által egy felülről végrehajtható minőségi előrelépés a magyar nyelvhasználat területén egyelőre nem tűnik valószínűnek, mindenképpen a magyar anyanyelvű polgárok aktivitásának növelését kell elérni, hogy a jogszabályok biztosította jelenlegi lehetőségekkel élve a közigazgatást rákényszerítsék a magyar nyelvhasználat feltételeinek tényleges megteremtésére, biztosítására” – hangzott el Horonytól Budapesten 2015. február 19-én.
Horony Ákos, Felvidék.ma
