Hangzik Arany János egy, tán kevésbé ismert idézete, amiben benne van minden, amit elvár tőlünk a Teremtőnk.
Napi szinten szólítanak meg kéregetők, bajbajutottak, hogy segítsünk nekik. Jó esetben belenyúlunk a zsebünkbe és az ott lapuló aprót odaadjuk nekik. Sokan viszont üveges szemmel továbbmennek, mondván, nem lehet mindenkinek segíteni (érthetetlen módon inkább nem segítenek senkinek). Való igaz, egyszerűen fizikai képtelenség, még a leggazdagabb emberek sem képesek megváltani a világot, arra csak Jézusnak van ereje. Mégis ez a fajta magatartásunk mutatja meg igazi énünket, igazolja emberségünket.
A világ most Ukrajnára figyel, mely a szociális katasztrófa szélén van. Mi, magyarok különösen aggodalommal tekintjük ezeket az őrült folyamatokat, hiszen 180 ezer nemzettestvérünk is kárvallottja az ott folyó értelmetlenségnek. Ez miatt hatalmas mozgósítások, gyűjtések vették kezdetét szerte a Kárpát-medencében és a világban, hisz azzal, hogy az egy és oszthatatlan magyar nemzet részének tekintjük magunkat, felelősek is vagyunk egymásért.
A Via Novával a fiatalok körében úgy hirdettük meg a gyűjtést, hogy megkérünk mindenkit áldozza be a hétvégi sörének/üdítőjének az árát. Megvallom őszintén valóban nem könnyű többet kérni a mai fiataloktól, pedig a cipőjük ára vagy a havi telefonszámlájuk is több, mint jelenleg egy kárpátaljai nyugdíj. Sajnos be kell látni, ezt nagyon kevesek tudatosítják. E óvatos kérésen egy lelkész szavai gondolkodtattak el a minap. Szép dolog, ha valaki a feleslegéből, a többletéből ad, tehát ha pl. egy 20 éves fiatal felajánl pár eurót, de a felelősségteljes áldozatvállalás, ettől többet feltételez. A sorsközösséget vállaló áldozat ott kezdődik, ha abból és annyit tudunk adni, amiből nekünk is kevés van és nekünk is hiányozni fog. Ez az igazi emberi nagyság, amire manapság csak kevesen képesek.
Miközben a kárpátaljaiaknak igyekeztünk adományokat gyűjteni, egy ismerős megszólított, hogy nekik is szükségük lenne segítségre.
Egy zselízi fiú, Gyuri 26 évesen, még egyetemistaként tüdőgyulladással kórházba került (ahová saját lábán ment be), onnan viszont már nagyon súlyos állapotban került haza. Helytelen kezelés miatt a kórházban éber kómába került. Ez 2011-ben volt, állapota azóta alig változott. Gyuri bátran viseli sorsát, nem adja fel, annak ellenére, hogy komoly a diagnózis, de minden erejével küzd. Aki nem él át ilyet nem tudja elképzelni min ment keresztül a család ez a négy év alatt. A hosszas nehézségek után nemrégen jelentkeztek a javulás első, apró jelei. Ekkor merült fel, hogy egy kezeléssel Ausztriában javítani lehetne az állapotán. Ehhez viszont komoly anyagi forrásokra lenne szükség. A családot lelkileg, de legfőképp anyagilag nagyon megviselte és kimerítette a betegség, ezért most a jóérzésű emberekhez fordulnak segítségért.
Csekkek, számlák, bevásárlások, szükségletek. Az emberek nagy része hónapról hónapra él, ennek ellenére azért csak-csak költünk ú.n. luxuscikkekre, amik ugyebár nem létszükségletek, de segítik gördülékenyebbé tenni az életet. A kárpátaljai helyzethez vagy Gyuri esetéhez hasonló számtalan van környezetünkben, az emberek nagy része mégsem akar tudomást venni arról, hogy mekkora hatalom birtokában van. HATALMÁBAN VAN SEGÍTENI.
Ha a szűkös költségvetésünkből a milliónyi gond és kiadás mellett igyekeznénk minden hónapban (vagy legalább időközönként) ilyen célra is áldozni, akkor jönnénk csak igazán rá, hogy a hátunkon hordott (túl nehéznek hitt/ítélt) keresztünk valójában milyen könnyű is. Ha képesek lennénk más keresztjét is vállunkra venni, akkor tudatosítanánk, hogy a kettő együtt – paradoxon módon – könnyebb, mint egy alatt siránkozni.
Nem szuperhősökké kell válnunk, csak megmaradnunk embernek!
Gyuri az alábbi számlaszámra várja a segítséget: 1698360001/5600
IBAN: SK75 5600 0000 0016 9836 0001
SWIFT (BIC KÓD): KOMASK2X
Sacher utca 15, 93701 Zselíz/Želiezovce
Telefonos elérhetőség: 0918 540 451
Csonka Ákos, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”50751,50034,52815,52689,52333,52288,52183,52156,52149″}
