A III. Martosi Szabadegyetem zárófóruma közösségünk legégetőbb és legaktuálisabb problémakörének feltárásával zajlott. Őry Péter, Horony Ákos, Mihók Gábor és Samu István régióink és közösségünk önkormányzati koncepciójának megvalósítási lehetőségeiről cseréltek eszmét.
A témát három szinten közelítették meg. Előbb összegezték a problémákat, majd nemzetközi kontextusba helyezve külföldi példákon mutatták be a lehetőségeket, aztán a hazai megoldások lehetőségeit vázolták fel.
Őry Péter rámutatott, hogy Dél-Szlovákia az ország többi részéhez képest mennyire le van szakadva és mekkora különbségek mutatkoznak fejlesztési szinten. Árvízvédelem tekintetében az északi térségek tízszer több megelőzési támogatásban részesülnek, mint a déliek, ahol viszont legalább ennyivel fokozottabb a veszély. De hasonló visszáságok szinte minden téren megmutatkoznak.
Ezért készítették el a felvidéki magyar közösség megmaradásának stratégiai dokumentumát, mely konkrét cselekvési keretek közt vizsgálja e tényezőket, és természetesen megvalósítható megoldásokat is felvázol. „Csak akkor vagyunk életképesek, ha gazdaságilag is önrendelkezünk, és magunk döntünk a sorsunkról” – emelte ki az MKP önkormányzati alelnöke.
Horony Ákos az autonómiák fajtáit és működési mechanizmusaikat vizsgálta hosszú éveken keresztül. Így Felvidéken a legkomolyabb áttekintése van, hogy miként működik az a 27 forma, ami létezik Európában. Sajnos a nemzetállami berögződésű, alacsonyabb politikai kultúrával rendelkező országok vezetése előszeretettel állítja be az autonómiák kérdését úgy, mintha az szemben állna a nemzetközi joggal, pedig éppen ellenkezőleg, szerves részét képezi annak, amit számtalan példa igazol.
Mihók Gábor pedig a mostohagyerekként régiók kilátástalan helyzetének mihamarabbi orvoslását sürgette, mivel térségeken belül is uralkodnak különbségek, amik ha nem változnak, kiüresedést fognak eredményezni. Elmondása szerint Kelet-Szlovákiában rengeteg olyan falu sínylődik, ahol 80 %-os a munkanélküliség.
Samu István is azt sérelmezte, hogy a felvidéki magyarság szinonimája lett szegénység, ami közösségi szempontból bomlást eredményez.
A fórumon résztvevők egyöntetűen egyetértettek abban, hogy ezekre az óriási gondokra csakis az önigazgatás tud megfelelően reagálni, ami közigazgatási átrendeződéssel is kell, hogy járjon majd. De égető szükség lenne a kisebbségi önkormányzatok létrehozására is.
„Nem értem, miért jobb, ha nincsen valami, mintha lenne” – tette fel a kérdést Öry Péter.
Csonka Ákos, Felvidék.ma
