A ma már Pozsonyligetfaluhoz, vagyis Pozsony ötödik kerületéhez, 1947-ig a szomszédos Oroszvárral és Horvátjárfaluval Magyarországhoz tartozó községben, Dunacsúnyban, a magyar határtól mindössze egyetlen kilométerre szeptember 29-én, csütörtökön tartották meg a hagyományos templombúcsút. Tették mindezt annak apropóján, hogy a plébániatemplom védőszentje Szent Mihály arkangyal.
Ebből az alkalomból délután négy órára a falu apraja-nagyja ünnepi ruhát öltve megjelent a templomban, ahol ünnepi, főpapi szentmisére került sor. Ez alkalommal első ízben látogatott el az egyházközségbe a Pozsonypüspökivel szomszédos Dunahidas, német néven Bruck szülötte, a német ajkú, 1945-ben 6 évesen kitelepített kisfiú, Ludwig von Schwartz, aki jelenleg Linz megyéspüspöke.
Vele koncelebrált még öt lelkiatya, köztük a meghívó dunacsúnyi plébános, Červený Marián, helyettese, Zatyko Pál, egy Páli Szent Vince-rendbeli, kassai származású missziós, s végül, de nem utolsósorban a napokban 80. születésnapját ünneplő Jurkovich József állandó diakónus a szomszédos, ma Ausztriához tartozó Köpcsényből.
A búcsúi mise négy nyelven, németül, szlovákul, latinul és horvátul zajlott le. Szándékos a sorrend, hiszen a felsorolás a nyelv misebeli előfordulásának gyakoriságáról tanúskodik.
Amit mindjárt észreveszünk és kell, hogy felfigyeljünk rá, az az, hogy joggal mondhatjuk hiányosnak a felsorolást, hiszen hiányzik a magyar nyelv. Bizony ezen a nyelven – sajnos – egyetlen szó sem hangzott el. Pedig igencsak illett volna, mert a múlt század 70-es
éveiig Dunacsúnyban csak magyar és horvát misék voltak.
A szertartást négy nyelven végezték (Fotó: Zilizi Kristóf)
De hol vannak már azok a régi szép idők? Bizony mára már csak az a heti egy magyar-szlovák mise maradt meg, hozzátéve, hogy horvát van hetente három, az egyik vasárnap. S teljes mértékben horvát nyelvű, míg a hétfőnkénti magyar meg jó, ha 25-30%-ban. Hát ide jutottunk. Az ifjúság, melyből aztán találtatik szép számban, elfelejtette a szülők, nagyszülők nyelvét. Sőt, ha helyettesítés esetén magyar nyelvű az egész mise, van rá példa, hogy a kisebb-nagyobb ministránsok el is nevetik magukat rajta.
Nevetséges számukra ez az ősi nyelv, amely többük esetében, ha nem is szüleik, de a nagyszüleik nyelve, anyanyelve. Nekünk meg siralmas. De akkor sem szabad meghátrálnunk, feladnunk semmit, hanem küzdenünk kell a magyar nyelvű misék fennmaradásáért és a helyi magyar ifjakért, akiknek öröm és persze természetes magyarul beszélni, felolvasni, énekelni, imádkozni…
Visszatérve a miséhez, a négynyelvű, csaknem másfél órás szertartás szentbeszéde volt kicsit hosszabb, mivel a Schwartz püspök úr által mondott gondolatokat rögtön szlovákul
tolmácsolta a német nyelvet magas szinten bíró Marián plébános. A homília többek között arról szólt, hogy fontos a mondanivalója Szent Mihály arkangyal ünnepének, aki a bennünket ma is kísértő rossznak, gonosznak ellenállt, legyőzve a sárkányt..
Ő az, akinek közbenjárását kérhetjük, ha úgy érezzük, nagy a kísértés, s nehezen tudunk neki ellenállni. A mise végén a plébános megköszönte Schwartz püspök úrnak, hogy elfogadta a meghívást, s bemutatta a legszentebb áldozatot. Ugyancsak örömmel szólt arról is, hogy többen eljöttek Dunahidasról az Ausztriába kitelepítettek, de vereknyei és püspöki német ajkúak, valamint anyaországiak is.
