Már régóta tervezem, hogy a szlovák–magyar kapcsolatokról írjak. Erre az apropót egy magyarországi idegenvezető pár héttel ezelőtti bejegyzése szolgáltatta a legnagyobb közösségi felületen.
A bejegyzés röviden arról szólt, hogy Magyarország iránt a szlovákok körében szemmel láthatóan megnőtt az érdeklődés, ami elsősorban a turizmus területén tapasztalható. Ezután a szerző leírja a tapasztalatait a turistákról, akiket rendkívül érdeklődőknek jellemez, a szállodák, éttermek nyújtotta szolgáltatásoktól pedig el vannak ragadtatva. Ugyanígy a magyar gasztronómiától, de a kulturális és történelmi értékektől is. Ennek következtében Magyarország pozitív megítélése is növekszik, és egyre inkább teret nyer az érzés, hogy ez a térség összetartozik.
Nos, úgy tűnik, hogy a turizmusnak a GDP-re gyakorolt jótékony hatása mellett van egy ilyen mellékhatása is (amit én, őszintén szólva, fontosabbnak tartok a GDP-nél is). Amint az a posztban is szerepel, a turisták a végén levonják a konzekvenciát, és megjegyzik, milyen közelinek érzik magukhoz a magyar kultúrát, mennyire összetartozik ez a térség, és milyen kár, hogy ők erről nem tanultak. Nos, ez is megerősíti azt a régi vesszőparipámat, hogy a történelemkönyvek túlságosan a konfliktusokra helyezik a hangsúlyt, és nem arra a sikertörténetre, hogy együtt éltük túl ezt az ezer évet Európának ebben a huzatos szegletében. Mert mi ezer évig igenis partnerek voltunk, akik kisegítették egymást a bajban. Ha mindezek ellenére mégis a konfliktusainkra helyezzük a hangsúlyt, az olyan, mintha egy hosszú és szép házasságból csak a veszekedésekre emlékeznénk.
Hogy egy másik hasonlattal érzékeltessem, mire is gondolok: még a legjobb, legösszetartóbb családban is előfordulnak perpatvarok, ne adj isten botrányok, de a család azért még család marad.
Most aztán úgy tűnik, hogy a turizmus, legalább részben, mégis képes pótolni mindazt, amit az iskola elmulasztott. Bemutatni azt, hogy több bennünk a közös, mint ami elválaszt. Persze, az ideális az lenne, ha mégiscsak az iskola végezné ezt el. Ám kezdetnek azért ez is biztató.
