Marek Vagovič, az Aktuality.sk portál főszerkesztője Saját fejjel címmel írt könyvet. Lebilincselő történet a Smer színfalai mögül az oknyomozó újságíró szemével, aki több fontos botrányt is leleplezett. Ebben a fejezetben a szerző azokról az adócsalásokról ír, amelyeket Robert Kaliňák a Ján Počiatek fedeztek.
Amikor Robert Fico 2012-ben másodszor is kormányfő lett, a kormány egyik prioritásaként az adócsalások elleni küzdelmet jelölte meg. Az uniós tagországok közül akkoriban Szlovákia a nem éppen előkelő második helyen állt az adócsalások előfordulásának tekintetében, melyben csak Görögország előzött meg bennünket. Az első Fico-kormány idején ez ráadásul 17 százalékról majdnem a duplájára emelkedett. De már a 2013-as év végén jó hírekről számolt be a kormányfő. „A tervünket, hogy az adócsalások legalább tíz százalékát leleplezzük, sikerült teljesíteni.” Peter Kažimír pénzügyminiszter egyúttal mindenkinek, aki adócsaláson törte a fejét, megüzente: „Teljesen nyilvánvaló, hogy néhány vállalkozó és cég számára befellegzik az adócsalási biznisznek.” A rendőrség is aktív volt, rendszeresen hírt adott arról, hogy ismét leleplezett valamely áfacsaló szervezetet. A gond csak az volt, hogy a rendőrség vezetése egyes adócsalásgyanús ügyeket figyelmen kívül hagyott, vagy már csírájában igyekezett elfojtani azok felderítését.
2014 februárjában sikerült megállapítanom, hogy a nyomozók egy szervezett csoport után nyomoznak, amely állítólag negyven szlovák, cseh és magyar cégen keresztül formálisan élelmiszeripari áruval (cukorral, kávéval, olajjal, energiaitalokkal) kereskedett. Az ügyön Jaroslav Ambróz és Ľubomír Hláčik dolgozott a besztercebányai pénzügyőrségtől. Mindketten kiváló hírnévnek örvendtek a szakmában. A tapasztalt bűnügyi nyomozók szerint az említett adócsalás során 22 millió euróval rövidítették meg az államot. Az érdekelt céglánc részét képezte a Budamar Logistics társaság is, amely áfa-visszaigénylésekkel nyerészkedett. Amikor áttanulmányoztam a Budamar szállítócégeinek a névsorát, egyik név sem jelentett számomra semmit. Elindultam tehát egy dél-szlovákiai körútra, hogy megállapítsam, ki áll mögöttük, s hogy nem csak papíron léteznek-e. Az első megállóm Galántán volt, ahol egy városszéli családi házban volt az International Transport Centre székhelye. Négy fiatal magyar alapította, majd egy ismeretlen román kezébe került. „Amikor először itt voltak, csak a cégek nevét diktálták le nekem, semmi mást. Az első két hónapban még jártak ide, azóta azonban nem sikerül kapcsolatba lépni velük. Már az adó- és a vállalkozói hivataltól is keresték őket, és jártak itt a rendőrök is. Ez csak virtuális székhely volt, ide érkezett a postájuk, amelyet már át sem veszünk” – mondták annak a cégnek a munkatársai, amelyik a szóban forgó házat bérelte.
Galántáról Érsekújvárba mentem, ahol a HD Broadcast Service céget kerestem. Egy budapesti házaspár alapította, akik később egy román állampolgárra ruházták át. Már a cég székhelyeként megjelölt épületbe való megérkezésem után világos volt számomra, hogy újabb postafiókcéggel van dolgom. Ezen a címen összesen 37 társaság volt nyilvántartva. Az épület tulajdonosai azt mondták, hogy a HD Broadcast Service céggel nagyon rosszak a tapasztalataik. Nem fizetik a bérleti díjat, a postájukat sem veszik át, az embereik nem veszik fel a telefont. Az említett román polgár a társaság csak papíron működő székhelyén sohasem járt, mindent egy komáromi könyvelőiroda intézett. A HD Broadcast Service céget a pénzügyőrség honlapján is kockázatos cégként tartották nyilván. 2013-ban az áfa miatt törölték a nyilvántartásból.
A következő megálló Komárom volt. A Modico társaság ügyvezetőjét és volt tulajdonosát azonban itt is hiába keresem. „Úgy egy évvel ezelőtt elment Thaiföldre. A rendőrségtől és az adóhivatalból is keresték őt itt. A cég magyarországi vállalkozó-tulajdonosa, Farkas Attila Csaba három hónap múlva a céget átruházta egy, a köztudottan adóparadicsomnak számító karibi Saint Vincent és Grenadine-szigeteken nyilvántartott társaságra. A szlovák cég, amely Komáromban virtuális székhelyet bérelt a társaságnak, végül felbontotta vele a szerződést. Farkas ugyanis nem fizette a bérleti díjat. Komáromban meglátogattam még egy áfabotrányba keveredett céget, amelynek az ügyvezetője egy magyar volt. Az eredmény itt is ugyanaz volt, csak a cégnévtáblát és az épületgondnok elérhetőségét találtam.
Az ügy vizsgálata során azonban váratlan fordulat történt. A rendőrség vezetése félreállította Ambrózot és Hláčikot, és az ügyet egy másik nyomozónak adta. Az indok egy kitalált névtelen levél volt, amely szerint állítólag célzatosan – pénzért – ellenőrizték a Budamar társaság kereskedelmi ügyleteit. Ambrózot és Hláčikot vizsgálta a belső ellenőrzés, még hazugságvizsgálatnak is alávetették őket. Ugyan semmilyen gyanú nem igazolódott be, a megkeseredett rendőrök azonban leszereltek. A Robert Kaliňák belügyminiszter felügyelete alá tartozó rendőrség már több mint három éve vizsgálja az ügyet. „Az adókobrának több sikere is van. Reményeim szerint ez az eset is sikerrel zárul” – mondta 2014 márciusában Kaliňák miniszter. A nyomozók lecserélése óta azonban semmilyen jelentős előrelépés nem történt az ügyben.
Amikor a .týždeň hetilapban, ahol akkoriban dolgoztam, megjelentettem egy cikksorozatot az eset hátteréről és a nyomozás folyamatáról, a Budamar Logistics társaság bírósággal fenyegetett. A cég azt is jelezte, hogy rekordmennyiségű – 20 millió eurós – kártérítést követel majd. Később azonban meggondolta magát, s a laptól csak egy válaszcikk közzétételét követelte a sajtótörvény értelmében. A bíróság eddig még nem hozott döntést az ügyben. A Budamar igazgatótanácsának elnöke, Peter Malec elismeri, hogy az ügy kirobbanásakor nem jól mérték fel a médiával folytatott kommunikáció hatékony módját. „Nem tudtuk, hogyan kell megfelelően reagálni. A hírnévrontást nem lehet semmilyen anyagi kompenzációval megszüntetni, csak őszinte és nyílt kommunikációval.”
Malec azonban azt állítja, hogy a Budamar semmilyen adócsalási ügybe nem keveredett. „A pénzügyőrség ellenőrzése még nem zárult le, de az eddigi megállapítások egyértelműen azt mutatják, hogy nem került sor fiktív üzletekre. Az áru meglétét és leszállítását rengeteg bizonyíték igazolja. Szigorú ellenőrző mechanizmusaink vannak, amelyek biztosítják kereskedelmi partnereink ellenőrzését.” De akkor hogyan lehetséges, hogy a Budamar nem világos hátterű postafiókcégekkel is kereskedett? „A közönséges vállalkozónak a beszállítók ellenőrzésére nincsenek olyan lehetőségei, mint a pénzügyőrségnek. Ha már 2012-ben olyan információink lettek volna a beszállítókról, amelyeket az adóellenőrzés során az adóhivataltól szereztünk, a döntési pozíciónk más lett volna” – magyarázta Malec.
Tekintettel azonban arra a módra, ahogy a rendőrség vezetése Ambrózt a Hláčikot félreállította, fel kellett tennem a kérdést, hogy mindezek mögött nem húzódhatott-e meg politikai indíték is. Amikor ugyanis a Budamar cég hátterét vizsgáltam, több személyes, munkajellegű, vagy kereskedelmi kötődésre bukkantam a Smer párthoz közeli vállalkozókkal. A Budamar szerveiben például ott voltak vagy máig ott vannak Tomáš Chrenek és Ľubomír Blaško emberei. „Chrenek úrnak semmilyen befolyása nincs a cégünkre” – állítja Malec. Blaškóék állítólag 2011-ig tartották ellenőrzésük alatt a Budamart, ma a cég főrészvényese egy befektetési alap. „Bérelt menedzserként azonban a főnökömnek mindig is Ivan Petríčeket tartottam” – mondja Malec. Petríček a Budamar kisebbségi részvényese, akit a média a Vladimír Poórhoz köthető TSS Grade céggel is összefüggésbe hozott. „Ami Vladimír Poórt illeti, az ügyfélszállító üzleti kapcsolaton kívül semmilyen más kapcsolata nincs a Budamar Logistics társasággal” – mondja Malec. Petríček Miroslav Výbohhal is kommunikál. „Výboh urat ismerem, alkalmanként találkozunk is, vannak közös ismerőseink” – ismerte el Petríček. Výbohhal azonban ugyanaz a Seychelle-szigeteken bejegyzett fiókcég is összeköti, amely a Panama Papers botrányban híresült el. Petríček azonban azt állítja, sohasem vállalkozott vele közösen. Malec szerint Výbohnak sincs semmilyen befolyása a Budamarra. „Výboh úr kapcsolata a Budamar társasággal képtelenség. Bármilyen a PEP-kritériumoknak (politikailag kényes személy – a szerző megj.) megfelelő személlyel folytatott tranzakciót ugyanis közzé kell tenni a szabályozónak.” A Budamarral való kapcsolatot maga Výboh is tagadta.
A Budamar-ügy Tom Nicholson újságíró érdeklődését is felkeltette. Ugyanabban az időben ugyanis egy hasonló ügyön dolgozott, amelynek szálai a Smer politikai vezetéséhez vezettek. „Körülbelül két hét múlva teszem közzé” – mondta Tom, amikor találkoztunk, hogy információkat cseréljünk. 2014 folyamán több cikket is írt egy kelet-szlovákiai szervezett bandáról, melynek tagjai 75 millió euróval rövidítették meg az államot. Az első Fico-kormány alatt befektetési arannyal és tölgyfaparkettával kereskedtek, majd fiktív áfa-visszaigénylésekkel folytatták. A csoport feje, Milan Chovanec eperjesi jogász, 2011-től vizsgálati fogságban volt. Bár óriási csalásról volt szó, az ügy valószínűleg nem keltett volna nagyobb figyelmet, ha Chovanec nem kezd el beszélni.
A kihallgatások során ugyanis olyan dolgokat mondott, amelyek bizonyára hatalmas felfordulást okoztak a Smeren belül. Chovanec vallomásaiból, amelyeket Nicholson idézett, az következett, hogy az áfacsalásokból befolyt összegből Fico pártjának befolyásos politikusai is részesedtek. Nicholson két nevet említett, a volt belügyi államtitkár Jozef Buček nevét és a Smer eperjesi kerületi főnökét, Stanislav Kubáneket. Chovanec állításait mindketten tagadták. A Robert Kaliňák vezette belügyi tárca Chovanec vallomását „puszta kitalációnak és hazugságnak” minősítette. „Az adókobrára és annak két év alatt elért jó eredményeire mért támadást látjuk mindezek mögött, mivel az adókobra munkájának köszönhetően több tízmillió euró került az állami költségvetésbe.”
Több mint egy évig aztán semmi sem történt. 2016 januárjában azonban a Trend hetilapban megjelent egy cikk, amely Robert Kaliňák és Ján Počiatek heves reakcióját váltotta ki. A riporterek, Zuzana Petková és Xénia Makarová ugyanis jelezték, hogy a Smer vezető politikusai tudhattak az áfacsalásokról, és politikailag fedezték azokat. Az újságírók Milan Chovanec vallomásaiból és azoknak a lehallgatott telefonbeszélgetéseknek az átirataiból indultak ki, amelyeket Chovanec a nyomozóknak megvilágított. Kaliňákot az ügy főszereplői „Robo”-nak nevezték, Počiatek pedig a „Kócos” volt a számukra. Mindkét miniszter tagadta azonban, hogy köze lett volna az adócsalásokhoz. Azt állították, hogy Chovanecet nem ismerik, és sohasem találkoztak vele. Kaliňák és Počiatek büntetőfeljelentést is tett a Trend hetilappal szemben. A rendőrségen a riporterek, Petková és Makarová, valamint a lap főszerkesztője, Oliver Brunovský is vallomást tett.
Az olyan emberek tanúvallomásaival, akiket súlyos bűncselekmény elkövetésének gyanújával vádolnak, az újságírónak körültekintően kell bánnia. Ez azonban nem jelenti azt, hogy automatikusan megbízhatatlannak kell azokat tartani. Mert mit nyert volna azzal Chovanec, ha céltudatosan keverte volna bele Kaliňákot és Počiateket az áfacsalási ügybe? Csak megnehezítette volna a helyzetét, s nagy valószínűséggel hamis tanúzásért bűnvádi eljárás indult volna ellene. Chovanec bízott abban, hogy enyhébb büntetést kap, ha az adócsalások leleplezése során együttműködik a rendőrséggel. Kaliňákról és Počiatekről ráadásul nem ő kezdeményezte a vallomástételt. Csak akkor nevezte meg őket, amikor a rendőrség által lehallgatott beszélgetések tartalmát magyarázta. A nyomozók ugyanis megkérdezték tőle, ki az a „Robo” és „Kócos”.
Chovanec először három évet ült vizsgálati fogságban. A rendőrség szerint ő rendelte meg az adóhivatal volt igazgatóhelyettese, Ján Dobrovič elleni támadást, aki fékezte az áfa-visszaigénylések kifizetését. A vizsgálati fogság maximálisan kiróható idejének letöltése után Chovanecet szabadon engedték, majd ismét őrizetbe vették idegen tulajdon megkárosításának vétségéért. Bár ebben az esetben a maximálisan kiróható büntetés egy év volt, a bíróság már hét hónap után szabadon engedte. Nicholson szerint, aki kapcsolatban állt vele, a bíróság döntése meglepte. Három szabadon töltött nap után állítólag Chovanecet felkereste a kassai alvilág egyik tagja, és közölte vele, hogy vérdíjat tűztek ki a fejére. Chovanec megszakította a rendőrséggel való együttműködést, és külföldre távozott. Azóta hallgat, és senki sem tudja, miért. Többször is megpróbáltam vele kapcsolatba lépni, eredménytelenül. A telefont nem vette fel, a telefonos üzenetekre sem reagált.
A rendőrség már majdnem tíz éve nyomoz a kelet-szlovákiai szervezett bűnbanda ügyében, amelyet állítólag Milan Chovanec vezetett. Eddig közel 60 ember ellen emeltek vádat, ám a Smer egyetlen politikusa sincs közöttük. A nyomozócsoport volt vezetője, Pavol Milan már nem dolgozik a rendőrségnél. Két évvel ezelőtt azért távozott onnan, mert nem bízott meg a feletteseiben. „Amikor kiderült, hogy Milan Chovanec a Smer politikusairól is vallott, vád alá akartak helyezni és be akartak zárni köztisztviselői hatáskörrel való visszaélés vádjával” – mondta Pavol Milan az Aktuality.sk és a Trend hetilap számára készült beszélgetés során. Chovanecet ugyanis a védelem képviselője nélkül hallgatta ki, hogy ne kerülhessen sor információk kiszivárogtatására. „Azt állította, hogy a Smer első tíz embere közül hárman sárosak az ügyben. Ha az a jegyzőkönyv kikerült volna, abból nagy gond lett volna.” Pavol Milan ezért nem hiszi, hogy azokat az ügyeket, amelyekbe a politikusok is belekeveredtek, valaha is rendesen kivizsgálják. „Amíg nem változik meg a rendőrség és a rendőrségi tisztségviselők, valamint az ügyészség működésének rendszere és hasonlók, ez nem fog menni”.
(Aktuality.sk/Felvidék.ma)
