Múlt héten érkezett a sajtóhírt, miszerint Nagyszombat megyébe is több kultúra kellene. Kultúrában dolgozó emberként a cím olvastán felkaptam a fejem és arra gondoltam, talán nem is több kultúra, csak egy/több egyeztetés kellene a „kultúrát művelő” szervezetek és egyének között.
De nézzük csak, mi állt a sajtóhírben: „Rigó Konrád kulturális államtitkár és Jozef Viskupič megyefőnök közösen nyitották meg azt a szakmai fórumot, amit Nagyszombat megye kulturális életéről tartottak a Nyugat-szlovákiai Múzeumban. A regionális kultúra szereplői közül többen a kisebbségeket képviselték.”
Kiderült még az anyagból, hogy: „A minisztérium pár hónapja indította útjára a regionális és kisebbségi kultúrák 2030-ig tartó stratégiája kidolgozását. Ez az anyag azt fogja meghatározni, hogy a szlovák államnak, a megyéknek, a városoknak és falvaknak mit kell tenniük, hogy fejlődjön a kulturális élet és arról is rendelkezik, hogy ehhez mennyi pénzre van szükségük. Ez a meglévő intézmények megerősítését, több helyi kulturális programot, új intézmények létrehozását és leginkább a különböző területeken dolgozó szervezetek munkájának összehangolását jelenti. (…) A megyei munkacsoportok mellett négy külön kisebbségi munkacsoport is létrejön hamarosan, ahol a régiós csoportokon kívül kizárólag a 13 nemzeti kisebbség kultúrája lesz a figyelem központjában. A folyamat decemberig tart, a stratégia várhatóan 2019 második negyedévében kerül a kormány elé.”
Nyitrán is megtartották az egyeztetést
Október 4-én Nyitra megyében is sor került az egyeztetésre, ahol szintén nagyon sokan voltunk mi, magyarok, illetve volt velünk egy magyar roma is.
Azt, hogy az alapdokumentum, amely 2030-ig meghatározza majd „a regionális és kisebbségi kultúrák” stratégiáját, a „kultúrszakértők” bevonásával készül, jó dolognak tartom, mint ahogyan azt is, hogy ebbe magyar embereket is bevonnak. Azt, hogy az államtitkár, Rigó Konrád és Nyitra megye alelnöke, Igor Éder a beszélgetés elején, amikor bemutatkoztak a jelenlévők, jelen volt, illetve a problémák egy részét is végighallgatták, szintén helyénvalónak tartom. Már csak azért is, mert a legtöbb probléma éppen ebben a részben hangzott el.
Többek között a Kisebbségi Kulturális Alap működését is kritizálták a jelenlévők, ugyanis nagyon sok szervezet és intézmény a mai napig nem kapta kézhez még a szerződéseket sem. Rigó Konrád a működés első évével magyarázta a felmerülő problémákat, illetve azt ígérte, hogy a 2019-es pályázatokat, annak érdekében, hogy a jövő évben korábban küldhessék majd a pénzt, már idén október végén kiírják.
Fórumok hiánya
Nem tartom viszont jónak, hogy a kultúrszakértők nagy része egymást nem ismerve, koordinálatlanul teszi a dolgát. S mivel nincs más fórum, ahol érdemi kérdésekről vitázhatnának és megoldásokat keresnének, az ilyen eseményeken kerülnek felszínre a nézeteltérések. Parázs vita alakult ki egy-egy kérdésben, amely főleg arról szólt, hogy a megye által létrehozott Nyitrai Megyei Kulturális Központ alkalmazottai nem értették az egyesületek problémáit, mi több, nem is kívánták megérteni, azt éreztetve velünk, hogy a megyei pénzeket pályázat útján lenyúljuk, és sérelmezték, hogy nem szólhatnak bele a pénzosztásba. Hozzáteszem, pályáztatás útján osztják a pénzt, és egy-egy rendezvény megszervezéséhez ezek a pályázatok csak hozzájárulnak, a megvalósításhoz sokkal több tőkére van szükség. Ugyancsak megjegyezném, hogy a teremben sokkal többen voltunk olyanok, akik nem a megyei hivatalok által fenntartott központok alkalmazottai, és nagyon sokan olyanok, akik a feladatukat önkéntesként végzik, mégis évi tucatnyi rendezvényt tartanak: gyerekeket tanítanak, ezzel biztosítva az utánpótlást, s mindezt pár száz eurós éves költségvetésből és a helyi önkormányzat jóindulatából.
A feladat egyértelmű. A kulturális tárcának ki kell dolgoznia egy stratégiát, ezt helyeslem, mint ahogy a módszert is, hogy ezt konzultációk után tegyék meg. De talán az egyeztetések módszerén még lehetett volna finomítani. Talán országosan találkozhattak volna a minisztérium vezetői, szakértői a megyei hivatalok által alkalmazott személyekkel és külön azokkal, akik polgári társulásokat, egyesületeket képviselnek. Akkor talán még inkább felszínre került volna a kultúrában dolgozó emberek közötti szakadék, amit mi tapasztaltunk a megyei szintű egyeztetésen. Hiszen sok esetben még azt is felrótták, hogy nem tudnak állást meghirdetni, mivel minimálbért kínálhatnak csak, miközben az önkénteseknek az okoz gondot, hogy a saját pénzükből kell kifizetniük többek között a táncoktatót.
A tárgyalkotás problémája
De hogy a kedves olvasó még jobban megértse, mi lehet vita tárgya a kultúrszakértők között, vegyünk még egy példát. Felmerült a kérdés, mennyire vagyunk megelégedve a technikai hátérrel, minden gond nélkül beszerezhető-e, amire szükségünk van. S mivel szerintem a tárgyalkotás is a kultúra szerves része, elmondtam, hogy sajnos vannak hiányosságok Szlovákiában. A kézműveseknek, azon belül is a viseletkészítőknek gondot okoz a megfelelő alapanyag beszerzése. Erre azt a választ kaptam, hogy ez specifikus probléma. Tán az, de aki foglalkozott már hagyományőrző csoporttal és megpróbált nekik viseletet beszerezni, az átérzi ezt a problémát. Nyitra megyében pedig több száz ilyen csoport működik, nemcsak magyar, hanem szlovák is, igaz nem a megyei kulturális központ biztosítja a viseletet, hanem a csoportokat működtető egyesület, vagy maga a hagyományőrző csoport. Itt teszem hozzá, hogy a tárgyalkotás népi kultúrájának megítélése és fontossága, ahová többek között a hímzések, fafaragások, épületek tartoznak, régen, a 70-es és 80-as években is vita tárgyát képezte. Kár, hogy nem léptünk előbbre ez ügyben.
A minisztérium alkalmazottai jelezték, folynak majd a nemzeti kisebbségek képviselőivel is egyeztetések. Azokon – reményeim szerint – több minden kiderül majd.
Addig is várjuk a következő megyei szintű találkozót, azon talán már nem lesz ennyi félreértés. Az viszont örömmel töltött el, hogy a terembe lépve nagyon sok magyar kollégámmal találkoztam, ami azt jelenti, szükség van a magyar kultúrára és van is, aki szervezze. Talán a pénz, ami még hiányzik, a paripa és a fegyver már megvan.
